Kereső toggle

Párhatárok

Nincs változás felelősségvállalás nélkül

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A legtöbb ember arról álmodik, hogy szeretetben éli le az életét valakinek az oldalán. A szeretet azonban nem lehet teljes, ha hiányzik a kapcsolatból a szabadság és a felelősségvállalás – állítja a Párhatárok című könyv szerzőpárosa, Henry Cloud és John Townsend. A könyv a jól működő párkapcsolat alapelveit ajánlja figyelmünkbe, és elsősorban a szeretet előmozdításáról, gyarapításáról, elmélyítéséről és helyreállításáról szól.

A pszichológus szerzők saját házassági tanácsadói praxisukból vett gyakorlati példákon keresztül mutatják be, hogyan segít a határok tisztázása a házasságban gyakran felmerülő kérdések megoldásában. Ilyen óhatatlanul felmerülő téma lehet az, hogy hol a határ az egymással való törődés és egymás irányítása között; vagy hogy miben különbözik társunk támogatása attól, hogy segítünk neki kibújni viselkedésének következményei alól. Hol a határ az egyén szabadsága és a másik érdekeinek figyelembe vétele között?

A szerzők szerint nincs esélyünk a változásra a felelősségek pontos meghatározása nélkül. Sokszor a folytonos vitatkozásnak is az az oka, hogy egyik fél sem vállal felelősséget a saját viselkedéséért. Így a házassági tanácsadások is gyakran inkább egy pingpongmeccsre emlékeztetnek, amelyben mindkét fél úgy érzi, hogy a térfelükön landolt labdát gondolkodás nélkül vissza kell ütni.

– A férjem állandóan dühös. Annyira meg tud haragudni, hogy az már szinte fáj.

– Igen, mert Caroline állandóan irányítani próbál – vág vissza a férj indulatosan.

– Miért próbálja irányítani a férjét? – kérdezi a pszichológus.

– Mert egyáltalán nem figyel rám, és csak magával van elfoglalva.

– Miért nem figyel a feleségére, Joe?

– Mert állandóan nyaggat és utasítgat. Ilyenkor legszívesebben elmenekülnék tőle.

– Miért utasítgatja állandóan a férjét, Caroline?

– Mert különben semmit se tenne meg nekem – hangzik a gyors válasz.

Ilyen helyzetekben csak akkor lesz megoldás, ha a felek megtanulnak felelősséget vállalni saját érzéseikért, hozzáállásukért, gondolataikért és értékrendjükért. Szabadságunkban áll, hogy eldöntsük, hogyan viszonyulunk az élethez, önmagunkhoz és másokhoz. A házasság nem rabszolgaság, amelyben ki vagyunk szolgáltatva társunk magatartásának és problémáinak, hanem szeretetkapcsolaton alapuló szövetség, amely mélyen a szabadságban gyökerezik.

Kapcsolatainkban több módon is állíthatunk fel határokat. Ilyen például a beszéd, hiszen szavaink tudatják másokkal, hogy kik is vagyunk, mit szeretünk, és mit utasítunk el. A másik az értékrendünk, amely olyan keretet szab az életünknek, amelyben biztonságban élhetünk. Némelyek nem veszik a lapot, ha kizárólag szavakat használunk, ilyenkor jobban célba találnak a következmények.

A határok kijelölésével kapcsolatban sok a félreértés, és ezt illusztrálja a könyvből vett következő történetünk:

„– Felállítottam néhány határt a férjemmel szemben – mondja dühösen egy tanácsadásra érkező feleség. –  Megmondtam neki, hogy nem beszélhet velem így, azonban semmi sem változott. Most mit tegyek?

– Amit ön tett, annak semmi köze a határokhoz – válaszolja Townsend.

– Ezt hogy érti?

– Itt inkább egy gyenge próbálkozás történt, hogy irányítsa a férjét, ami sosem jár sikerrel” – feleli a szerző, majd elmagyarázza, hogy a határokat nem másokkal szemben kell kijelölnünk. A hölgy nem parancsolhatta meg a férjének, hogy ne beszéljen így vele, ellenben közölhette volna, hogy ő mit fog tenni, ha a férje ismét elfogadhatatlan hangnemet használ vele szemben.

Bármi is legyen a gond a házasságunkban, nekünk kell megtenni az első lépést. Egy házasság akkor boldog – állítják a szerzők –, ha többet adunk magunkból, mint amennyi kényelmes számunkra. Elsősorban önmagunkban kell teljes emberré lennünk, hogy a házastársunkkal igazi egységre juthassunk el. Nem várhatjuk el azt, hogy majd a másik kipótolja a jellembeli hiányosságainkat. A házasság alapja a szeretet. Ez abban nyilvánul meg, hogy az ember a másik javát keresi, függetlenül attól, hogy a társa megérdemli azt vagy sem.

A könyv utolsó fejezete arról szól, hogyan kezeljük a konfliktusokat a házasságban. Foglalkozik azzal is, hogy melyek a házasságban felmerülő konfliktusok leggyakoribb okai, és hogyan oldjuk meg a konfliktusokat a határokat elfogadó, illetve a határokat elutasító házastárs esetében. A szerzők arra is felhívják a figyelmet, hogy a párhatároknak a házasságon belül kell működniük, és az a szerepük, hogy megóvják, valamint elmélyítsék a kapcsolatot, nem pedig az, hogy véget vessenek annak. A könyv gyakorlati ismeretekkel, példákkal, táblázatokkal és különböző javaslatokkal szolgál abban a reményben, hogy ezzel megkönnyíthetik az olvasók számára a határokkal kapcsolatos elméleti igazságok gyakorlati alkalmazását.

Olvasson tovább: