Kereső toggle

Három nap a szlovák paradicsomban

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Ha magas hegyekre, középkori várakra és hangulatos városnézésre vágyunk, mindenképpen jó döntés, ha Szlovákia felé vesszük az irányt. Budapesttől maximum 4 órányi út, persze attól függően, hogy hol szeretnénk átlépni a határon. Az autópályák fizetősek, a célnak viszont a többi út is megfelel és élményekben gazdag.

Az alacsony Tátrában több helyen árulnak az út mentén fekete és vörös áfonyát. A fekete áfonya édesebb – ha azonnal fogyasztani szeretnénk, akkor inkább ezt válasszuk, jót fog tenni a visszereknek, de a látásnak is. A vörös áfonya savanyúbb, nem igazán élvezhető, ha esetleg nincs kedvünk azonnal lekvárkészítésbe fogni, akkor inkább a visszafelé útra hagyjuk a vásárlást. Körülbelül 10-12 eurót hagyjunk a vásárlásra fajtánként.

Szállást mindenki könnyedén találhat az interneten, falusi házaktól egészen a szállodákig terjed a kínálat. A kempingekben van bőven szabad hely, nem szükséges az előfoglalás.

Mi a Podlesok (Erdőalja) kemping mellett döntünk – kicsit zsúfolt, de nagy füves területen helyezkedik el, amit egy fenyveserdő szegélyez. A Szlovák Paradicsom a nemzeti park északnyugati részén 550 méterrel fekszik a tengerszint felett. Nagy előnye, hogy a túraútvonalak közelében található, így kis sétával könnyedén megközelíthetjük a bejáratokat, ahol jegyet kell váltani: a felnőttjegy 1,5 euró, a gyerekjegy 0,5 euró. Létezik 3 napos kombinált jegy is, de ezt csak a nagyon elszántak vegyék igénybe, mert a túraútvonalak inkább az élményparkokkal veszik fel a versenyt, és szükség van a fizikai erőnlétre.

A Suchá Belá túraútvonal egy patak mellett indul, idilli környezetben: a nyári melegben egy szurdok hűvösében a patak köveit ugráljuk át. Néhol megjelennek a doronglétrák, ami már igényel egy kis egyensúlyozást, de még könnyen teljesíthető. A túrabakancs viszont nagyon fontos, mert váratlanul megcsúszhatunk a falapokon. Majd megjelennek a szinte égbe meredező függőleges létrasorok. A szlovák paradicsom azonban nem innen kapta a nevét, ha elsőre ez is jut az eszünkbe.

Egy biztos: itt még vissza lehet fordulni, a létrák után viszont már nem – nincs visszaút a szorosban. A létrák fémből vannak, itt is segít egy keménytalpú túrabakancs. Napsütéses nyári napon előfordulhat a torlódás, a tömeg és a bátor selfie-készítők miatt ennek van előnye és hátránya is. A következő szakaszhoz mindenképpen jól jön egy kis lélektani szünet, de akit zavar a várakozás ne ezeket a napokat válassza, amikor fél Szlovákia útra kell a szurdokhoz.

A túra után irány a Dedinky-tó (Imrikfalva), ahol úszni, de vízibiciklizni és kenuzni is lehet, egy szintén festői hegyek által körülvett tóban. Mivel Szlovákiának ez a területe valaha a magyar közigazgatáshoz tartozott, így minden településnek van magyar neve is, már nem táblára kiírva, hanem az interneten rákeresve.

Másnap esőnap lévén a Dobsinai–jégbarlangot látogatjuk. A világörökség része kihagyhatatlan élményt ad az odalátogatóknak. A parkoló fizetős és kisebb gyalogtúra vezet a barlang bejáratához. Csoportos beengedés van, kártyás fizetés nem lehetséges, a felnőtt jegyár 7 euró, a gyerek ennek a fele. Magyar vezetés nincs, csak szlovák idegenvezetés, és így csupán egy medúza jégformát értettünk az idegenvezetésből, a többit sajnos nem, mindössze csodáltuk a jég alkotta felszíni formákat. A barlangban nulla fok körül van a levegő, fel kell öltözni kabátba az egyórás jégkorszakhoz. 

De hogy a várak se maradjanak ki, irány a szepesi vár, Közép-Európa legnagyobb alapterületű vára. Itt bemutatkozik a kovácsmester, kardokat lehet próbálgatni, fazekasbemutató is van, és szlovákul egy várjátékba is bekapcsolódhatunk. Végre magyar szót is hallunk: dicsérjük, hogy milyen szép vidék, most vagyunk itt először. Több se kell, már küldenek is bennünket Lőcsére, ami szintén a világörökség része. Csak annyi időnk marad, hogy behajtunk a várkapun, és nagyon lassan körbejárjuk a Jókai és Mikszáth regényekből ismerős várost. Ide vissza kell térni és nem csak pár órára – a főtér, a kis utcák, a várfal és a múzeumok többet érdemelnek.

A harmadik napon vár bennünket a Hernád-áttörés a Hernád-folyó felett kanyargó túraútvonallal. Létrák helyett láncos, kapaszkodós és fémből épített lépcsőszerű kiszögellésekkel a sziklafalon, alul vadul hömpölygő folyóval. Lenyűgöző és egyben félelmetes, a túra hossza 14 kilométer körüli, függőhidakon keresztül vezet a Létánfalvi-malomhoz, ahol büfé várja a fáradt utazót. Ezen a szakaszon nincsenek létrák, így visszafelé is járható. A Tamásfalvi-kilátóhoz indulunk búcsúzásképpen, ami a malomtól egy óra járásra van, hogy lenézzünk egy hatalmas meredek sziklafalról, de csak óvatosan, laposkúszásban megközelítve a peremét, hogy így  vegyünk búcsút Szlovákiától.

Szlovákia a turistaparadicsom

Szlovákia fő turisztikai látnivalói az Északi-Kárpátok vadregényes hegyi tájai és természetvédelmi területinek sokasága, a síparadicsomok és látványos barlangok, Pozsony és számos kisebb város középkori hangulata, az egykori magyar főurak várai és kastélyai, a skanzenfaluk, a szlovákok és magyarok népművészeti emlékei. Az ország híres nagyszámú hőforrásáról és gyógyfürdőiről is, amelyek közül Pöstyén (Piešťany) a leghíresebb.
Az ország 21 idegenforgalmi régióból áll, ezekből 7 található Nyugat-Szlovákiában (köztük a pozsonyi és a Duna-menti régió), 9 régió Közép-Szlovákiában (az ipolyi és a tátrai régió), 5 pedig Kelet-Szlovákiában (a kassai, az alsó-zempléni és a felső-zempléni régió is ide tartozik). A legnépszerűbb turistacélpont ezek közül a pozsonyi és a tátrai régió.
A Szlovákiában található helyszínek közül a következők szerepelnek az UNICEF Világörökségi Listáján: Vlkolinec (Rózsahegy skanzenfaluja), Selmecbánya (Banská Štiavnica), Szepesváralja: Szepes vára (Spišsky Hrad) és a kapcsolódó műemlékek, az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt barlangjai (Magyarországgal közös), Bártfa (Bardejov) városa védett terület, a Kárpátok ősbükkösei (Ukrajnával közös). 
A Turizmus Online idén májusban számolt be arról, hogy a szlovák szaktárca adatai szerint 2017-ben 5,4 millió turistát regisztráltak Szlovákiában, ez rekordszámnak számít és mintegy 7 százalékos növekedést jelent az egy évvel korábbihoz képest.
Tavaly is többségben maradtak a belföldi turisták, számuk 3,2 milliót tett ki, ami az összes látogató 60 százalékát jelenti. A külföldről érkezők száma 2,2 millióra nőtt, 6,7 százalékkal volt több, mint egy évvel korábban. Nőtt a turisták által az országban eltöltött vendégéjszakák száma is, elérte a 14,9 milliót, ami 5,6 százalékos éves szintű növekedés, átlagban egy látogatóra 2,8 vendégéjszaka jutott.
Tavaly a legtöbben, több mint 645 ezren Csehországból látogattak Szlovákiába, ők tették ki az országba érkezett összes külföldi turista csaknem egyharmadát. A cseheket a lengyelek, a németek, a magyarok és az osztrákok követték a sorban a turistaszám alapján. Jelentősen nőtt a kínai, az izraeli, az izlandi és az orosz turisták száma és aránya is. A leglátogatottabb turistacélpont 2017-ben Pozsony volt, majd Poprád, Liptószentmiklós, Kassa és Zsolna következett a sorban. A legtöbb turista – mint hagyományosan – tavaly is a nyári időszakban, júniustól augusztus végéig látogatott Szlovákiába.
(Forrás: Turizmus Online / Wikipedia / MTI)

Olvasson tovább: