Hazafelé mentem, de rossz háznál kanyarodtam be, és nekiütköztem egy fának, ami
nincs is a mi kertünkben.
Úgy emlékeztem, hogy az ablak le volt húzva, ám amikor behajoltam a kocsiba, akkor rájöttem,
hogy nem volt.
A másik gépjárm? összeütközött az enyémmel, anélkül, hogy szándékát jelezte
volna.
Egy gyalogos nekiment a kocsimnak, majd aláfeküdt.
Lehúzódtam az út szélére, ránéztem az anyósomra, majd beborultam az árokba.
Egész nap növényeket vásároltam. Hazafelé tartottam, s éppen a kereszteződéshez
értem, amikor a rododendron felágaskodott, így nem láthattam a másik autót.
És akkor egy láthatatlan kocsi hajtott elő a semmiből, összetörte a kocsimat, majd
eltűnt.
Mondtam a rendőröknek, hogy nem sérültem meg, de amikor levettem a kalapomat, kiderült,
hogy koponyatörésem van.
A telefonpózna egyre közelebb jött, én megpróbáltam kitérni, de addigra eltrafálta
a lámpámat.
1998. 12. 31. (II/52)
