hetilap

Miközben a berlini SPD–zöld koalíció egészségügyi reform-elképzeléseit az ellenzéki pártok s a szavazó polgárok egy része is a szociális háló szétnyirbálásaként értékeli, a német társadalom egyre öregebb. Ha hinni lehet a statisztikáknak – hinni lehet! –, akkor a hölgyek átlag 79 évig élnek, míg a germán urak 73 esztendősen szenderülnek öröklétre. Irigylésre méltó perspektíva, noha más – új – statisztikák azt tükrözik, hogy azért az NSZK-ban sem ritka, hogy valaki betegeskedik. Mivel a 82 milliós Németországban 3,9 millióan vannak munka nélkül, azt hihetné az ember, hogy egy-egy foglalkoztatott kétszer-háromszor is megfontolja, hogy beteget jelentsen-e. Nos, 1999-ben jelentősen emelkedett az igazolt munkahelyi hiányzások aránya az EU legnépesebb államában. A Bonnból már Berlinbe áthurcolkodott Szövetségi Munkaügyi Minisztérium úgy véli, hogy a tavaszi komoly megfázási hullám volt a ludas abban, hogy a szorgos németek idén már átlagosan egy hetet voltak betegállományban. A gyanakvó (kapitalista) munkaadók, (emlékeztetve arra, hogy jobbára pénteken és hétfőn jelentenek sokan beteget) azt állítják, hogy a szociáldemokrata–zöld kormány által januártól viszszaállított szabályozás a bűnös, vagyis hogy a betegállomány első heteiben – ismét – teljes fizetést kapnak a foglalkoztatottak. Ki tudja, hogy mi az igazság? Egy biztos: az NSZK-ban több tízezer állástalan orvos van, s a túlterhelt, rosszul fizetett egészségügyi dolgozók mind gyakrabban tartanak figyelmeztető sztrájkokat…, avagy beteget jelentenek. (M. G. Berlin)