Kereső toggle

A Bitcoin-forradalomról egyszerűen

Kormányoktól független gazdasági hatalom épül az interneten

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A kriptovaluták sokak fantáziáját megmozgatták. Tízezer forint befektetés pár év alatt tízmilliókat érhetett. Sokan gazdagodtakmeg és még többen mentek tönkre. De mi is ez, és mi jellemzi a lelkesedésen túl a kriptopiacot?

A 2008-as pénzügyi válság során tömegek ábrándultak ki a hagyományos intézményi befektető cégekből és nagybankokból. A patinás szervezetek sorra buktak le korrupció vagy kriminális inkompetencia miatt. Ekkor kezdett formálódni egy terv, amely szükségtelenné tenné ezeket a hatalmas dinoszauruszokhoz hasonlító szervezeteket, és egy matematikai képletek által vezérelt (s mint ilyen, korrumpálhatatlan) pénzügyi rendszert hozna létre.

Satoshi Nakamoto nevével fémjelezve jelent meg egy úgynevezett „white paper”, vagyis technikai leírás egy új decentralizált, hamisításbiztos, titkos és szupergyors rendszerről, ami ötvözte a titkosítás, a hálózatok és a peer-2-peer, vagyis közvetlen kapcsolódás elveit több másik komplex ötlettel, hogy létrehozza az első kriptovalutát, a bitcoint.

Hogy ki is ez a Satoshi Nakamoto, az a mai napig rejtély. Se a CIA, se a tech-szakértők nem tudták megtalálni azt a zsenit, aki ezt a rendszert megalkotta. Sőt, abban sem vagyunk biztosak, hogy csupán egy emberről van szó és nem egy csapatról vagy szervezetről.

Miben más, mint a hagyományos valuták?

A használatát tekintve a kriptovaluta nagyon hasonlít a megszokott fizetőeszközök elektronikus típusaira. Ugyanúgy lehet utalni és adni-venni, mint az elektronikus pénzt. Öt fő tulajdonsága tekintetében azonban gyökeresen eltér ettől.

Az első a decentralizáció, amelynek lényege, hogy nincs egy olyan központi intézmény vagy akár szerver, ami szükséges a működéshez.

A rendszert a rengeteg felhasználó és az úgynevezett „bányászok” tartják fenn. A decentralizáltság, valamint a szabad és transzparens forráskód miatt a nemzetközi közösség folyamatosan javítja a rendszert, hogy biztonságos legyen.

Pontosan emiatt úgy tűnik, nincsenek rejtett tulajdonságok vagy beépített hátsó kapuk a rendszerben, hisz’ ezeket mindenki látná. Bármilyen változtatáshoz konszenzus kell, amit a teljes bitcoin-hálózat 51 százalékának el kell fogadnia.

Kovács-Osváth Zoltán az IncepTech Ltd. Blockchain & Crypto specialistája kifejtette: bár gyakran hangoztatják azt, hogy nem elég zöld a technológia (a rendszer működtetése több áramot használ el, mint amennyit Magyarország egy év alatt összesen fogyaszt), ez a hátrány valójában egy rejtett előny, hiszen ha valaki a rendszer 51 százalékát szeretné megkaparintani, akkor a meglévő rendszernél is nagyobb számítási kapacitást kell kiépítenie. Márpedig ekkora kapacitással még az olyan vezető cégek, mint a Google, a Microsoft vagy az Amazon sem tudnak versenyezni, sőt egész államoknak sem lenne könnyű ezt megtenni, különösen az egész világ és a hálózat többi tagja számára észrevétlenül. Ezáltal, bár elméletileg lehetséges, mégis valószínűtlen, hogy egy entitás leuralja a teljes rendszer 51 százalékát.

A második tulajdonság a megmásíthatatlanság. Ez a korábban említett algoritmus működéséből ered. Egy olyan egyedi kód generálódik ugyanis, amely az adott pillanatban történt egyszeri megoldás, s amit utána nem lehet megismételni vagy megmásítani (az úgynevezett hash technológiának köszönhetően).

Ha bárki megpróbálja meghekkelni az egyik bitcoin-tranzakciót, akkor nem képes arra, hogy megmásítsa ezt a speciális kódot, hiszen amint el akarja költeni a „hamis” bitcoint, a rendszer leellenőrzi, és azonnal kiderül, hogy hamisítási kísérlet történt, hiszen az azonosító szám nem egyezik meg a rendszerben titkosítva tárolt korábbival.

A harmadik a diszkrét/titkos működés. Míg a hagyományos banki átutaláshoz legtöbbször szükség van a valamilyen személy/cég azonosítására, a bitcoin esetében anonim módon létre lehet hozni úgynevezett „tárcákat”. A tárcák gyakorlatilag egy személyre szabott címet jelentenek, ahova és ahonnan lehet utalni, és ahol tárolni lehet a valutákat.

Mivel a bitcoin egy nyilvános hálózat, így nem ez a legalkalmasabb a teljesen anonim átutalásokra, ezért fejlesztettek ki kifejezetten anonimitásra és lenyomozhatatlanságra specializálódott kriptovalutákat. A negyedik a limitált mennyiség.

A bitcoin alapjaiba bele van kódolva, hogy összesen maximum 21 millió bitcoin lesz „kibányászva” a világ számítógépei által. Mivel matematikailag nem lehetséges több bitcoint készíteni, mint amennyi a bitcoin forráskódjába be van írva, nem fordulhat elő az, hogy hirtelen rengeteg friss bitcoin önti el a piacot. Ez egy fontos érv a hagyományos fizetőeszközökkel szemben, ahol a központi bankok és a kormányok tudnak friss valutát nyomtatni, amivel lenyomhatják a pénz értékét anélkül, hogy az ennek kitett, a pénzt használó emberek bármit is tehetnének ezzel szemben.

De hogyan is fog működni a rendszer, ha elérjük a 21 millió bitcoinos limitet, és nem lesz több újonnan bányászott bitcoin? Itt jön szóba az ötödik fontos különbség, a végtelen oszthatóság. Egy ponton túl nincs értelme milliókat érő egész bitcoinokat utalni, és mivel a bitcoin tisztán digitális pénz, ezért gyakorlatilag a végtelenségig osztható, tehát nem gond, ha tört részekkel számolunk.

Már állami és pénzintézetek is pályáznak rá

A bitcoin és egyéb kriptovaluták teljesen alkalmasak arra, hogy egyszerűen fizetőeszköznek vagy tartós befektetésnek használjuk, de az igazi előnyei nem itt mutatkoznak meg ennek a sokoldalú rendszernek.

Független az államoktól és a kormányoktól, valamint lehetővé teszi az olcsó és gyors átutalásokat a világ egyik feléről a másikra (ami miatt sok bevándorló könnyebben, biztonságosabban és főleg olcsóbban tud pénzt küldeni az otthon maradt családtagoknak).

Önállóságának köszönhetően egy olyan korban, amikor a kormányzati megfigyelés rekordméreteket dönt (az Egyesült Államokban és Kínában is minden 6-7 emberre jut egy kamera), hatalmas értéke lehet egy független pénzügyi rendszernek.

Ez okból kifolyólag nem meglepő, hogy nagy állami szervek és pénzügyi intézmények is szeretnék megvetni a lábukat a kriptopiacon, és kiépíteni a saját sikeres és kiterjedt rendszereiket, melyeknek köszönhetően kontrollálni tudják a digitális valuta forgalmát. A kínai kormány különösen nagy hangsúlyt fektet a mesterségesintelligencia-kutatás és a szuperszámítógépek mellett a kriptohálózatokra is.

Az egyik fő érv ezek mellett a kormányok és nagyvállalatok által szponzorált „megbízható” kriptohálózatok mellett, hogy mivel felügyelet alatt állnak, ezért biztonságosabbak, hiszen bűnözők, terroristák nem tudják majd használni.

Nem mindegy, mire használják

Valóban igaz, hogy a bitcoin-hálózatot, valamint az anonim utalásokat támogató egyéb kriptovalutákat (Monero, Zcash) bűnözők is alkalmazzák, például az úgynevezett „ransomware” támadásoknál, amelyek során túszul ejtik kórházak, vállalatok vagy akár kormányzati szervek számítógépes hálózatát. Ilyenkor az elkövetők ezekben a nehezen lenyomozható kriptovalutákban követelik a váltságdíjat.

Ugyanakkor e hálózat segítségével lehet humanitárius segítséget is szolgáltatni a rászorulóknak. Több helyen használnak kriptovalutát bizonyos segélyszervezetek, hogy a segély garantáltan a rászorulókhoz jusson el, és ne a kormány vagy a helyi hadurak kezében kössön ki. Ruandában a bitcoin segítségével gyűjtöttek össze két új iskola építésére szükséges tőkét. A polgárháború közeli helyzetben lévő Venezuelában egy szervezet 1 millió dollár értékben gyűjtött össze bitcoint, amelyet százezer rászoruló között osztanak szét közvetlenül. Afganisztánban egy startup a náluk dolgozó nőknek bitcoinban fizetett a munkájukért, hogy a férjük ne vehesse el minden keresetüket.

Ha valaki nem ért egyet a kormányzat álláspontjával (például a hongkongi tüntetések szervezői), vagy olyan el nem fogadott szervezeteket támogatna, mint a WikiLeaks, akkor a kriptovaluta használata az egyik, ha nem a legkézenfekvőbb választás, mivel biztonságosak mind a támogató, mind a támogatott számára.

A kriptovaluta újabb technológiai forradalmat hozott, amely egyesek szerint az internet feltalálásához mérhető. Innentől már az a fő kérdés, hogy kik és mire alkalmazzák ezt az új rendszert.

 

 

Olvasson tovább: