Anglia második világháború utáni csodaautója, a Mini begördült a történelembe
a futószalagról lekerült legutóbbi modelljével. 40 évvel európai megjelenése után
az 5.387. 862-es számú klasszikus kisautó újból kihajthatott a Birminghamhez közeli
Longbridge autógyárból. A 20. század egyik emlékeként a Mini a modern kori környezetszennyezés
megelőzése érdekében hozott törvények és a törési tesztek áldozatává vált.
Tulajdonosa, a BMW 2001-ben egy új, sportos kivitelezés? modellt állít a helyébe. A
Mini a maga sajátos tulajdonságaival mind az életkor, mind pedig a társadalmi osztályok
állította korlátokat áttörte. Tulajdonosai – köztük a Beatles tagjai is – a
60-as évek szimbólumává tették. A futószalag utolsó darabját szintén egy akkor
sikeres énekesnő, Lulu vette meg.
1959-ben a Mininek 137 különböző típusa árasztotta el világszerte az országutakat.
A Mini volt az első elsőkerék-meghajtású autó. Az emberek vagy elfogadták az egyedi
formát, vagy nem tudtak megbékülni a kis belső légtérrel és a nehezen működő gázpedállal.
Ennek ellenére Judith Dalman Mini-tulajdonos külön web-oldalt nyitott az autó számára.
Szerinte "élvezet vezetni ezt az autót, sőt a Mini több, mint egyszer? közlekedési
eszköz. Szerintem az új Mini nem fogja tudni megelőzni elődjét." Sir Alec
Issigonis, a Mini tervezője olyan autót akart létrehozni, amelyik nem drága, és az üzemeltetése
is olcsó. Az autó kicsi volt, emellett gazdaságos is, főleg egy, a második világháború
okozta megrázkódtatásokból éppen felemelkedő ország számára. Az első szerény
modellek – az Austin és a Morris – 469 fontba kerültek, ám később megszületett a
Mini Minor Traveller, a Mini Clubman és a Mini Moke. Ez utóbbi eredetileg a hadsereg számára
tervezett terepjáró típus volt. A megújult Mini első darabját az angol királynő édesanyjának
100. születésnapjára rendezett ünnepségre gyártották ebben az évben. Állítólag
a királynő egyszer egy Minivel hajtott végig a Windsor Parkban. (Reuters)
2000. 10. 28. (IV/44)
