„Életemben először reménytelennek látom, hogy Szaúd-Arábia jó irányba változzon. A fiatalságomat elvesztettem a radikalizmus miatt, a karrieremet az autóvezetés miatt, a gyermekemet egy középkori jogrendszer miatt, és a szülőföldemet a véleménynyilvánítás szabadságához való ragaszkodásom miatt.” Súlyos szavak ezek egy olyan női és emberi jogi aktivistától, aki maga is jelentős eredményeket ért már el a szabadságjogok iránti küzdelmében, és aki sokakhoz hasonlóan nem is olyan rég még reménykedve nyilatkozott a szaúdi koronaherceg reformígéretei hallatán. De nézzük, hogyan is vezetett az út idáig.
1979 – a fordulat éve
Az utolsó ellenség: A holtak szellemei és az élők tisztelete
Mit mond a halálról, a gyászról, a túlvilági életről a zsidó–keresztény kinyilatkoztatás? »
Seres László: 9/11 és a „végtelen háború” mítosza
Véleménycikk »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »