Kereső toggle

A gigászok elfoglalták az internetet

Techjövő a startupok után

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az elmúlt két évtized technológiai forradalmának nyertesei az X és Y generációk ambiciózus programozó-vállalkozói voltak. De a Szilícium-völgyben már más szelek fújnak. A techóriások kolonizálták az internetet, és ők fejlesztik a roppant drága új technológiákat is. A „kisember” lehetőségei beszűkültek.

A Microsoft és az Apple korábbra nyúló hardver- és platformcsatáját követően az első nagy startup boomot az internet megjelenése és elterjedése váltotta ki. 1997 és 2006 között kapott szárnyra a Google, a YouTube (amit aztán meg is vett a Google), az – először könyveket, de ma szinte mindent értékesítő – Amazon, a Facebook, a LinkedIn üzleti-közösségi hálózat, a SalesForce értékesítés-management szoftveróriás, majd 2008-ban az Airbnb szállásmegosztó oldal.

Majd jött az okostelefon boom, amelynek farvizén újabb garázscégek váltak gigavállalattá. Ilyen a közösségi közlekedés pionírja, az Uber, a WhatsApp chatelő alkalmazás, a „megjelenő-majd-eltűnő” üzeneteket bevezető Snapchat, a fotómegosztó Instagram és a rövid üzenetek platformja, a Twitter.

Mára viszont lezajlott az internet kolonizációja, megtörtént az „eredeti ügyfélfelhalmozás”. Beszűkültek a lehetőségek a piacra érkező új szereplők előtt – centralizálódó világunk a nagyoknak kedvez. Ez nem azt jelenti, hogy egy jó ötlettel egyáltalán nem lehet az óriások mellett kihasítani egy – általában aprócska – szeletet a tortából, viszont nem lehet már versenyre kelni a mamutokkal, az új szereplők maximum egy kedvező felvásárlásra számíthatnak.

A felvásárlási étvágy pedig hatalmas. A New York Times egy januári cikke szerint 2016-ban mintegy 6500 techcéget vásároltak fel. Ebben az évben vette meg a Microsoft a LinkedIn üzleti-közösségi hálózatot 26 milliárd dollárért. A privát techcégek felvásárlásának teljes értéke 2015-ben és 2016-ban összesen több mint 600 milliárd dollár volt.

Az „akinek van, annak adatik” ősi elv kétségtelenül igaz a techóriásokra. Példa a Google, amely az 1990-es évek végén nyerte meg a keresőmotorok háborúját. Most, 2017-ben, az összes internetes keresés (napi 6,5 milliárd) 77,4 százaléka (4,5 milliárd) a Google-on keresztül történik. A keresőóriást senki sem tudta megszorongatni az elmúlt 20 év során, a vállalat az AdWords egyszerű, de zseniális fizetős hirdetési rendszerből származó árbevétele miatt borzasztóan tőkeerős lett.

A „győztes mindent visz” elve a közösségi hálózatoknál is érvényesül. A Facebook és a tulajdonában levő WhatsApp és Instagram összes felhasználószáma 4,4 milliárd. Ha nem vesszük figyelembe a regionális (és állami tulajdonú) kínai közösségi hálózatokat, valamint a masszívan pornográf tartalmú Tumblr platformot, akkor a következő versenyző a Twitter, a maga 317 millió felhasználójával. Ez kevesebb mint tizedakkora piaci részesedés, mint amivel a lista élén szereplő, gyakorlatilag monopolhelyzetben levő Facebook rendelkezik.

A techóriások borzasztóan nagy hatalomra tettek szert és hihetetlenül vonzó munkahelyeket tudnak kínálni. Hatalmas fizetésekkel és jól felépített karriermodellel, pazar campusokkal és rengeteg céges juttatással csábítják magukhoz a szakembereket. Sok fiatal dönt úgy, hogy inkább elhelyezkedik egy ilyen vállalatnál, minthogy illuzórikus álmokat kergessen egy saját cég létrehozásával kapcsolatban. A nagyok kiszámítható, nyugodt pályát, biztonságot ígérnek, ami egy pályakezdő számára kecsegtető a teljesen bizonytalan és gyakran kudarccal, csalódásokkal járó függetlenségi törekvésekkel szemben.

Úgy tűnik, hogy ahogy szűkülnek a lehetőségek, úgy növekedik a kontroll is. Az internet szuperdemokratikus rendszerként indult, amelynek eleinte nem voltak elosztócentrumai. A koncepció, hogy a világ minden pontján levő szerverekről bárki hozzáférhet információkhoz, úgy látszott, megteremti a totális információs szabadság világát, és mindörökre elsöpri a „cenzúrázott tartalom” fogalmát.

Rákereshetünk és meg is találhatunk Rákereshetünk és meg is találhatunk mindent, amit csak szeretnénk, szabadon posztolhatjuk a véleményünket, és minden korlátozás nélkül hozzá fogunk férni a különböző forrásokból származó hírekhez és véleményekhez.

Ma már látszik, hogy ez a várakozás illúzió volt. Az információ is pénzzé tehető termék, az információhoz való hozzáférést pedig a Google, a Facebook, az Apple, a Microsoft és az Amazon szerkesztőcenzorai irányítják.

A megjelenített keresési eredményeket, posztokat és híreket olyan algoritmusok és mesterséges intelligenciák kreálják, amelyek a vállalat profitját és – egyre nyilvánvalóbban – az ideológiáját tartják szem előtt. Ezeket a robotokat emberek készítették, és felügyelik a profitmaximalizálás és a vállalati világnézet terjesztésének céljával.

(E két cél gyakran azonos. A globalizmus és a nemzeti határok eltörlésének képviselete például nagyban növeli a techóriások profitját: csökken a nemzeti (adó)hatóságok, felügyeleti szervek kontrollja, a munkaerő szabad áramlása pedig a gyártás kiszervezését és olcsóvá tételét segíti elő.)

Henry Kissinger mondta egyszer, hogy egy nap olyan veszélyessé fog válni a világ, hogy az emberek önként fognak lemondani a szabadságjogaikról a biztonságuk érdekében. Ez a megjegyzés napjainkra talán annyival egészíthető ki, hogy az emberek már az élvezeteik és kényelmük növelése érdekében is hajlandóak lemondani a szabadságukról. Odaadjuk az ujj- és már az arclenyomatunkat is, hogy még élvezetesebb, gyorsabb, vagányabb élményben legyen részünk.

Az is elmondható, hogy ezek a techguruk rövidesen sokkal nagyobb hatalommal és befolyással rendelkeznek majd az emberek fölött, mint amiről a nemzetállamok királyai és diktátorai valaha is álmodhattak volna. Korunk Zuckerbergjei belelátnak az emberek magánéletébe, meghatározzák, hogy milyen hírekhez és információkhoz férjenek hozzá, fel tudják kelteni a

vágyaikat és formálni tudják a szokásaikat. A GPS-es, WiFi-s, GSM-es hardvereken keresztül, illetve az állandó „online” létünk miatt tudják, hogy ki, mikor, hol van, mit csinál és mire vágyik. Ez a tudás pedig nagyon sok pénzzé tehető.

A hirdetők álma, hogy a reklámok pontosan a célközönséget érjék el – és az online világban ez már tűéles pontossággal lehetséges. Nem csoda, hogy megfigyelhető a hirdetők átvándorlása ide: a The Guardian májusi cikke rámutat, hogy a televíziót lehagyva ma már az internet a világ legnagyobb reklámmédiuma. 2016-ban a világ teljes reklámpiacának már a 20 százalékát (106 milliárd dollár) a Google és a Facebook fölözte le – és piaci részesedésük évről-évre növekszik.

Az elmúlt 20-30 év technológiai fejlődése tehát olyan óriásvállalatok létrejöttét segítette elő, amelyek már most nagyobb hatalommal rendelkeznek, mint sok nemzetállam. Startup garázscégekként indultak, de a világgazdaság gigászai lettek. A vezetőik globalizálódó világunk új urai, olyan királyok, akiknek ugyan nincs saját országuk, de az egész világ a játszóterük. Ugyanolyan kereskedők, mint amilyenek J. P. Morgan vagy J. D. Rockefeller voltak, csak nem pénzzel vagy olajjal, hanem információval kereskednek.

És ezúttal a legújabb kutatás-fejesztési területeket is a nagyok uralják. A Big Data és a mesterséges intelligencia, a drónok, a virtuális és kiterjesztett valóság, a kriptovaluták, az eSport és az MMO gaming, az önvezető autók, a „dolgok internete” és „az új űrkorszak” – a legtöbb szakember ezeket nevezi meg a következő 10 év fejlődési nyomvonalának. Ezek azonban nagyon hardverigényes – és ilyen módon roppant drága fejlesztési területek.

A mesterséges intelligencia adatigénye monumentális, a Big Data hasznosítására méregdrága számítógépkapacitás szükséges. Közismert, hogy a kriptovaluta-farmoknak is hatalmas processzorteljesítményt kell pénzelniük.

A drónok, az okosautók és a rakétatechnológia szintén olyan kutatási területek, amelyekhez csak a legnagyobb vállalatoknak vannak meg a pénzügyi eszközeik. A realisztikus grafika iránti megnőtt igény miatt a számítógépes játékok fejlesztése is egyre drágább lett: 137 millió, 140 millió, 200 millió dollár – ennyi volt az elmúlt években három népszerű játék bekerülési költsége. Az önvezető autókat pedig a legnagyobb autógyártó cégek fejlesztik. A virtuális és kiterjesztett valóság szintén drága fejlesztési irány, amelynek hardver és szoftver igénye is van. Elkápráztató kiterjesztett valóság videóival a Magic Leap bevonult a köztudatba (például a tornaterem padlójába csobbanó bálna vagy az irodában megjelenített és körbejárt naprendszer), és közel 2 milliárd dollárt sikerült már befektetőktől előteremteniük. De a 2010-ben alapított cég még mindig nem tudta piacra dobni az első tömegtermékét.

A TechCrunch magazin szerint az új technológiákra való szoftverek és szolgáltatások fejlesztése lehet az a terület, ahol az induló vállalkozások jó ötletekkel és gyors megvalósítással még labdába rúghatnak. Persze, ahogyan eddig is voltak, lesznek kivételek. Mégis úgy tűnik, hogy a startupok és unikornisok kora kezd véget érni. Az immár globális szintű profitversenyben pedig a legnagyobb technológiai vállalatok már behozhatatlan előnyre tettek szert.

A világ egyszerre globalizálódik és centralizálódik. Egyre többen kapcsolódnak rá a technoplutokraták által felügyelt (irányított és cenzúrázott) rendszerekre, amelyek nem kizárt, hogy végül egyetlen Tökéletes Közösségi Hálózatba fognak torkollni.

Techzsargon

● startup – újonnan alapított és óriási növekedési potenciállal rendelkező (elsősorban) technológiai vállalkozás.
● unikornis – legalább 1 milliárd dollárra értékelt technológiai startup cég.
● dolgok internete (Internet of Things – IoT) – olyan „okos” tárgyak, amelyek az internetre rákapcsolódva információkat képesek megosztani.
● kriptovaluta – úgynevezett blokklánc-technológián alapuló virtuális fizetőeszköz, amely nincs nemzeti pénzügyifelügyeleti szerveknek alárendelve.
● sharing economy (közösségi gazdaság) – árukhoz, szolgáltatásokhoz és adatokhoz való hozzáférést elősegítő online rendszer.
● MMO (Massively Multiplayer Online) gaming – sok-szereplős internetes játékok, amelyekben a játékosok egy választott online karaktert felöltözve, közös világban és élőben játszanak.
● eSport – egyéni vagy több-szereplős, professzionális és versenyszerű számítógépes játék, akár több tízmillió dolláros fődíjért.
● big data – a nagyon sok adat begyűjtésén, tárolásán és elemzésén alapuló mesterséges intelligencia rendszere.
● virtuális valóság (Virtual Reality – VR) – számítógépes technológia által létrehozott mesterséges világ és ennek átélése.
● kiterjesztett valóság (Augmented Reality – AR) – a valóság érzékelésének technikai eszközökkel történő kibővítése, ahol a számítógép az igazi valóságra generál egy (vagy több) réteget.

Nem őrjítő

A Kör című, 2013-ban megjelent disztópikus regényben Dave Eggers napjaink „Szép új világ”-át írta meg. A Kör nem más, mint a Végső Közösségi Hálózat és a világ legmenőbb techcége. A biztonság és a kényelem érdekében az emberiség azonosul a vállalat filozófiájával, amely így szól: A titok hazugság – A megosztás törődés – A félrevonulás lopás.
A bűnözés totális felszámolása és az újfajta, teljesen transzparens közösségélmény megteremtése érdekében az emberek feladják privát szférájukat és végül teljesen elveszítik egyéni szabadságjogaikat. Az egyik szereplő így panaszkodik a Körben karriert építő főszereplőnek:
„…néha az az érzésem, bekerültünk valami fordított zónába, valami tükörvilágba, ahol teljesen eluralkodott a végletes gagyi. Gagyisította magát a világ… A sztárok könyörögnek az embereknek, hogy kövessék a posztjaikat. Rimánkodó üzeneteket írnak mindenkinek, hogy küldjenek egy mosolyt… Tudod, mivel töltök napi egy órát? Töröm a fejem, hogyan iratkozzak le a levelezőlistákról anélkül, hogy megsértenék valakit. Ez az új érzékenység, ez mindent átitat… Szó sincs róla, hogy ne volnék társas lény. Az vagyok. De azok az eszközök, amelyeket ti gyártotok, abnormális, extrém társasági igényeket hoznak létre. Senkinek sincs szüksége olyan szintű kapcsolatra, amilyet ti kínáltok. Nem nyújt semmit. Nem táplál. Olyan, mint a nassolás. Tudod, hogyan kísérletezik ki a nassolnivalót? Tudományosan meghatározzák, pontosan mennyi só és mennyi zsiradék kell ahhoz, hogy egyfolytában egyél. Nem vagy éhes, nincs szükséged ennivalóra, nincs hasznod belőle, de mégis falod tovább az üres kalóriákat. Ezt nyomjátok ti is. Ugyanezt. Számolatlan üres kalóriákat, csak éppen a digitális-szociális változatot. És pontosan kiméritek, hogy ugyanúgy függőséget okozzon… Ismered milyen, amikor megeszel egy zacskó chipset, aztán dühös vagy magadra? Tudod, hogy ártottál magadnak. Hát ugyanilyen érzés fog el a digitális zabálás után, és tudod is. Haszontalannak érzed magad, üresnek és csökkent értékűnek… És elérték, hogy már simán beszélgetni se tudok veled. Vagyis nem írhatok neked e-mailt, mert rögtön továbbküldöd valakinek. Nem küldhetek fényképet, mert kiteszed az oldaladra. És közben a céged minden üzenetünket letapogatja, hogy olyan információkhoz jusson, amelyeket pénzzé tehet. Szerinted nem őrjítő?” 
(Dave Eggers: A Kör – Európa Könyvkiadó, Budapest, 2016)

Olvasson tovább: