hetilap

Kevin és Irena Warwick nem kispályások. Warwick úr és felesége kitalálták, hogy romantikus kapcsolatukat olyan szorosra fűzik, amilyenre csak lehetséges. Ehhez segítségül hívnak egy közepesen brutális cyberpunk-technológiát. A pár lényegében azt tervezi, hogy egymásba drótozzák idegpályáikat. Warwick úr, aki az angliai Reading Egyetemen a kibernetika professzora, hoszszabb ideje dolgozik az ügyön. A terv lényege egyszer?: a két "összedrótozandó" személynek egy-egy számítógépchipet helyeznek a testébe, amely képes arra, hogy az idegpályákon átfutó elektromosságot bináris jelekké alakítsa át. Ezután a parányi számítógépek átküldik a jelet egymásnak, és visszatáplálják azt az új "gazda" idegrendszerébe. Igazán precíz elméletek híján azonban senki nem tudja pontosan, mi fog történni. Lehet, hogy az idegi jelek bináris kódolása és visszakódolása egyszerűen halandzsát eredményez, miután nincsenek elég megbízható ismeretek arról, hogy a szervezeten belül pontosan hogyan is folyik az idegi kommunikáció. Warwick egyébként már foglalkozott hasonló kísérletekkel, sőt egynek alanya is volt: beépített egy chipet saját magába, ami jeleket küldött egy külső számítógépnek arról, hogy hol tartózkodik épp az irodában; így elektromosan vezérelt ajtók nyíltak és csukódtak amerre járt, a fények pedig felkapcsolódtak, ahogy belépett az egyes helyiségekbe. A professzor azt mondja, hogy már többen megkeresték a brit belügyből és a börtönigazgatóságtól, annyira sikeres volt a kísérlet. A dolog ezúttal persze komolyabb, így a professzor "óvatos" lesz: mielőtt "rácsatlakozna" felesége idegrendszerére, előbb a saját chipje által kódolt jeleket irányítja vissza önmagába, csakhogy lássa, hogyan reagál az agya. Professzor Warwick irigylésre méltó nyugalommal vallja be, hogy fogalma sincs róla, hogyan alakul majd a dolog. Mindenesetre optimista: azt mondja, hogy egy kibernetikai mérnöknek, aki "hozzászokott az ember és a gép összepárosításához", illetve a vele járó kockázatokhoz, ez nem gond. (Index)