Kereső toggle

Az információ kapuőrei

A technológiai forradalom és a világegyesítés

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az elmúlt évtizedekben egy háború zajlott le az információ kontrolljának a megszerzéséért. Anélkül, hogy ennek a mélyreható változásnak a következményeit felmértük volna, magunkévá tettük négy hatalmas vállalat termékeit és szolgáltatásait. A Google-on keresünk, a Facebookon kommunikálunk, az Amazonon vásárolunk, az Apple pedig szórakoztat bennünket.

Ahogy ezek a vállalatok – az individualizmus és a pluralizmus önjelölt bajnokai – egyre nagyobbá nőnek, algoritmusaikon keresztül konformizálják a tömegeket és felszámolják a privát szférát. Bevezettek a félrevezető információk megbízhatatlan és beszűkült világába, ahol nincs helye az önálló gondolatoknak, az értelmes párbeszédnek – mutat rá Franlin Foer 2017-ben megjelent könyvében, amelynek címe World Without Mind: The Existential Threat of Big Tech (Egy értelem nélküli világ: Egzisztenciális fenyegetettségünk a nagy techcégek részéről).       

A Szilícium-völgy megjelenése előtt a monopólium, a tröszt, a kartell szavaknak egyértelműen pejoratív értelme volt az amerikai közbeszédben. A „monosz” (egyetlen) és „polein” (eladni) görög szavakból összetevődő monopólium alatt olyan gazdasági társaságot értünk, amelyiknek nincs versenytársa a piacon. Általánosan elfogadott nézetté vált, hogy ha monopolhelyzetbe kerülnek bizonyos piaci szereplők, akkor sérül a vásárlók érdeke. Ilyenkor, ha kiszorulnak a versenytársak, a monopóliumok önkényesen meghatározhatják a kizárólag általuk kínált termékek vagy szolgáltatások árait és minőségét.

Az Egyesült Államok szenátusa 1890-ben szavazta meg a Sherman-féle trösztellenes rendeletet, amely az olaj, a vasút és az acélipari óriásokat vette célba. John Sherman szenátor így érvelt akkoriban: „Ha nem vagyunk hajlandóak eltűrni, hogy király legyen a politikai hatalom csúcsán, akkor azt sem tűrhetjük el, hogy az életünkhöz szükséges alapvető javak megtermelésének, szállításának és értékesítésének az élén királyok álljanak.”

A szabályozás értelmében lett feldarabolva a John D. Rockefeller kezében levő hatalmas olajipari konszern (Standard Oil Company) 1911-ben. Később, 1982-ben Ronald Reagan szintén a trösztellenes törvények alapján decentralizálta az AT & T telekommunikációs társaságot. 1998-ban pedig a Microsoft került a vádlottak padjára a személyi számítógépek piacán kialakult versenyelőnye miatt.

A nagy techmultik (Google, Amazon, Facebook, Apple) szerint a hatalom koncentrációja a cégeikben – és hálózataikban – a közjót szolgálja, sőt, a világbéke előfeltétele, az emberek egymástól való elidegenedésének felszámolását fogja elősegíteni. A techóriások az abszolút hatalomra való törekvésüket az emberi jogok előmozdításának és a harmonikus világközösség megteremtésének idealista ábrándjával igazolják. Hálózataik növekedése nemcsak üdvözlendő, de előfeltétele is annak, hogy elérhetővé váljon ez a nemes cél.

A hatvanas években Stewart Brand amerikai író az ellenkultúra kábítószeres partijain hirdette, hogy az indiánok kultúrája a követendő. Úgy érezte, az őslakosok megmaradtak eredetinek és tisztának, a civilizáció nem rontotta meg őket. Az őslakosok jobban képesek még rákapcsolódni a „kozmikus tudatra”. Brand szerint az indiánokra és az LSD-re van szükség ahhoz, hogy a kiüresedett, fogyasztói amerikai ember újra „magára találjon”.

A pszichedelikus drogpartikat rendező Brand később a számítógépeket ruházta fel messianisztikus szereppel. A politika a történelem során kudarcot vallott, képtelen volt megváltani az emberiséget. A számítógépek viszont elhozhatják a csodás aranykort, ahol az emberek egymással harmonikusan együttműködve, tökéletes, szinte transzcendens hálózatban kapcsolódnak majd egymáshoz – hirdette.

Brand számára a felismerés egy sor hallucináción keresztül jött, amelyekben szerepet játszott az LSD is. A modern technológiatörténelem érdekes ténye, hogy mind a pszichedelikus élményeknek, mind a komputerkultúrának ugyanott volt a központja: San Francisco külvárosi részén. 

Brand létrehozta a Whole Earth Catalog (Egész Föld Katalógus) című magazint, illetve termékkatalógust, amelyen keresztül a radikális individualizmust, a rendszerfüggetlenséget és az önellátást hirdette. A két és félmillió példányban elkelt könyvet Steve Jobs „generációnk egyik bibliájának”, illetve „nyomtatott Google-keresőnek” nevezte. A kiadványban megfogalmazott filozófia volt a szilícium-völgyi libertariánus eszmék előfutára, sokak szerint a Szilícium-völgy alaptörvénye.

A katalógusban Brand arra bátorította olvasóit, hogy gondolkodjanak az ökológiai egyensúly dimenziójában. Minden mindennel összefügg, az embernek csupán meg kell találnia a helyét az élet hatalmas hálójában. A hatvanas évek hippi kultúrájából vett képpel élve: mindannyian egyetlen hatalmas kommunához tartozunk. A völgy techgurujait most is ez a cél vezérli: bevezetni az emberiséget egy idealizált, egységes világközösségbe.

Fred Turner író ekként fogalmazott: „A katalógus teremtette meg azt a közeget, ahol sokan a személyi számítógépben és a számítógépes hálózatokban az emberiség felszabadításának eszközeit látják.”    

A Szilícium-völgy filozófiájának másik formálója Marshall McLuhan kanadai tudós-filozófus volt. Hozzá fűződik a „globális falu” fogalom bevezetése és „a médium maga az üzenet” szlogen is. McLuhan szerint a könyvek olvasása egy antiszociális viselkedési forma, amely az embereket elválasztja egymástól. Ő a könyvnyomtatás előtti, orális kultúrát, a face to face interakciókat idealizálta. Úgy vélte, a modern technológia segíthet abban, hogy – immár globális szinten – ismét megteremtsen egy már letűnt világot, amelyben az emberiség ismét „egy hatalmas és boldog törzsként” élhet majd együtt.

„A számítógépek magukban hordozzák annak az ígéretét, hogy egyszer le tudunk majd fordítani bármely nyelvet bármely más nyelvre, méghozzá azonnal. Ez az egymás megértésének és az univerzális egységnek, a pünkösdnek egy gyakorlati megvalósulása. A következő logikus lépés az lesz, ha nem lefordítjuk, hanem kikerüljük a nyelveket, és eljutunk az általános kozmikus tudatállapothoz (…) ez egyfajta »súlytalansági« állapot lesz, amely biológusok szerint akár még a fizikai halhatatlanságot is jelentheti (…) ezt pedig kiegészíti majd a kollektív harmóniát és békét megteremtő teljes szótlanság állapota.” McLuhan nyomán sok technológia-hívő úgy véli, a gépek az emberek közötti együttműködés egy új korát fogják elhozni.

Az internet kitalálója, J. C. R. Licklider úgy vélte, hogy „az emberek hatékonyabban tudnak majd kommunikálni egymással a gépeken keresztül, mint szemtől szemben”. Hitt abban, hogy találmánya egyenesen meg fogja szüntetni a szociális izoláció jelenségét. „Boldogabb életük lesz a hálózatra kapcsolódott embereknek” – vélekedett. A pszichológus-feltaláló a technológia fejlődésével a könyvek korszakának a végét vizionálta: „Készen kell álljunk arra, hogy nemcsak a könyvtárak (...), de maguk a könyvek is megszűnnek egyszer (…). A könyveket egy olyan eszközzel kell helyettesítenünk, amelyen keresztül lehetővé válik az információ közvetítése – anyag közvetítése nélkül.”

A World Wide Web (www – az internet legismertebb szolgáltatása, de például e-mailek küldéséhez nem kell a webet használni) megteremtője, Tim Berners-Lee szintén hitt a technológia közösségteremtő erejében: „A web nemcsak gépeket kapcsol össze, hanem embereket is.” Lee szerint az összekapcsolódás pozitív hatással lesz az emberiségre: „Ha a különböző kultúrák kapcsolatot tartanak fenn egymással, kevésbé valószínű, hogy háborúzni fognak egymással (…). A mi világunkban a remény az emberek közötti kapcsolódásokból származik.”

Ez a vízió hívta életre az olyan nagy, közösségi fejlesztéseket is, mint a nyílt forráskódú Linux operációs rendszer és a Wikipedia online enciklopédia. A „megosztás” teljesen általános normává vált. A világ legnagyobb technológiai vállalatainak a célja az egész emberiség egyetlen hálózatba szervezése lett. Ebben a „közösségben” az emberek az együttműködés szellemében osztják meg egymással az információkat.

A „megosztás” ünneplése mögött egy, az emberi tudással kapcsolatos filozófia, világnézet áll: az ember egyedül csak korlátozott mértékben képes megismerni és megérteni a világot. Az új technológiák megjelenése előtt az információ atomizáltan volt jelen a világban. Most viszont az információt egy hatalmas emberi közösség tudja már rendszerezni és értelmezni – így képesek vagyunk korrigálni korábbi tévedéseinket és folyamatosan bővíteni közös tudástárunkat. Ezt nevezte H. G. Wells 1937-es könyvében a világagynak (World Brain), illetve Kevin Kelly, a Wired magazin főszerkesztője kaptártudatnak (Hive Mind), ami magyarul egyfajta kollektív, közösségi tudatként adható vissza.

A techutópiában ugyanakkor kezdettől fogva benne volt egy mély ellentmondás. A programozó forradalmárok olyan világot szerettek volna alkotni, amely az állami kontrolltól és az akkoriban hírhedten monopolhelyzetben levő IBM-től, később a Microsofttól és a hozzájuk hasonló óriásvállalatok ellenőrzésétől szabad. Ezzel egyidejűleg viszont ugyanezek a szakemberek olyan hálózatok kifejlesztésén dolgoztak, amelyeknek szükségszerűen mindent felölelővé és egyedülállóvá kellene válniuk. Globális faluból ugyanis csak egyet lehet létrehozni.

A lélegzetelállító, úttörő innovációk mindegyike azt ígérte, felszabadítja a technológiát a kontroll alól – egy annyira demokratikus rendszert fog megteremteni, amely még az emberi természetet is képes lesz megváltoztatni. De az emberi természet mintha mégsem tudna megváltozni: az új hálózatok folyton még nagyobb és még erősebb cégmonopóliumoknál koncentrálódnak. A személyi számítógépeket a Microsoft dominálta. Az internethez való hozzáférés a telekommunikációs óriásvállalatokon keresztül vált lehetségessé. Egyetlen weboldal, a Google vált a globális információ portáljává. Egyetlen cég, az Amazon lett az online kereskedelem királya. És szintén egyetlen közösségi hálózat, a Facebook lett az abszolút domináns.      

A Szilícium-völgyben általános az egyetértés azzal kapcsolatban, hogy bizonyos cégek monopóliuma egy teljesen természetes és helyes irány.

A startup cégek ma már nem is álmodhatnak arról, hogy megdöntik a Google, a Facebook, az Amazon egyeduralmát. Céljuk maximum egy előnyös felvásárlás a nagyok részéről. A nagyok pedig – mint a tizenkilencedik századi európai nagyhatalmak – igyekeznek nem lépni egymás lábára. Kölcsönös érdekeiket szem előtt tartva nőnek egyre nagyobbra. A völgyben minden halad az egységesülés felé.

Olvasson tovább: