Kereső toggle

Vérbosszú és medvetánc

Feltárul a titokzatos Albánia

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Albánia még mindig Európa egyik legismeretlenebb országa. A vérbosszútól a vendégszeretetig, a medvetáncoltatástól a luxusszállodákig minden megtalálható. De vajon valóban ennyi ellentmondás található itt? Dienes Tibort, az Albánia útikönyv szerzőjét kérdeztük arról, mi is zajlik mostanában ebben a titokzatos országban.

Akkor látogatott el Albániába, amikor még szinte a „madár se járt arrafelé”. Hogyan szerette meg ezt az országot?

– Először 1990-ben voltam kint pár napot egy magyar utazási irodával. Olyan volt, mint egy időutazás vissza az ötvenes évekbe: alig volt autó, mindenütt jelszavak voltak kiírva, a kirakatok és az emberek szegényesnek tűntek. A külföldiek szállodája kerítéssel volt körülzárva, de mindenhol tisztaság és rend volt.

Enver Hodzsa diktatúrája párját ritkította, mondhatni a „legek” között volt. Két évtizeddel a nyitás után mennyire sikerült a múltat eltörölni?

– Az albán diktatúra az észak-koreaival vetekedett, bár 1990-ben már jóval puhább volt. A rendszerváltás ott brutális volt: sokan elmenekültek, a gazdaság összeomlott, a gyárak bezártak. 1993-ban, amikor újra kiutaztam az albán nyelvet gyakorolni, már minden más volt. Rengeteg árus és boltocska, sok lézengő munkanélküli, a keskeny és rossz utakon mindenütt autók. Sőt, már sok autóroncs is volt, mert akik 1990–91-ben elhagyták az országot, azok autóval tértek vissza, persze olyannal, amilyenre volt pénzük: bontószökevényekkel. Albánia ma már európai ország, új sztrádákkal, magas épületekkel, jól öltözött emberekkel, négy mobilszolgáltatóval. Érdekesség, hogy előbb volt ott digitális tévéadás, mint nálunk. Természetesen az Enver-szobor már nem áll, még kilencvenben ledöntötték, és csak néhány nyugdíjas sírja vissza azt a korszakot.

Albánia volt a világ egyetlen ateista országa. Ezt a státuszát a mai napig megőrizte?

– Természetesen nem. Már kilencvenben találkoztam kint hittérítőkkel – még inkognitóban voltak, de 1993-ban már tele volt velük az ország. Sok új templom és mecset épült azóta. Az emberek nagyjából annyira vallásosak, mint nálunk. Arra viszont büszkék, hogy a keresztények és a muzulmánok közt nagyon ritka a nézeteltérés.

A vérbosszú intézménye tényleg él még most is? És az igaz, hogy nagyon vendégszeretők az emberek?

– Mindkettő igaz. A vendégszeretet most is érezhető, ezt az egyszerű turisták is tapasztalhatják, amikor érzik, hogy szeretettel szolgálják ki őket, és nem csak a pénzükre utaznak. Sajnos a vérbosszú is él még, de ezzel szerencsére a turisták nem találkoznak, ez olyannyira magánügy, hogy nem beszélnek róla.

Még a főutak mentén, a városokban is lehet medvét látni láncon. Ez a hagyomány is elevenen él még?

– A medvetánc már megszűnőben van, mivel állatkínzásnak minősül. Elsősorban a városokban voltak ilyen mutatványosok, a hegyekben ez nem fordult elő. Az albánok gyakran fognak be vadállatokat, de ez már ott is törvényellenes, ott is érvényesek már az európai szabályok.

Átutazóban mindenfelé albán és uniós zászlókkal feldíszített városokat lehetett látni. Mit jelent ez?

– Az Európai Unió sok projektet támogat Albániában, és sok albán dolgozik az unió tagállamaiban, így az EU népszerű ott. Természetesen szívesen lennének a tagjai is. Két éve, amikor az albánok megkapták a vízummentes beutazási lehetőséget a schengeni övezetbe, népünnepélyeket tartottak az egész országban, táblák mutatták, hogy melyik európai város hány kilométerre van.

Mi, magyarok még kerüljük Albániát mint úticélt, a szomszédos Montenegróba ellenben már sokan utaznak. Albániáról látatlanban is általában mindenkinek negatív a véleménye. Mennyire megalapozott ez?

– Semennyire. Viszont van ennek a negatív beállítódásnak egy jó oldala is: mindenki, aki odautazik, kellemes élményekkel jön haza. Egyre többen utaznak Albániába, csoporttal, egyénileg, nyaralni és világot látni. Lassan mindenkinek lesz olyan ismerőse, aki már járt kint, így egyre kevesebb a negatív vélemény, és egyre nő a kíváncsiság az ország iránt.

Sokan nem tudják, de Magyarországon elég sok az albán pék. Ők albániai albánok?

– Koszovóiak. Albániában is vannak ilyen pékségek – igaz, ott „Európa pékségnek” hívják őket. Én is szoktam náluk vásárolni, de semmi olyasmi nincs ott, amit Albániában szoktam enni.

Mit lehet tudni az ételeikről?

– Az albán konyha mediterrán jellegű, sok a zöldség, amit sütve vagy salátának készítenek el. A legfőbb ételek a grillezett húsok, halak. Sokat és jót lehet kint enni, ráadásul nem hizlalnak az ételeik. Az én kedvencem a joghurtban sült bárány vagy a sült pisztráng, de a fërgesë is a kedvenceim közé tartozik: ez egy lecsóhoz hasonló étel, de agyagtálban készítik, és sós túrót is tesznek bele, sőt gazdagítják belsőségekkel és tojással is.

 Végezetül annyit áruljon el: ha valaki utazásra adja a fejét, hány pótkereket vigyen magával?

– Elég az az egy. Rengeteg gumis van ugyanis az utak mellett, aki pár száz forintért negyedóra alatt megcsinálja a defektes gumit. (N. V. A.)

Olvasson tovább: