Kereső toggle

A hamis gyémántok ugyanúgy fénylenek

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az elmúlt évtizedekben kifejlesztették a "gyémántgyártás" technikáját. Az eljárás viszonylag egyszerű. A szenet olyan nagynyomású kamrákba helyezik, amelyekben savoldat van. Az utóbbi a nyersanyag tisztítására szolgál. Így készülnek "Apolló kövei". Ezek a sárga m?gyémántok alapanyagul szolgálnak az ipar számára, a köveken azonban még van mit csiszolni. A gyémántgyártás már nem új dolog, az ötvenes években még egy iparág is települt rá. Azóta évente nyolcvan tonna gyenge minőség? m?gyémántot állítanak elő, amiket mindenféle szerszámokban – mint például fúrókban – használnak fel.

Azonban az újfajta, jó minőség? gyémántok új területek felé nyitják meg a kapukat. A legérdekesebb felvetés a mikrochipben lévő szilíciumot helyettesítő gyémánt ötlete. A szilíciummal az a baj, hogy 95 Celsius-fokon fölmondja a szolgálatot, míg a gyémánt egészen 500 Celsiusig bírja. A szakértők szerint az új alapanyagra egyre nagyobb szükség van. A mérnökök nagy csodákat tudnának művelni a gyémánt alapú
mikrochipekkel. Ehhez azonban nagyon tiszta és olcsón előállítható m?gyémánt kell. A labda tehát fel van adva, és a verseny már el is kezdődött. Adódtak új riválisok, és a chipgyártó cégek már elkészítették az első prototípusokat.

Az egyetlen hiba csak az, hogy az igazán kitisztított mesterséges gyémántok és a valódi bányászott gyémántok között még az ékszerészek sem tudnak különbséget tenni. (Newsweek)

Olvasson tovább: