hetilap

Hétfőn kezdődik Washingtonban az a konferencia, amelyet az USA-kormány és a Holocaust Múzeum szervezett, és amelynek az a célja, hogy az érintett országok beszámoljanak a nácik által a zsidóktól elrabolt műkincsek sorsáról. A spanyol beszámoló szerint az Európában ezzel a tiltott műkincs-kereskedelemmel foglalkozó, mintegy 2000 kereskedő és csempész közül csak 20 működött Spanyolországban. A jelentésből kiderül, hogy Franco védelmébe vett több német műkincskereskedőt, akiknek a kiadatását megtagadta a szövetséges hatalmaknak. A jelentés öt kereskedőt említ névvel: Alois Miedlt, Hans Lazart, Adrien Otletet, Pierre Lottier-t és Alfred Zantopot. Lazar a madridi német követség sajtóattaséja volt, Lottier pedig antikváriusként működött Barcelonában. Tevékenységüket spanyol antikváriusok és műkereskedők is segítették, köztük Arturo Linares y Martín, Antonio Puigdevillol, Hugo Bargas és Gregorio Moreno Bravo. A leghírhedtebb, Spanyolországba menekült német műkincs-csempész Alois Miedl volt, Goering személyes jóbarátja, aki 1944. július 5-én érkezett a határra. A vámosok felfigyeltek a nála lévő 3 ládába csomagolt 22 festményre - köztük egy Van Dyckre és két Corotra -, s lefoglalták azokat. Meidl gazdag bankár volt, zsidó származású, kikeresztelkedett felesége kapcsolatait és közvetítését használta fel a festmények megszerzésére, amelyek Amszterdamból menekülő zsidó gyűjtőktől, köztük az 1200 festményt tartalmazó, Jacques Goudstikker- gyűjteményből származtak. (Ez abban a jelentésben szerepel, amelyet az amerikai titkosszolgálat szakosodott részlege a zsidó műkincsek témájában készített.) Spanyolországba érkezése után Miedl tartózkodási engedélyért folyamodott, miközben a határon lefoglalt képek egy bilbaói raktárba kerültek. Egy informátor nyomán a madridi holland követség azt kérelmezte a spanyol hatóságtól, hogy vizsgálják meg a 22 festmény eredetét. Kiderült: a 22 festmény közül 8 valóban a Goudstikker-gyűjteményből származott, de a vásár - bár a festmények valóságos árán jóval alul történt – törvényes volt. A holland kormány a 22 festmény visszaszolgáltatását és Alois Miedl kiszolgáltatását követelte Francótól, de a diktátor ezt megtagadta. Miedl közben azt követelte, hogy a festményeket a madridi Prado múzeumban helyezzék biztonságba. A képeknek ezek után nyoma veszett, Miedl pedig valószínűleg Latin-Amerikába emigrált. Spanyolországban egyetlen, a nácik által elrabolt festmény látható a madridi Reina Sofía múzeumban: André Masson "A család metamorfózisa” cím? képe. (MTI)