Kereső toggle

Hogy ne legyen rémálom a vakáció

Interjú Elek Józseffel, az International Bodyguard Association hazai igazgatójával

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Biztonságos életmód sorozatunkban, amelyet az áldozattá válás elkerülése érdekében indítottunk, elsőként a nyaralás biztonságának szinte kötelező lépéseivel foglalkozunk. A nyári pihenés, a feltöltődés, a kikapcsolódás, az élménygyűjtések és a családi kapcsolatok megerősödésének ideje. Sajnos nem ritka, hogy a régóta tervezgetett, költséges nyaralás minden áldását szétzúzza egy nem várt baleset vagy bűncselekmény. Ezek azonban zömében megelőzhetőek abban az esetben, ha a nyaralás tervezési fázisában megkeressük és figyelembe vesszük a megismerhető veszélyforrásokat.

Vannak, akik könnyebben válnak rablás vagy lopás áldozatává, mint mások?

– Sajnos vannak, de itt nem feltétlenül determinációra kell gondolni, inkább arról van szó, hogy vannak emberek, akik okosan félnek, és vannak olyanok, akik csak megijednek. Az okos félelem arra motivál, hogy megismerjem a veszélyt és megtanuljam elkerülni. Pályafutásom során gyakran találkoztam bajbajutott emberekkel, és többségük abban hitt, hogy velük nem történhet meg a baj. Ez rossz gondolkozásmód a veszélykezelés tekintetében. Az ilyen típusú ember gyakrabban és nagyobb valószínűséggel kerül bajba, mint az, aki időt és energiát szán a megelőzésre.

Milyen típusú veszélyekkel kell számolnia annak, aki hosszabb-rövidebb időre elutazik például nyaralni?

– Amikor mi valakinek a védelmét megszervezzük, elsőként mindig meghatározzuk a veszély forrását, természetét és a veszélyeztetettség mértékét. Az utóbbi sosem statikus, gyakran egyetlen nap alatt is változik a legalacsonyabb és a legmagasabb szint között. A megszokott környezetben mégis könnyebben kiszámítható, mint idegen helyen, ezért egy külföldi üzleti út vagy nyaralás sokkal több információgyűjtést és tervezést igényel, mint egy belföldi.

Jól értem, hogy ha nyaralni megyek, biztonsági tervet kellene készítenem?

– Bizony ám! Lehet, hogy adott esetben belekerül 8 órába is, de az ember megelőz egy olyan tortúrát, amelyben pénzt veszít, többet stresszel, mint munkaidőben, és mondjuk rámegy két hete a kárenyhítésre vagy a veszteségek pótlására.

Vegyük akkor sorra, milyen veszélyekkel kell számolnom és hogyan terveznem!

– Amikor nyaralni vagy üzleti útra indulunk, két helyszínen lesznek kevésbé ismertek a körülmények, mint általában: itthon és azon a helyen, ahová utazunk. Az üzletemberek talán kicsit jobban ismerik a problémát, hogy amikor elutaznak, akkor azok a tulajdonok, amelyek hozzájuk tartoznak, elvesztik a személyes védelmet. Így ők gyakran érkeznek haza arra, hogy bizonyos kapcsolatokat újjá kell építeniük, válságmenedzselni kell folyamatokat. Amikor nyaralni indulunk, üresen hagyjuk a lakásunkat, házunkat, esetleg az irodánkat, itthon marad az autónk stb. Mindezek védelmét meg kell szerveznünk. A legtöbben az első hibát már akkor elkövetik, amikor a tervezett nyaralásról elkezdenek beszélni a barátoknak, munkatársaknak, rokonoknak. Az egyik leghatékonyabb preventív védelmet ugyanis az információk elrejtése jelenti. Minél kevesebben tudnak róla, hogy mikor megyünk nyaralni, annál kisebb az esélye, hogy ez az információ bűnözők kezébe kerül. Tavaly nyáron több tucat telefonbeszélgetést hallottam akaratlanul különböző bevásárlóközpontokban, utcákon vagy irodaházakban, amikor a körülöttem telefonálók a beszélgetőpartnerükkel közölték, mikor és hova mennek nyaralni. Ha én bűnöző lennék, csak követnem kell az illetőt, és máris tudom, hol lakik, s hogy mikor lesz őrizetlenül a háza, azt már kihallgattam. Az emberek hajlamosak azt hinni, hogy amikor telefonálnak, azt csak a beszélgetőpartner hallja, és a körülötte tartózkodó emberek átmenetileg szelektíven megsüketülnek. Ezzel szemben az az igazság, hogy átlagban négyszer annyian hallják, mint akivel éppen társalgunk.

