– Szervusz Ernő, egyelőre csak annyit tudunk, a helyiek értetlenül állnak az ügy előtt.
Margit néni, az anya:
– Olyan rendes vót az én Ferim. Mindig mondtam neki: Ne süttesd magad azzal a géppe, mer nem a bőrszín számít!
Pista bácsi, a helyi szatócs: – Ő mindig bejött, vásárolt, figyeltük, bejött, vásárolt. Na! Egyik nap mondom a Ferinek, mondom Feri ebből, mondom baj lesz Feri, mondom, érted?
– Feri akkor a faluban volt?
– Mondom! Mondom, a faluban vót mondom, érted? Én mondtam, mondom baj lesz ebből mondom, érted, ez a nem semmi.
Bekre Pál, a szolárium üzemeltetője:
– Ismertük a Ferit. Gyakorlatilag egy rendes gyerek vót. Nem is ezzel van a baj. Gyakorlatilag mondtam a polgármesternek, hogy gyakorlatilag egyhuszonnégy órában kicseréljük a fűtőcsöveket. Elvileg.
Rönk József, polgármester: – Elég az hozzá, hogy a testület határozatképesnek bizonyult, és többször felhívtuk a vállalkozó figyelmét, hogy a szoláriumcső hőleadása túllépi az EU-szabványt.
– Végül hallgassuk meg minderről Ferit!
– Nézze, a történtek ellenére úgy érzem, semmit nem változtam. (P. T. –Sz. F.)
2005. 11. 11. (IX/45)
