Kereső toggle

Földrengések órája - 2018 a katasztrófák éve lesz?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

23 óra, 56 perc és 4 másodperc szükséges ahhoz, hogy a bolygónk megforduljon a tengelye körül. Ez az idő azonban csak látszólag állandó. A másodperc tört részeivel mérhető változások egy új elmélet szerint globálisan növelhetik a földrengésveszélyt.

Föld forgása megáll. A testeket továbbrepítő lendülettől minden tárgy, objektum és élőlény hangsebességnél gyorsabban száguld tovább, olyan erővel, hogy egészen a sztratoszféráig jutnak, mielőtt visszazuhannak a felszínre. A metropoliszok látszólag masszív épülettömbjei is egy tizedmásodperc alatt szilánkosra repednek, úgy porladva szét, mintha atomtámadás érte volna a város közepét. Az óceánok víztömege a váratlan lökéshullámtól kiszabadul a medréből, több kilométer magas extrém szökőárként pusztítva a szárazföld belsejében. A mélyben a drasztikus lassulástól a kéreglemezek feltorlódnak, fölrepedeznek, a magma pedig olyan intenzitással robban a felszínre, hogy órákon belül izzó lávafolyamok festik majd vörösre a korábbi kék bolygó összeroncsolódott felszínét.

Körülbelül ez történne akkor, ha a Föld óránkénti 1,67 kilométeres tengely körüli forgási sebességének minden energiája – ami hatvanmilliárdszorosa az USA éves áramfogyasztásának – egy szempillantás alatt a vele együtt mozgó testeknek adódna át. Ez a gondolatkísérlet, amit több csillagász, köztük Dr. Sten Odenwald, a NASA munkatársa is elvégzett, szerencsére csupán elméleti fikció, mivel semmi sem utal jelenleg arra, hogy a bolygónk minden előzmény nélkül, egy csettintésre veszítené el a forgási sebességét. A képzeletbeli globális kataklizma viszont jól érzékelteti, milyen monumentális erőhatások kapcsolódnak a Föld perdületéhez, és annak akár egy apró változása is elég lenne ahhoz, hogy radikálisan fölborítsa azt az érzékeny és precíz egyensúlyt, amihez az emberiség évezredek óta az óráját és a naptárát állítja. (A 24 órás napok valódi hosszáról bővebben lásd keretes írásunkat.)

Roger Bilham és Rebecca Bendick geofizikusok pontosan erre az összefüggésre mutattak rá, amikor összevetették a NASA forgási periódusra vonatkozó adatait a múlt században és az ezredforduló óta bekövetkezett földrengések gyakoriságával. „A múlt század földrengéseinek száma jól ismert, ahogyan az is, mikor álltak be változások a Föld forgásában” – érvelt Bilham a Live Science magazinnak, hogy miért megalapozott az a következtetés, hogy a két adatsorban lévő párhuzamosságok valós földtani jelenségre utalnak.

A NASA naponta frissített adatai szerint a bolygónk perdülete nem állandó, hanem hol felgyorsul, hol lelassul néhány mikroszekundumot aszerint, hogy éppen milyen pozícióban áll kozmikus párjához, a Holdhoz képest. Az árapály jelenségként ismert gravitációs erőhatások ugyanis folyamatos mozgásban tartják a tengereket, amiknek ide-oda vándorló tömege úgy hat a Föld forgási sebességére, ahogy a műkorcsolyázó behúzott karja felpörgeti, kinyújtott karja pedig lassítja a perdületét. Ez a folyamatos lüktetés hosszú távon összegezve viszont fékező hatást gyakorol, aminek bizonyítéka, hogy az ősi Babilonban rögzített asztronómiai táblák megfigyeléseiből következtetve az elmúlt 2800 évben minden századfordulón 1,8 milliszekundummal rövidebb lett egy nap.

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható. Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg online a https://digitalstand.hu/hetek felületen.

Olvasson tovább: