A bizánci korból származó épület falait több mint húsz évvel ezelőtt, 1971–1973
között ásta ki Benjamin Mazar régész. Az egykori kétemeletes kőépület a salamoni
Templom közelében épült, és életkora adja a jelentőségét, hiszen az eddig legöregebbnek
ismert, úgynevezett Majmonidesz-zsinagóga is csupán XIII. századi.
A zsinagógák a zsidóság életében rendkívül fontos feladatot töltöttek be: a
Templomon kívül itt gyűltek össze a település lakói az imádkozásra és az Írások
magyarázására. A fogságba vitel után felértékelődött a szerepük, mivel a nép
elvesztette a Templomot. Jelentőségük a fogságból való hazatérés és a zorobábeli
Templom felépülése után is megmaradt, és minden település, ahol legalább tíz felnőtt
férfi volt, zsinagógát jelölt ki vagy épített. A diaszpórában maradt zsidók számára
továbbra is a helyi zsinagóga szolgált szellemi és közösségi központként. Jézus
idejében Jeruzsálemben közel ötszáz zsinagóga működött.
Berendezése a Temploméra emlékeztetett: a Törvényt, a Prófétákat és az Írásokat
tartalmazó tekercsek ládáját például egy függönnyel elválasztott teremben tartották,
ez jelképezte a Szentek Szentjét.
Az óvárosi épület korának és funkciójának meghatározásában Eilat Mazart a
berendezés is segítette. Az épületből ugyanis számos díszes tárgy került elő. A
falakat a hagyományos hétágú gyertyatartót, a menórát ábrázoló festmények díszítik.
Az ajtófélfákban kis bemélyedések nyomai láthatók, amelyekben a mezüze (a Tóra
bizonyos részleteit tartalmazó pergamentekercs) volt elhelyezve. Ezekből, valamint a
helyszínen talált üveglámpákból jutott Mazar arra a következtetésre, hogy az épület
egykori zsidó imaház maradványa.
A perzsa uralom alatt a papok részben megsemmisítették az épületet, amelyet azután
az iszlám hódoltság alatt helyreállítottak. Ebből az időszakból származnak a hétkarú
gyertyatartókat ábrázoló falfestmények. Egy írásos emlék bizonysága szerint Omar
ibn Alhatab kalifa (634-644) megengedte hetven zsidónak, hogy az akkor muzulmán Jeruzsálemben
letelepedjen. Az írásos engedélyben olvasható földrajzi adatok szintén megegyeznek
az épületmaradvány helyével.
1998. 12. 19. (II/51)
