hetilap

Leképezéssel világítják át az idők során megfeketedett vagy megfakult értékes szövegeket. A technikát eredetileg a kémműholdak számára fejlesztették ki, hogy a ködben vagy a dzsungelben elrejtett katonai eszközöket is észrevehessék. A fényhullámok viszszaverődésén alapuló technikától a Robert Johnston vezette kutatócsoport azt reméli, hogy a legapróbb különbségeket is észlelni tudják a sérült dokumentum tintája és anyaga között. A szemmel látható fény hullámhossza 400-700 nanométer között mozog. A 200 nanométeres (ultraibolya) és az 1100 nanométeres (infravörös) sugarakat is érzékelő kamerával a kutatók a különböző fényhullámtartományokban felvételeket készítenek a dokumentumról. A tinta 900 nanométeren veri vissza a fényt, míg a megfeketedett bőr például 910 nanométeren. Számítógépben elemezve az eltéréseket, rejtett karakterek tűnhetnek fel. A holt-tengeri tekercsek közül az úgynevezett Templom-tekercsen például tizennyolc új karaktert fedeztek fel. A tekercsek – felfedezésük után – rendkívül rossz állapotba kerültek. Ezzel a technikával azonban a szöveg az anyag megsértése nélkül állítható össze. A holt-tengeri tekercsek vizsgálatát még csak most kezdték el, de a kutatók máris kijelölték a következő feladatot. A nagy görög matematikus, Arkhimédész munkájának csupán a X. századi másolata maradt fenn. Az is nagyon rossz állapotban, mivel a XII. században a bőrt – amelyre a szöveget írták – lemosták, és keresztény szentek történeteit írták rá. A következő feladat tehát ennek a szövegnek a rekonstruálása lesz. (Discovery)