Ez elég ijesztően hangzik! Hol hagyunk még rést a pajzson?

– A másik tipikus hiba, amikor szinte lepecsételik a lakást a nyaraló tulajdonosok. Lehúzzák az összes redőnyt, hogy megnehezítsék az ablakokon való bejutást. Beveszik a virágokat az ablakokból. Kölcsönadják a kutyát, hogy legyen, aki gondját viseli, amíg nincsenek itthon. Őrzött garázsba állítják az otthon hagyott autót stb. Mindez azonban olyan, mintha kiraknának egy transzparenst a házra egy „elutaztunk, egy ideig nem leszünk itthon” felirattal. Az én megoldásom: egy háromezer forintos időzíthető kapcsolóval vezérlem a tévét és egy-két lámpát, hogy az esti órákban bekapcsoljanak, és lehetőség szerint mindent úgy rendezek el, hogy egy lakott ház illúzióját keltsem. A legtöbb embernek van egy-két olyan barátja, akit megkérhet, hogy etesse a kutyát, öntözze a virágokat, vagy csak szellőztessen ki, és közben helyezzen át tárgyakat, hagyja égve a villanyt a sufniban stb. A lényeg: a környezet változása napi szinten egyértelmű legyen egy külső megfigyelőnek. A bizonytalanság sokkal hatékonyabb védelem, mint a legmodernebb biztonsági zár, ami ugyan szükséges, de nem garantálja a lakásfeltörő távoltartását.

Ezek szerint a riasztó, a távfelügyelet, a biztonsági rács feleslegesek?

– Dehogy! Minden, ami nehezíti a hozzáférést egy bűnöző számára, hozzájárul ahhoz, hogy más célpontot válasszon. Ha egy rablással szerezhet ötszázezer forintot, de ez neki háromszázezerbe kerül, akkor másik házat fog keresni. Ugyanez a helyzet áll fenn, ha nagy a lebukás veszélye. Tehát minél erősebb a védelem, annál nagyobb az átirányítás lehetősége. A védelmi berendezések jó szolgálatot tehetnek, de nem mindegy, hogy hogyan használjuk őket, illetőleg hogyan építünk rájuk: távoltartásnak, elrettentésnek vagy meglepetésnek használjuk, a visszatartó erejére összpontosítunk, vagy éppen az azonosításban, a bűnüldözésben akarjuk használni. Fontos látni azt is, hogy a biztonsági berendezések mindig a bűnelkövetői módszerekre adnak választ, tehát a bűnözőnek általában már kezében van a technika egy zár vagy riasztó feltöréséhez. Az információ elrejtése, és a lehetséges elkövetők bizonytalanná tétele leginkább csak leleményességet igényel, szemben a költséges berendezésekkel.

Mire figyeljünk külföldön?

– Jó, ha már az utazási cél kiválasztásánál figyelembe vesszük a biztonsági szempontokat. Különösen akkor fontos az információgyűjtés, ha először utazunk egy országba vagy régióba, és a helyi nyelvet sem beszéljük. A csalás, lopás, rablás, emberrablás, szervkereskedelem áldozata ugyanúgy lehet az ember Európában, mint az afrikai vagy dél-amerikai kontinensen, ezért alapvetően fontos, hogy ne utaz-zunk egyedül, és tartózkodásunk során ne veszítsük szem elől egymást. A veszélyekről kaphatunk felvilágosítást a célországban működő magyar nagykövetségtől, de az interneten is találunk számos forrást. A turistaparadicsomokban is vannak bűnözői csoportok, akik az idegenekre vannak „szakosodva”, ezért az áldozattá válás valószínűségét növeli, ha gazdag és könnyelmű, vagy könnyen leküzdhető nyaraló képét mutatjuk magunkról. Két évvel ezelőtt egy magyar fiatalt védtünk, akit egy távol-keleti országban azért raboltak el, mert nagyon nagy lábon élt, és feltételezték, hogy a szülei váltságdíjat fizetnének érte. Elmondása szerint elrablásának egyik oka az volt, hogy könnyelműen bánt a pénzzel, és ezt nagyon feltűnően tette.

Van különbség a veszélyeztetettségben?

– Általában az áldozattá válás valószínűbb nők, gyerekek, fogyatékkal élők esetében, mert tőlük kisebb ellenállás kifejtését remélik a bűnözők. Tehát amennyiben pl. egy hölgy gyerekekkel utazik külföldi országba, érdemes hozzászerveződni egy csoporthoz vagy családhoz, ahol férfiak is vannak. Legyen 2-3 közvetlen telefonszámunk a magyar rendőrséghez, akár beprogramozva az első gyorshívó gombokhoz, mert nem biztos, hogy a helyi rendőrséggel boldogulunk, és lehet, hogy még akkor is gyorsabban tudnak intézkedni, ha a magyar rendőrségen keresztül folyik a kommunikáció. De azért mérjük csak fel, hogy hol vannak rendőrállomások, gyűjtsük be a telefonszámaikat, és érdemes pár alapmondatot lejegyzetelni a helyi nyelven, hogy legyen mód legalább a kapcsolatfelvételre a hatóságokkal. Amennyiben nem beszéljük a helyi nyelvet, még itthon szerezzünk egy tolmácsot, akit külföldről el tudunk érni telefonon, ha segítségre van szükségünk. Érdemes kikérni a helyi hatóságok ajánlásait, és figyelembe venni, hogy melyek a lopással, garázdasággal stb. „fertőzött” helyek, hogy azokat elkerülhessük.

Ismerkedés a helyiekkel?

– Jó a felvetés! A külföldön kialakult kapcsolatok szintén rejtenek biztonsági kockázatot. Gyakran a kikapcsolódás euforikus állapota kikapcsolja azokat a természetes védekező ösztönöket is, amelyek a hétköznapokban működnek. Sok család, amikor magyarokkal találkozik külföldön, azt gondolja, jobban megbízhat bennük, mint a helyiekben, és közelebb is engedik magukhoz az egyébként idegen földieket, amit otthon nem tennének. Csak amikor már meglopták vagy kirabolták őket, eszmélnek fel. Másokat egy-egy helyi kedvessége nyit meg a kelleténél jobban, és ennek látja kárát.  Az információk rejtését ebben az esetben is tervezni kell. Jó, ha a családtagok már előre megegyeznek abban, miről beszélnek idegenek előtt és miről nem, annak érdekében, hogy ne váljanak kiszolgáltatottá.

Mennyire vagyunk biztonságban egy szállodában vagy apartmanban?

– A leginkább megrázó, ami a szállásunkon érhet bennünket, ha alvás közben lepnek meg. Amellett, hogy ellopják értékeinket, azt a traumát is fel kell dolgoznunk, hogy mennyire kiszolgáltatottak voltunk. Gyakran, különösen olyan helyeken, ahol nincs, vagy gyenge a légkondicionálás, az emberek nyitva hagyják az ablakot, amin aztán a leleményes bűnöző szépen bemászik. Érdemes kitalálni olyan belső reteszelést, amivel részben nyitva maradhat az ablak, de nem fér át rajta, mondjuk, egy gyerek. Az ajtó reteszelése ne legyen áthatolhatatlan, hogy tűz esetén be lehessen jönni, inkább csak a betörő elriasztásához és a mi ébresztésünkhöz járuljon hozzá. Tegyünk tárgyakat az ablak elé, amelyeket nyitásnál a behatoló leverhet, hogy a zajra felébredjünk.

A kulturális különbségek figyelmen kívül hagyása mennyire növeli az áldozattá válás esélyét?

– Azokban a térségekben, ahol a nyugati és az európai kultúra irritálhatja a helyieket – például közel-keleti vagy ázsiai országokban –, érdemes nagyobb figyelmet fordítani a tisztelet kifejezésére. Ilyen lehet például a helyi nyelven való köszöntés, a helyi ruházat viselése, és a helyi szokások, különösen a helyi tiltások figyelembe vétele. Némely közel-keleti országban nem kívánják meg a turistáktól, hogy megfeleljenek olyan elvárásoknak, amelyek a bennszülöttekre nézve kötelezőek, de méltányolják, ha alkalmazkodunk azokhoz, amíg náluk vendégeskedünk. Nem utolsósorban pedig könnyebben belevegyülünk a helyi életbe, környezetbe, és ha nem keltünk feltűnést, csökkentjük az áldozattá válásunk esélyeit.

Olvasson tovább: