Az atlétika csak az egyik sportág a sok közül, amelyben évről évre új
világcsúcsok születnek. De valóban jobbak a mai atléták? Vagy egyszerűen csak jobb
felszerelésben versenyeznek? Annyi bizonyos, hogy az 1912-es olimpián a 100 méteres
futás csúcsa 10.6 másodperc volt. A mai rekord – amit a kanadai Donovan Bailey tart
– 9.84 másodperc. Ez mindössze 7 százalékos fejlődést jelent 88 év alatt. Bele
kell még kalkulálnunk azt is, hogy 1912-ben a futók még nem stoplis cipőben futottak,
nem létezett rajtgép, vagy poliuretán sávok. A diétáról és a tréningről csak
kevesen tudtak. Az atléták teljesítményét stopperórával mérték. Ez viszont kissé
"felgyorsította" az időt, mert a kézi időzítők előbbre hozták azt a
pillanatot, amikor a futó átlépte a célvonalat, és néhány század másodperccel
előbb nyomták le a stop gombot. Az 1990-es évektől egy másik atlétikai ágban, a
gerelyhajításban is egyre jobb eredmények születnek. A futópályán száguldók igen
nagy veszélybe kerültek, amikor néhány csúcstartó eldobta gerelyét, amely a stadion
másik végén landolt a futók között. Emiatt a gerelyt újratervezték, most nehezebb
dobni. Így a dobások rövidebbek, és egy speciális átalakító szükséges, hogy a
jelenlegi eredményeket a régi gerely súlyához mérten átszámítsa. (BBC News)
A miniszter leleplez
Egy tucat közlekedési rendőrt és vámőrt füleltek le a volt szovjet
köztársaságban, Kazahsztánban. A gyanútlan tisztek ugyanis saját főnöküket
akarták megvesztegetni. Kairbek Szulejmanov belügyminiszter egy teherautóval
inkognitóban utazta át a kazah sztyeppéket, hogy saját maga győződhessen meg arról,
micsoda korrupcióval kell az autósoknak szembenézniük. "Alma-Atában (Kazahsztán
legjelentősebb kereskedővárosa) beszálltam a teherautóba, anélkül, hogy bárkinek
is szóltam volna, nehogy a területi vezetők tudomást szerezzenek róla, és
elindultam" – nyilatkozta Szulejmanov. Kilenc tonna dinnyével vágott neki a
miniszter az útnak. Útközben 36 embernek kellett kenőpénzt fizetnie, akiknek több
mint a fele rendőr volt. Szulejmanov, aki egyébként videokamerával rögzítette a
történteket, elmondta, hogy minden tisztnek pár dollárt kellett fizetnie, ami az út
végére 225 dollárt jelentett. Amint megérkezett Astanába, mindenkit kirúgott az
állásából, aki kenőpénzt vett el. (Reuters)
Tarzan 2000
A seminole nev? indián törzs Floridában állást hirdetett vállalkozó szellem?
férfiak és nők számára. A hirdetés így szól: "Aligátorral birkózni vágyók
kerestetnek! Elvárásaink: bátorság és kockázatvállalás. Férfiak és nők
jelentkezését várjuk. Tapasztalat szükséges!" Az Okalee nev? helyiségben, mely
múzeum is, a seminole indiánok mindennap belevetik magukat a 2 méter mély medencébe,
hogy az alján rejtőző 2 méter hosszú aligátort a jó pénzt fizető turisták nagy
örömére farkánál fogva megragadják. "Ez hagyományosan a törzs tagjainak feladata
volt – nyilatkozta szóvivőjük, Chuk Malkus. – Az ok, ami miatt az álláshirdetést
feladtuk, hogy az indiánok manapság inkább bankokban, a kommunikációs, gazdasági és
jogi területen helyezkednek el, így alakult ki hiány a pályázókból." (USA Today)
2000. 09. 30. (IV/40)
