hetilap

Indiánok csoportjai és környezetvédők "hadi ösvényre" léptek, hogy megmentsék az amerikai bölényt, különösen a Wyoming, Montana és Idaho szövetségi államok határán fekvő Yellowstone Nemzeti Park állományát. A bölény ugyanis szálka a parkkal határos állattenyésztők szemében, mivel az állatok kemény telek idején melegebb tájakra vándorolnak a Nemzeti Parkból. A farmereket azzal gyanúsítják, hogy csupán az elmúlt öt év alatt mintegy 3000 bölényt öltek meg, mert attól tartanak, hogy állatállományuk a bölényektől elkapja a járványos brucellózist. Az Egyesült Államok végtelen kiterjedés? nyugati térségeinek őslakossága számára a bölény több volt tápláléknál. "A bölény számunkra mindent jelent. Lényünk lényege" – hangsúlyozza Jeff DuBray, aki a Cheyenne folyó menti sziú rezervátumban ezer bölényből álló csordát tart fenn. "Ha meg tudjuk védeni a bölényt, akkor helyre tudjuk állítani az indián őslakosság törzsi kultúráját is" – mondta. A bölény 1890 körül már csaknem teljesen kihalt az Egyesült Államokban, jóllehet a XIX. század elején még csaknem 60 millió legelt a hatalmas kiterjedés? réteken. Az elmúlt évszázadban azonban az állatok leölése volt a legfontosabb fegyver az indiánok elleni harcban, akik ezáltal elvesztették létfenntartásuk legfontosabb elemét. Ami a brucellózist illeti, indián közösségek és környezetvédők hangsúlyozzák, még bizonyíték sincs arra, hogy bölények terjesztenék a kórt. A valóságban leölik az állatokat, még mielőtt megvizsgálták volna őket, hogy valóban betegek-e. (A brucellózis a nőstényeknél az első borjú halvaszületését okozza.) Az indiánok ezért követelik, hogy vezessék be a brucellózis elleni védőoltást a Yellowstone Parkban, és a bölényállomány egy részét telepítsék át más, védett területekre. Emellett az indián törzsek maguk is mindent elkövetnek a bölényállomány szinten tartására. Montana és Dél-Dakota államban néhány év alatt 35-re nőtt a bölénytenyésztő indián közösségek száma. Az állatok számát jelenleg mintegy tízezerre becsülik, de Mark Heckert, egy indián szövetség vezetője szerint ez a szám akár ötmillióra is emelkedhet. A munkanélküliséggel és alultápláltsággal küzdő indián törzsek számára a bölénytenyésztés felvirágoztatása a rezervátumok gazdasági talpraállásának lehetőségét is jelenti. A bölénytenyésztés kifizetődik. A tenyésztő 3000 dollárt kap egy bölényért, míg egy szarvasmarháért csupán kétezret. A marhahús árának csökkenése miatt egyre több fehér állattenyésztő tart bölényt. Heckert azonban attól tart, hogy ez a vadon élő bölény háziasodásához vezethet, ami csökkentené a gazdasági hozamot.(MTI)