Kereső toggle

Gondolkodom, tehát vagy

Telepátia tudományos alapon

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Eszközök írányítása gondolatok segítségével, illetve a gondolati szinten zajló kommunikáció eddig csak a sci-fik világában létezett. Az elmúlt évek tudományos kutatásai alapján azonban egyre kivitelezhetőbbnek tűnnek ezek a jelenleg még futurisztikusnak ható lehetőségek.

Az észak-karolinai Duke Egyetem kutatói 2003-ban szenzációs eredményt értek el: egy majom gondolatai által generált változások detektálásával és számítógépen keresztüli „átjátszásával” képesek voltak egy robotkar finom mozgatására. A kísérletet végző Miguel Nicolelisnek és csapatának azonban most sikerült túlszárnyalniuk önmagukat. A legújabb kísérletük során a világon elsőként tudták két élőlény agyát úgy összekapcsolni, hogy azok képesek legyenek csupán gondolatok segítségével kommunikálni. A kísérletben alkalmazott patkányok idegrendszerét olyan adapterekkel kötötték össze, melyek lehetővé tették számukra mind a motorikus, mind az érzékelt információ továbbítását. A rágcsálókat olyan terráriumokban tartották, melyeknek egyik falába két LED és alattuk kallantyúk voltak beépítve. A kísérlet első lépéseként megtanították az állatoknak, hogy azt az emelőkart nyomják le, amelyik fölött kigyullad a dióda. Abban az esetben, ha megfelelően reagáltak a feladatra, kinyílt egy kis tolóajtó, amely mögött egy adag víz várta őket. A második lépés a kísérleti alanyok két csoportra való osztása és párosítása volt. Az egyik állat szolgált a jel forrásaként, míg a másik a szignált fogadta.

A jel detektálására mikroelektródákat alkalmaztak, amelyeket a patkányok agyának elsődleges motorikus kérgébe, a mozgások kivitelezéséért felelős területbe implantáltak. Ezek az emberi haj századrészénél vékonyabb apró készülékek érzékelték az állat agyában az idegsejtek aktivitását, pontosabban a döntés meghozása előtti pillanatban bennük kialakuló elektromos potenciálváltozást, majd a kapott értéket egy számítógép feldolgozta. A jobb vagy a bal oldali kallantyú megnyomása egymástól különböző szignált generált, függetlenül attól, melyik volt a helyes megoldás. A dekódoló állatok agyába hasonló készülékeket helyeztek el. Ezek nem felismerésre, hanem neuronok ingerlésére szolgáltak. Egy pár próbakör után ezek az utóbbi egyedek megtanulták, hogyan válaszoljanak az eltérő ingerekre.

Miután elvégezték a mikroelektródák beültetését, az éppen soron levő két patkányt egymástól elszeparált üvegkalitkákba helyezték, amelyekben ott voltak a fent említett emelőkarok és LED-ek. Ekkor azonban csak a jel forrásaként szolgáló egyed kapott egyértelmű feladatot, a dekódernél mind a két dióda világított. A kódoló állat agyából a döntést megelőző pillanatban felfogott jelet továbbították a dekódoló számára, mely ennek következtében hatvan és hetvenkét százalék közötti gyakorisággal nyomta meg a helyes kallantyút. Ha a feladatot megfelelően hajtották végre, mindkét állat jutalmat kapott, melynek következtében jobban teljesítettek a következő körökben. Ennek eredményeképpen a kutatók tisztább jelet kaptak, és nagyobb arányban végződött a várt módon a kísérlet, mint amikor előre „felvett” jelet juttattak a második alany agyába.

„Ez mindnyájunkat meglepett! Az első állat agyi tevékenysége sokkal precízebbé vált a jutalomnak köszönhetően. Ez valószínűleg az alany fokozott összpontosításának tudható be, főleg, mikor egy rosszul végrehajtott menetet értelemszerűen nem követett a várt jutalom” – mondta Nicolelis.

A kísérlet akkor is sikeres volt, amikor a dekódoló egyedeket nem tanították meg a két eltérő szignál értelmezésére, habár eltartott egy kis ideig, míg párosították a jelet és a hozzá tartozó feladatot. Ezt a kísérletet majmokkal is megismételték, azonban azok idomítás nélkül is képesek voltak a feladvány megoldására.

A fantasztikus teljesítményt némileg árnyalja a tény, hogy a kapott jel még mindig nem juttatható tökéletesen célba, hiszen ehhez a forrásneuron és a célidegsejt funkciójának pontosan egyeznie kellene. A bonyolult gondolatok „átjátszása” tehát még várat magára.

„Habár ezek az eredmények kiemelkedőek, sajnos még mindig olyan, mintha egy pöröllyel próbálnánk

meg feltörni egy mogyorót”– mondta Christopher James, a brit Warwick Egyetem professzora és az agykomputer interfészek szakértője.

Egy másik, hasonló kísérletsorozat eredményeként a Harvard Egyetem kutatói emberi gondolatokkal készítették mozgásra patkányok farkát. A tudósok szerint a rendszert leginkább a gyógyításban lehet felhasználni, például amikor megbénult embereket próbálnak újratanítani arra, hogy mozgatni tudják egyes testrészeiket – természetesen ehhez még finomítani kell az eljárást.

A gondolatok által az idegrendszer központjában indukált folyamatok azonban bizonyos területeken már alkalmazhatóak. Ennek ékes példája az az innovatív technológia, amely egy bizonyos gondolat által generált specifikus agyhullámokat használna fel azonosításra és jelszavak generálására.

Szakértők már az 1980-as években javasolták a biometrikus azonosítás és hitelesítés bevezetését. A kezdetben ígéretesnek tűnő ujjlenyomat-olvasó, hangazonosító vagy arcfelismerő eszközök elterjedésének gátja – borsos árukon túl – lassú működésük volt. Az utóbbi években az agyhullámok EEG-vel (elektroenkefalográffal) való azonosítása került a számítástechnikával és biológiai azonosítással foglalkozó szakemberek figyelmének középpontjába. A jelszavak helyett „jelgondolatok” alkalmazása lehetővé tenné a tökéletes azonosítást, hiszen minden ember agyának működése bizonyos értelemben egyedi. A probléma csupán az, hogy senki sem szeretne az e-mail fiókjába való minden egyes belépéskor tappancsokat behelyezni a koponyája alá.

Ezt a nem éppen marginális problémát küszöbölték ki a School of Information kutatói, John Chuang professzor és munkatársai. A hagyományos elektroenkefalográfokkal szemben, melyek harminckettő, hatvannégy, százhuszonnyolc vagy akár kétszázötvenhat csatornán keresztül mérhetnek párhuzamosan, olyan egycsatornás külső érzékelőt fejlesztettek ki, ami a bal oldali homloklebeny tevékenységéből nyeri az információt. A NeuroSky által fejlesztett,  MindSetnek nevezett eszköz Bluetoothszal kapcsolódik a számítógéphez, és olyan, mint egy egyszerű headset.

A jel megfelelő erősségére és detektálhatóságára vonatkozó tesztelés során a fejlesztők hét egyszerű mentális feladat elvégzésére kérték a próbára vállalkozó alanyokat, néhány esetben színek elképzelésére, máskor a mutatóujj mozgatásának felidézésére. Máskor egy sport vagy egyéb tevékenység jellegzetes mozdulatsorának végiggondolására szólították fel az önkénteseket. A kapott szignál minden alkalommal elégnek és felhasználhatónak bizonyult az egyén azonosítására, igaz, egyes bonyolultabb gondolatok reprodukálása legtöbbször nehéznek bizonyult.

Az eredmények alapján a NeuroSky MindSet 99 százalékos hatékonysággal dolgozott, amely megközelíti a bonyolultabb EEG készülékek hatékonyságát.

A szóban forgó technológia gyakorlati alkalmazhatóságához tehát nem férhet kétség, a kérdés csupán az, hajlandóak lesznek-e a felhasználók száz dollárt kiadni azért, hogy gondolatuk segítségével léphessenek be jelszavakkal védett programjaikba.