A cselédlány éppen kiakasztotta száradni a mosott ruhát, amikor egy leopárd
ugrott át a kerítésen. A lány kiáltására Connolly kiment, hogy megtudja, miért a lárma.
Amikor meglátta, hogy egy leopárd próbál bemászni a konyhaablakon, visszaemlékezett,
hogy az afrikaiaktól azt tanulta: leopárd vagy oroszlán elől soha ne fussunk el, mert
akkor azonnal támad. Ha ellenben szembe megyünk vele, kiabálunk és hadonászunk, akkor
sikerülhet elkergetni. Connolly is így tett, de a leopárd visszafordult és támadásba
lendült. Ekkor jobb karjával megpróbálta távol tartani az állatot (több harapás is
érte), a ballal pedig megragadta a fenevad fejét és fojtogatni kezdte. A földre
zuhanva szabályosan birkózni kezdtek. A férfinak sikerült kiszabadítania magát az állat
karmai közül és bemenekülni a konyhába, remélve, hogy a csukott ajtó mögött végre
biztonságban van. Tévedett. A leopárd nekiugrott a konyhaablak üvegének és a mosogatóban
kötött ki. Az élethalálharc közepette Connolly megkönnyebbülésére két puskalövés
leterítette az állatot. Szomszédja, a szenvedélyes vadász Fanie Pretorius hallotta a
lármát, és a segítségére sietett. A leopárddal folytatott harc mély nyomokat
hagyott Connollyn: súlyos harapásokat karjain és mindkét kezén.
Nem világos, hogy a ragadozó miért tanúsított ilyen szokatlan magatartást. Vagy
veszett lehetett, vagy vadászkutyák üldözhették. Igaz viszont, hogy azon a vidéken
gyakran tűnnek el nyomtalanul kutyák és macskák, ami bizonyítja: a leopárdok olykor
városokban keresik a zsákmányt. Connollynak megvadult vízilovakkal, életveszélyes
sodrású folyókkal kellett már megbirkóznia, és nem egyszer leselkedett rá a halál.
Ugyanis – elsőként a fehérek közül – egymaga evezett végig kenujával a kongói
Luapula folyón, a világ egyik legelhagyatottabb és legbarátságtalanabb vidékén.
Neki sikerült, ami a XIX. század híres utazójának, David Livingstonnak nem, de az
otthoni leopárd kaland mégis váratlanul érte. (MTI)
1998. 11. 28. (II/48)
