Kereső toggle

Gyógyító vizeink jótékony hatásai

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Büszkén viseljük ugyan, hogy hazánk a gyógyvizek országa, de vajon kellőképpen ki is használjuk-e ezt az adottságunkat? Tudjuk-e, hogy melyik tájegység gyógyvize mire jó, és melyik a nekünk legmegfelelőbb?

A gyógyvizek hatásmechanizmusával foglalkozó balneológia viszonylag fiatal tudományág, a gyógyvizek gyógyító hatását igazoló klinikai vizsgálatok ugyanis csak az elmúlt évtizedekben kezdődtek. A termál- és gyógyvizek a kémiai, fizikai és biológiai összetételük alapján fejtik ki jótékony hatásukat a különböző betegségekben: elsősorban a bennük oldott ásványi anyagok révén a bőrön keresztül szívódnak fel. A felszívódott ásványi anyagok bekerülnek a vérkeringésbe, a nyirokerekbe, ezáltal hatnak az idegrendszerre, erősítik az immunrendszert, és kedvezően befolyásolják a szervezet reakcióképességét is.

Míg általánosan azokat a föld mélyéről feltörő ásványvizeket nevezik termálvíznek, melyek hőmérséklete a 20 °C-ot meghaladja, addig nálunk - a bőség zavarában – csak a 30 °C feletti hőmérsékletű vizeket tartják termálvíznek. Ezek jó része ráadásul gyógyvíz, melyek meghatározott betegségekre vonatkozó gyógyhatását orvosi vizsgálatok bizonyították.

Az országban két fő tároló található: az egyik a Dunántúlon és Budapesten – ez zömében kalcium-magnézium-hidrogén-karbonátot tartalmaz. A másik az Alföld alatt helyezkedik el, és konyhasós, alkalikus, jódos-brómos a vize. Ezen belül is gyógyvizeinket az alábbi különböző csoportokba lehet sorolni.

A konyhasós vizek nátrium- és kloridionokat tartalmaznak. Alkalmasak reumatológiai és egyes nőgyógyászati betegségek kezelésére. Ide tartozik a debreceni, a cserkeszőlői, az egri, a hajdúszoboszlói, a sárvári, a tamási és a nyíregyházi víz is.

A földes, meszes vizek alkalmasak a reumatikus, a szív- és gyomorbetegségek gyógyítására. Ilyen víz csörgedezik többek között a Lukács, a Rudas és a Gellért fürdőben, Mohácson és Esztergomban is. Kénes gyógyvizeinknek szintén a reumás betegségek és egyes bőrbetegségek kezelésében van kiemelt jelentősége. Ilyen víz a balfi, a harkányi, a bogácsi és a mezőkövesdi.

Az alkalikus vizeket többnyire ivókúrára használják, alkalmasak a gyomor-, a bélhurut, a gyomorsavtúltengés vagy a légúti hurut kezelésére. Ilyen gyógyvízre lelünk Mezőtúron, Szegeden, Szolnokon és Gyulán, de a leghatásosabb a bükkszéki Salvus gyógyvíz.

A jódos-brómos vizek alkalmasak a reumatikus, a nőgyógyászati- és egyes bőrbetegségek kezelésére. Ilyen vizet Debrecenben, Hajdúszoboszlón, Miskolctapolcán, Csokonyavisontán és Sóshartyánban találni.

A radonos, kénes gyógyvizet fürdő, belégzés és ivókúra formájában is alkalmazzák fájdalomcsillapítás céljából, de befolyásolja a belső elválasztású mirigyek működését és az anyagcserét is. Ide sorolhatóak a budai fürdők, az egri és a Hévízi-tó vize.

A szénsavas vizek reumás betegség esetén javallottak, ilyen vízre Balatonfüreden, Csopakon, Kékkúton, Bükkszéken, Répcelakon lelünk.

A szulfátos (keserű) víz gyomor-, bél-, máj-, epebetegek ivókúrája, és Budaörsön, Kelenföldön tör fel. Végül a vasas víz szintén ivókúraként több szervre is hat, Parádon és Mohán találhatjuk a forrását.

Ám szakorvosok szerint ahhoz, hogy a gyógyvíznek valóban gyógyító hatása legyen, kúraszerűen kell alkalmazni. Egy hétvégi fürdőzés stresszoldásnak ugyan jó, de ahhoz, hogy bármiféle gyógyhatás is érvényesüljön, legalább 15 alkalmas, minimum 20-40 perces kezelésre van szükség. És a fürdőlátogatásnak vannak ellenjavallatai is: láz, terhesség, fertőző betegségek, szív- és keringési elégtelenség, epilepszia stb. 

Olvasson tovább: