Kereső toggle

Áttörés az AIDS-kutatásban

HIValkodó eredmények

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az elkövetkezendő években a méhekről nem csupán a méz, a méhkas vagy a virágpor, hanem akár a HIV-vírus is eszünkbe juthat majd. A St. Louis-i Washington Egyetem Orvostudományi Karán dolgozó kutatók legújabb vizsgálatai szerint ugyanis a méhméreg alkalmas az AIDS-et okozó vírus eliminálására. Ezzel a felfedezéssel párhuzamosan járta be a világot a hír, miszerint egy HIV-pozitív anyától származó kislányban sikeresen semmisítették meg a kórokozót, megelőzve ezzel a sejtek megfertőződését és a betegség kialakulását.

Az orvosi gyakorlatban a HIV-vírussal fertőzött várandósokat már a terhesség során megfelelő kezelésben részesítik, melynek következtében az anya a vírus kiiktatására alkalmas antitesteket juttat a méhben fejlődő magzat szervezetébe. Az eljárás eredményeképpen az esetek túlnyomó többségében egészséges gyermekek jönnek a világra és csak kevesebb, mint két százalékban öröklődik a vírus.

Abban az esetben azonban, ha egy beteg állapotosnál későn kezdik el az ismertetett módszer alkalmazását, az újszülött közel egyharmad eséllyel lesz HIV-pozitív. Hasonló problémát jelent, ha a vírus jelenlétét csupán a terhesség késői szakaszában vagy szülés után diagnosztizálják, mint ahogy a fent említett atlantai esetben is történt. A kislány a megszületését követően rendkívül rövid időn belül három antiretrovirális (retrovírus elleni) szert kapott, annak reményében, hogy megakadályozhatják a megfertőződést és a kórokozó terjedését.

„Azután, hogy az anya fertőzöttsége bizonyossá vált, amilyen gyorsan csak lehetett, elkezdtük a terápiát, ami ebben az esetben a születést követő 30 órán belül megtörtént. Mivel igen nagy volt az átörökítés valószínűsége, ezért úgy döntöttem, egyből három gyógyszert használok egy helyett” – mondta Dr. Hannah Gay, a műveletet végző orvos. A végül 15 hónapig tartó kezelés már pár napja folyt, mire a laboreredmények alapján megerősítést nyert; a vírus valóban jelen van a kislány szervezetében.

Az évente megrendezésre kerülő Retroviruses and Opportunistic Infections idei konferenciáján jelentették be a szenzációs hírt: a mississippi kislány immár kétéves, és annak ellenére, hogy több, mint egy éve nem kap vírus elleni szereket, a kórokozó nem található meg a vérében.

Dr. Gay eljárása eltér a konvencionálistól. Ilyen esetekben a potenciálisan HIV-hordozó csecsemők hat hétig kapnak antiretrovirális kezelést, mivel ekkor még lehetséges, hogy nem történt fertőzés. Abban az esetben, ha a kórokozó ezután mégis kimutatható a gyermekből származó mintából, nekilátnak a komolyabb terápiának, mely több szer kombinációjából áll. A szakember az általános dózis sokszorosát alkalmazta, aminek következtében a kislány vérében a terápia megkezdésekor kimutatható vírus jelenléte egy hónap alatt kimutathatatlan mennyiségűre zsugorodott.

„Reméljük a közeljövőben megjelenő tanulmányok igazolják majd azt, hogy a korán megindított terápia minden hasonló esetben jó eséllyel lesz ugyanilyen kimenetelű” – fejezte ki várakozását Dr. Gay.

Sajnálatos módon a fenti eljárás teljes mértékben hatástalan volna a kicsit is idősebb gyermekekben, illetve felnőttekben, mivel bennük a sejtek infekciója már megtörtént. A szakirodalomban csak berlini páciensként emlegetett férfi esete eddig az egyetlen, amikor sikerült egy HIV-pozitív beteget meggyógyítani. A Timothy Brown nevű férfi leukémiával is küzdött, csontvelő-átültetésen esett át, és a műtét eredményeképpen nem csupán a rák, hanem a vírus is eltűnt. Ennek oka a velősejtek egy ritka mutációja volt, ami rendkívül ellenállóvá tette a beteg sejtjeit a vírussal szemben.

A betegek számára a közeljövőben segítséget jelenthet az az újszerű eljárás, melyet a St. Louis-i Washington Egyetem kutatói dolgoztak ki. Ennek első lépése volt az a felismerés, hogy a méhméreg, pontosabban az abban található melittin nevű toxin képes a HIV-vírus kiiktatására. A méreg egyszerű bejuttatása a szervezetbe azonban a méhcsípéshez hasonló kellemetlen eredménnyel járna, ezért az emberi sejtekre gyakorolt káros hatásának elkerülése végett a tudósok zseniális megoldást dolgoztak ki.

A mérgező anyagot úgynevezett nanorészecskékhez (egy nanométer a méter milliárdod része) kötötték. Ezeket a mikroszkopikus szemcséket olyan ütközőkkel szerelték fel, amik megakadályozták a sejtek roncsolását, mivel azok túl méretesek voltak ahhoz, hogy beférjenek a lökhárítószerű képződmények közé, ezért a méreggel teli részecskék egyszerűen lepattantak róluk. Ezzel szemben a HIV, pontosabban az azt körülvevő membrántermészetű védőburok beillett a miniatűr „lökhárítók” közé, aminek következményeképpen a vírus komplex módon érintkezett a méreggel. A HIV RNS-természetű örökítőanyaggal rendelkezik, melyet egy kapszid nevezetű fehérjeburok vesz körül. Ez maga a vírus, amit a szervezeten belül egy lipid természetű kettős membrán határol. A nanorészecskékben található melittin fuzionál a vírust védő réteggel, aminek felszínén kis pórus-szerű komplexeket alkot (kis képünkön). Ezek tönkreteszik, gyakorlatilag átlyuggatják

a HIV-et óvó membránt. „Ezzel a módszerrel a kórokozót olyan felületen támadjuk, ami nem tartozik közvetlenül hozzá, de amelynek elvesztéséhez nem képes alkalmazkodni” – fejtette ki a hatásmechanizmust Joshua L. Hood, a kutatás vezetője.

A szakemberek remélik, hogy az eljárással intravénás kezelések formájában, illetve egyéb preventív készítmények előállításával mind a betegségben szenvedők, mind a fertőzés veszélyének kitett emberek számára elérhető gyógymódot és védelmet tudnak biztosítani. Erre közel 35 millió HIV-pozitív és AIDS-es beteg vár, és ez a szám sajnálatos módon minden nap körülbelül hétezerrel növekszik.