hetilap

Iskolák, jótékonysági intézmények, utcák és épületek viselik a nevét. Edward Colston a szobrán olvasható felirat szerint Bristol legerényesebb s legbölcsebb fiainak egyike. Pedig pénzét rabszolga-kereskedelemből szerezte. Ezzel most kezdenek tisztába jönni az emberek ebben a délnyugat-angliai kikötővárosban, amely száz éven át az egyik legfontosabb rabszolgakereskedelmi kikötő volt az országban. Edward Colston 18. századi kereskedő, a parlament egykori tagja most megosztja a városlakókat. "Sokan tisztelik őt, mert nagyon sokat adott a városnak és a szegényeknek, de arról alig esik szó, mivel kereste a pénzét, noha napjainkban ez mindinkább tudatosodik az emberekben" – mondta Peter Courtier, aki egy Colstonról elnevezett épületben a Bristoli Faji Egyenlőség Tanácsában dolgozik. Háromszáz évvel azután, hogy a bristoli rabszolgakereskedelem 1698-ban, a londoni Royal African Company monopóliumának megszűntével komoly méreteket öltött, a város kezdi felismerni, hogy gazdagságának nagy része a rabszolga-kereskedelemre épült. A parlament 1791-ben sok bristoli kereskedő nagy örömére leszavazta a rabszolgaság megszüntetéséről szóló törvényjavaslatot. "Az egész város a rabszolga-kereskedelemre támaszkodott. A vagyon óriási része embermilliók nyomorúságából származott" – mondta a Városi Múzeum egyik munkatársa, Christine Jackson, aki az utóbbi két évben egy erről szóló kiadványon dolgozott. Munkája során félreértések, félretájékoztatások sokaságával és itt-ott a múlt tagadására való hajlandósággal találkozott. Bristolban annak idején valamilyen módon mindenkinek köze volt a rabszolga-kereskedelemhez. 1698-tól a brit rabszolgakereskedelem megszűntéig, 1807-ig Bristolból több mint 2000 hajó vitorlázott nyugat-afrikai kikötőkbe, hogy egyenként 250 rabszolgát rakodjon be, akiket az Atlanti-óceánon át a karibi szigetekre szállítottak. A hajók azután cukorral, gyapottal és dohánnyal megrakva tértek vissza Bristolba. A 18. és a 19. században ezek a termékek alkották a város gazdaságának alapjait. A mai fekete bőr? lakosok – mintegy 9000 fő – későbbi bevándorlók leszármazottai. Anna Summers történész azonban úgy véli: a város rosszul tette, hogy nem vett tudomást múltjáról, mert Bristol a rabszolgaság ellen tiltakozó mozgalomban is fontos szerepet játszott, mivel voltak olyan fehér bristoliak is, akik befogadtak főleg Amerikából szökött fekete rabszolgákat. (MTI)