Háromszázharminc éve, 1669. október 4-én halt meg a németalföldi festészet
egyik koronázatlan királya, Harmens Rembrandt van Rijn. A leideni születés? festő közel
2300 különböző alkotást hagyott a világra. Fénykorát Amszterdamban töltötte. Az
1630-as évek második felében Rembrandt először Hendrick van Uylenburgh képkereskedőnél
szállt meg, később feleségül vette vendéglátója egyik rokonát, Saskiát, aki
azonban 1642-ben, alig 32 évesen elhunyt. Négy gyermekük közül három még a bölcsőben
meghalt. A házasság évei a gazdagság és a művészi fénykor éveit is jelentették
Rembrandtnak. 1659-ben a pezsgő élet? zsidónegyedből a város szegényebb részébe költözött
át. Lakóháza – amelyet anyagi gondok miatt elhagyni kényszerült –1911 óta múzeum,
a közelmúltban eredeti állapotába állították helyre. Rembrandt főleg bibliai tárgyú
képeket és portrékat festett. Különösen híresek önarcképei, amelyeknek száma
megközelíti a százat. Leghíresebb műve talán mégis az "Éjjeli őrjárat", mert
sűrítve tartalmazza sajátos, az akkori holland ízlésvilágtól elütő művészetét,
amely a finom, elegáns képek helyett a fény és árnyék harcára helyezte a hangsúlyt,
a színek ellenében inkább a térformát hangsúlyozta, és általában a drámát
kereste témáiban. Bibliai tárgyú alkotásokat készített minden m?fajban: Jézus
betegeket gyógyít cím? műve például rézkarc, Krisztust Emmausban viszont festményen
örökítette meg. E témában leghíresebb műve valószínűleg a "Szent Péter
megtagadja Krisztust". Több mint száz kifejezett önarcképe mellett sok festményen
– a "rejtőzködő" módszert alkalmazva – valamelyik szereplőben (a koldustól a
bibliai hősig) örökítette meg magát. A mester végül szegényen halt meg, de a világra
ma már felbecsülhetetlen értéket, bármilyen pénznemben számolva milliárdokat érő
örökséget hagyott. (MTI)
1999. 10. 09. (III/40)
