Geológiai adottságainak köszönhetően a Kárpát-medence a világ ötödik leggazdagabb termálvízkészletével rendelkezik: a földkéreg itt mintegy 10 kilométerrel vékonyabb a világátlagnál. Ezt felfedezve a római telepesek már az ókorban – az egykori Pannónia területén – építettek ki fürdőket.
A honfoglaló magyarok is szívesen alakították ki településeiket meleg vizű források mentén. Később a keresztények szintén használták a gyógyforrásokat, mellé épültek kórházak és klastromok, többek között a mai Rudas fürdő helyén, ahol elsősorban leprás betegeket gyógyítottak. Nemzetközi hírnevet Zsigmond király uralkodásának idején szereztek a magyar fürdők és Mátyás király idején is virágzott a fürdőkultúra.
A török kori Magyarországról sok minden elmondható, csak a felvirágzás nem, a fürdőélet mégis bámulatosan fejlődött. Az ország több pontján is építettek fürdőt: Budán, Pécsett, Szegeden, Esztergomban, Szolnokon és Egerben igaz, ezek közül csupán az egri és néhány budapesti fürdő maradt fenn. A törökök kivonulása után fejlődésük meg is rekedt, csak a 18. század végén alakultak ki a vidéki gyógyfürdőközpontok, például Balatonfüreden, Hévízen, Parádon.
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »