Az olasz gyökerű, ízig-vérig New York-i színész már fiatal korában
lehetőséget kapott kisebb színházi jelenetekben, de meghatározó élmény
volt számára, hogy a híres Lee Strasberg keze alatt tanulhatott. Kisebb, kevésbé
ismert filmszereplések után a kiugrást, sőt, az Oscar-díjat is a Keresztapa
második részében megformált fiatal Corleone hozta el számára. A Francis
Ford Coppola által rendezett film Nirónak azt a színészi arcát mutatta meg,
amely még sokszor felbukkant később is: a nagyvárosi olasz maffiózóét.
1972-ben egy partin mutatták be egymásnak őt és Martin Scorsesét, akinek számos
nagy siker? és méltán híres filmjében szerepelt. Ilyen volt a sorban az
első, a Dühöngő bika, amely Jack La Motta, a nehézsúlyú bajnok életét
dolgozta fel. De Niro azért emelkedik ki a színészek közül, mert szinte nem
létezik olyan alak, akit ne tudna hihetően eljátszani: akár őrült rajongó
(A komédia királya), akár misszionárius (A misszió) vagy cinikus és fásult
elnöki tanácsadó (Amikor a farok csóválja), nem egyszerűen eljátssza a
szerepet, hanem azzá válik. Ma már legenda: a Dühöngő bika forgatására
úgy megtanult bokszolni, hogy még maga La Motta is a profi sportolók közé
sorolta Nirót. A díjesővel jutalmazott A taxisofőr címszereplőjeként a
film előtt taxisnak állt, A félelem foka dühöngő bűnözőjeként
megizmosodott, az Aki legyőzte Al Caponét cím? alkotásban pedig egész
egyszerűen elhízott, hogy életszerűen adja vissza Capone figuráját. Robert
de Niro Oscar-díjas, Golden Globe-díjas, és néhány éve új oldaláról is
bemutatkozott: a sok marcona főhős után igazi vígjátékban (Csak egy kis pánik)
debütált, szinte kiparodizálva a régebbi szerepeit. (Kánai András)
2003. 09. 05. (VII/36)
