Kereső toggle

Kiber-megváltás álma

Amikor a halál és az adók is eltűnnek

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az emberiség utópisztikus elképzelései között mindig megjelenik az optimizmus, hogy a tudomány és az egyedfejlődés a távoli jövőben eljut arra a pontra, amikor az emberi élet két legnagyobb nyomorúsága, a betegségek és a halál könnyen legyőzhetővé válnak. Emiatt döntenek egyre többen úgy, hogy földi maradványaikat nem hagyják a férgek martalékának, hanem lefagyasztott állapotban őrzik az utókor számára, hogy talán száz éven belül ismét életre kelthessék őket. Mások a robotika megváltó erejét hangsúlyozzák.

2011-ben hunyt el a krionika tudományának és gyakorlatának megalkotója Robert Ettinger, aki a hibernálás ötletét egy sci-fi főhős történetéből merítette. Az 1931-ben megjelent (Neil R. Jones által írt) történet szerint a Föld utolsó élő lakosa, Jameson professzor halálakor lefagyasztja magát, s egy űrkapszulában kering a kietlen Föld körül, míg egy kiborg expedíció rá nem talál, s fel nem éleszti halottaiból. Ettinger a könyvet olvasva úgy érezte, hogy az író elvétette a saját ötletének lényegét, ugyanis, ha „a halhatatlanság elérhető a fejlettebb földönkívüliek segítségével, akkor miért nem fagyasztunk le mindenkit, hogy megvárják a megfelelő segítséget, ami a jövőben érkezhet számukra?”

Ettinger a hatvanas években publikálta The Prospect of Immortality (A halhatatlanság távlatai) című írását, mely Amerika-szerte ismertté tette a krionika alapgondolatát. Az első pácienst 1962-ben tették hidegre a michigani Krionika Intézetben. Azóta mintegy 200 ember költözött a nitrogénekkel teli tartályokba, ahol fejjel lefelé pihennek, hogy egy esetleges szivárgás esetén a fej ne legyen kitéve az olvadás veszélyének. Az intézet további 2000 előfizetővel rendelkezik, akik évi 120 dollárral foglalózzák maguk számára a krionikai kezelést, ami a halál beálltakor további 30 ezer dollár költséggel jár (ez körülbelül 8 millió forintnak felel meg).

Az eljárás célja a test szöveteinek minél hatékonyabb megőrzése az utókor tudósai számára, akiknek majd hatalmában állhat a páciensek életre keltése. Hogy a fagyasztás során ne történjen sejtkárosodás, az előkészítés során minden folyadékot el kell távolítani a halott testéből, hogy az kikristályosodva ne tudja kilyukasztani a sejt-falakat, károsítani a belső szerveket. Ennek érdekében a pácienst 16 féle fagyálló folyadékkal kezelik, miután a lehető legtöbb testfolyadékot – beleértve a vért – eltávolították a szervezetből.

A 2013-mas Global Future 2045 Konferenciát Philippe Van Nedervelde, nanotechnológiai igazgató a következő szavakkal nyitotta meg: „Eddig két biztos dolog volt az éle-tünkben: a halál és az adók. Nemsokára már csak az adók lesznek azok. És ha meglesz a lehetőségünk, hogy örökké éljünk és prosperáljunk, talán az adók is elvándorolnak a dodók útján.” A konferencia résztvevői mind olyan neurológus szakértők és futuristák, akik jelentős erőforrásaikat az örök élet elérésére fordítják. Talán az egyik legeltökéltebb közülük az alapító Dmitrij Ickov, akinek a test élettartamának kiterjesztésén túl célja a test helyettesítése. Az orosz vállalkozó 2045-ig szeretné megvalósítani projektjét, melynek célja egy olyan technológia előállítása, mely segítségével az egyén személyiségét egy nem biológiai hordozóba transzferálják, és így a halhatatlanságig nyújtják az illető élettartamát – írja a 2045 Kezdeményezés honlapja.

Első lépésként 2015 és 2020 között a cél az emberi test robotikus másolatának megvalósítása, melyet az emberek az agyhullámaik segítségével irányítanak. Ez bizony már nem a távoli jövő, hiszen egyre több fogyatékossággal küszködő ember kap robotkiegészítőket, melyek nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy teljes életet élhessenek (Avatar A). A terv következő részeként az emberi agy (a személyiség hordozójaként) az egyén élete végén egy másik testbe, Avatar B-be kerül, tulajdonképpen megvalósul a kiborgok koncepciója. Az Avatar C megvalósítását 2030 és 2035 között tervezik, ebben a hordozóban már egy biológiai „alkatrész” sem játszana szerepet, az emberek személyiségét egy mesterséges agyba „töltenék fel”, s ezzel az emberiség a „kibernetikus halhatatlanság” birtokába kerülne. 2045-ig az Avatar mega-projekt negyedik fázisaként az emberek tudata hologramként élne tovább.

Sokunk számára nevetséges lehet ez az elképzelés, a világ vezető tudományos elméi közül azonban egyre többen állnak az orosz kezdeményezés mögé, mely a létező összes tudományág tapasztalatait igyekszik összegyűjteni, és a projekt szolgálatába állítani. Szerintük ugyanis az emberiség egy újabb sötét kor felé tart, mivel nem tud lépést tartani az általa elért technikai fejlődéssel, s nem tudja azt jó célok elérésére fordítani, csupán pillanatnyi problémáira fókuszál. A program alkotói egyúttal azzal érvelnek, hogy a történelem nagy kríziseit az emberek mindig technológiai forradalom segítségével vészelték át. Szerintük eljött az idő, hogy egy új irányt jelöljünk ki az emberi fejlődésnek, s ne csupán egy új civilizációt hozzunk létre, hanem egy új „emberfajtát”. Az új civilizációnak új filozófiákon és ideológiákon kell alapulnia, amely a technológia emberfeletti erejét hangsúlyozza, és az emberi elme és intelligencia korlátoltságát szünteti meg a halandóság kiiktatásával.

A 2045 Kezdeményezés megalkotói olyan világképet tárnak a szemünk elé, amit eddig csak sci-fi filmekben láttunk. Ebben az új világban az „evolúció” újabb szintjére lépett örök életű humanoid robotok népesítik be bolygónkat. Kérdés, hogy az álom egyszer valósággá válhat-e.

Olvasson tovább: