Kereső toggle

Az afrikai gazdag agg

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Nem szívesen beszél a pénzről, jóllehet mindig a siker fokmérőjének tekintette.
Harry Frederick Oppenheimer, aki október 28-án tölti be 90. életévét, a világ egyik
leggazdagabb embere, de minden bizonnyal a leggazdagabb Afrikában, legalábbis azok között,
akik becsületes úton szerezték vagyonukat. Oppenheimer, aki egykor az Anglo-American
vezető dél-afrikai konszern és a világ legnagyobb gyémántcége, a De Beers elnöke
volt, csak 86 éves korában vonult vissza az üzleti élettől. Még ma is élénk
figyelemmel kíséri azonban, hogy mi történik a gazdaságban és a politikában.

1908-ben született Kimberley "gyémántvárosban". Iskoláinak elvégzése után kétségtelen
volt, hogy apja, Ernest nyomdokaiba lép, aki a németországi Friedbergből (Hessen)
1902-ben vándorolt ki Dél-Afrikába. Nemcsak az Anglo-Americant alapította meg
1917-ben, hanem 1929-ben a De Beers elnöke is lett. Ernest Oppenheimer 1957-ben bekövetkezett
halála után fia vette át mindkét vállalkozás vezetését. Harry Oppenheimer sohasem
tartozott azon iparmágnások közé, akik tudatosan kérkednek gazdagságukkal. Ellenkezőleg:
mindig szerény, tartózkodó, sőt félénk volt, de mintaszerűen udvarias. Ez elsősorban
angliai neveltetésének volt köszönhető.

Az üzleti életben Harry Oppenheimer éppen olyan következetesen és akkora szerencsével
intézte ügyeit, mint hajdan az édesapja. Ketten együtt birodalmat alapítottak,
amelynek ugyan csak töredéke képezi a család tulajdonát, de amely számos országban
biztosít nekik tartós befolyást. A gyémántkereskedésben Oppenheimer gyakorlatilag
monopóliummal rendelkezik. Az Anglo-American platinával, urániummal, acéllal, rézzel,
szénnel és fával kereskedik. A vállalkozás tulajdonában bankok, biztosítási ügynökségek,
sörfőzdék, újságok és ingatlanok vannak. Oppenheimer olyan országban szerezte
vagyonát, amelynek apartheid-politikáját megvetette és harcolt ellene, de amelynek
soha nem fordított hátat. 1947 és 1958 között parlamenti képviselő volt az ellenzéki
Egységes Párt színeiben. A múltra visszatekintve úgy véli, hogy talán többet
tehetett volna a világszerte megvetett faji elkülönítés ellen, de soha, egyetlen
pillanatra sem gondolta volna, hogy megéli az apartheid-rendszer összeomlását. (MTI)

Olvasson tovább: