Kereső toggle

A Hópárduc talpra áll

Dokumentumfilm Erőss Zsolt életének egy fejezetéből

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A hópárduc a legmagasabban élő macskafajta. Szereti a sziklás hegyeket, Közép-Ázsiában honos. Magyarországon egy hópárduc él: Erőss Zsoltnak hívják. Most dokumentumfilm készült róla.

A volt Szovjetunió területén öt hétezer méter feletti csúcs található a Pamír és a Tien-Shán hegységekben. A „hópárduc" kitüntető címet azok kaphatták meg, akik mind az öt csúcsról alátekintettek. Ezt a magyarok közül egyedül Erőss Zsolt mondhatja el magáról.
A kiváló magyar alpinista 2010. január 2-án a Magas-Tátrában balesetet szenvedett. Ennek következményeként a jobb lábán amputációt kellett végrehajtani. A most bemutatott dokumentumfilm nézői Erőss életének abba a szakaszába pillanthatnak bele, amelyben a mozgássérültté váló sportoló újra feláll, és ismét képessé válik arra, hogy csúcsteljesítményt érjen el.
A bevezető képsorok és hanghatások magával ragadóak, mint az a magashegyi lavina, amit láthatunk. A bombasztikus belépő arra is jó, hogy a mai filmszínházak kényelmes foteljében helyet foglaló néző azonnal érezhesse, hogy itt valami megrázó, valami különleges élmény részesévé válik.  
Főhősünk nyolc nyolcezres csúcs és számtalan veszélyes mászóút teljesítésével a háta mögött két barátjával egy szilveszteri-újévi kikapcsolódásnak szánt magas-tátrai mászásra indult, ami egy kis hegyi túránál nem sokkal volt összetettebb.
A hegymászás annyival több veszélyt tartogat a nagykörúti sétánál, hogy ott ritkábban esik le egy cserép, mint amennyiszer a hegyi jégfolyosóban a lavina megindul - ezért a hegy tisztelete alapvető feltétel. Mégis: a nem várt hó elindult. A két társ és a hótömeg súlya meghaladta a bokacsontok teherbíró képességét. A rossz időjárás miatt a mentőalakulat kilenc órával a nyílt töréssel járó baleset után érkezett a helyszínre. A kórházban forgatott jelenetek nehezen képesek érzékeltetni azt a drámai döntési helyzetet, ami az amputációt megelőzte. Erőss Zsolt mindig mosolygós tekintete megkísérli elfedezni azt a traumát, hogy egy kitűnő sportembernek, fiatal családapának olyan döntést szükséges meghoznia, hogy ha testben kevesebb is lesz, az életben mégis jobban teljesíthet.
A rehabilitáció minden filmkockája tökéletesen érzékelhetővé teszi azt a hitet, ami egy pillanatra sem engedi meg, hogy Zsolt ne térjen vissza a hegyek közé. Az egymásra épülő jelenetek hűen tükrözik a mentális és fizikai nehézségekkel való küzdelmet, azt az összefogást, amiben a család, az orvos, a mozgásterapeuta, a protézis tervezője, készítője összefog a sikerért.
Megérintő pillanatokat élhet meg a néző a - korábban hegymászó - feleség bemutatásával, aki társként biztos támasz, szinte „mankó" a felépülés során. A kamerán keresztül átsüt az apa és a kisgyermek érzelmi kötődése, vagy a német juhász eb szánhúzó kutyaként való segítségnyújtása is az első futóedzéseken. Jól komponált fényképezés segíti és dokumentálja a testi, lelki épülést, bemutatva azt a környezetet, ami ezt lehetővé teszi. Erőss Zsolt nemcsak nevében, de emberi tulajdonságaiban is rendkívül „egyben van", és egyre kevésbé sajnálatot, mindinkább némi irigységet érezhetünk annak kapcsán, amit „néhány nap" alatt képes pályáján befutni. Futni! Mert készül, ahogy azt megtervezte. Kevesebb mint kétszázötven nappal a baleset után újra a Himalájába tart. A kitűnő magashegyi fotók különleges élményt jelentenek - nem csak a hegyek szerelmeseinek. Több, korábban készült dokumentum jellegű filmkocka is gazdagítja az alaptörténetről szóló képsorokat. Hallhatunk a Mt. Everest főgerincén agyödémában életét vesztett Reinhold Vlasitsról; és láthatjuk, amint egy korábbi expedíció során megtalálják, majd a hegymászó tradícióknak megfelelően eltemetik dr. Gárdos Robertet, a csapat orvosát, miután a vihar elsodorta, és ezer méter zuhanást követően életét vesztette. Azonban a kamera nem kalandozik el annyira, így továbbra is sérült hegymászónk Cho Oyun történő mozgását követhetjük. Az időjárás, mint a Himaláján oly gyakran, nem kedvező. Van, mikor megnehezíti, van, mikor ellehetetleníti a feljebb jutást, a csúcs teljesítését. 2010 ősze ilyen volt, nem csak a „Magyarok a világ 8000-sein" csapat számára. Zsoltnak nyilván nagyobb volt a csalódása, mert ezt a csúcsot most nagyon szerette volna elérni, teljesíteni, még abban az évben, mikor a baleset érte. Azért a hite nem csorbult, és még alig ért haza az expedícióból, már készült az új terv az előzőnél nehezebb feladattal. A 8516 méteres Lhotse az Everest főgerincének folytatatásaként annak társhegye. A magas nyolcezresekhez tartozik, egész pontosan a negyedik legmagasabb. Technikailag sem egyszerű sétának számít. A csúcs előtt egy jelentős felszökés nehezíti az arra járók dolgát. A sikertelen Cho Oyu expedíció után 2011 tavaszán erre a hegyre készült Zsolt a „Magyarok a világ 8000-sein" csapattal. Sajnos a két expedíció között eltelt időről, a közvetlen felkészülésről és a Lhotse mászásáról kicsit szegényesebb a képanyag. Kétségtelen, mindezt pótolja az a siker, amit ennek a nehéz csúcsnak a teljesítése, annak bemutatása jelentett hősünknek és a vele együtt szorító sporttársaknak, barátoknak, a mozi nézőinek.
A dokumentumfilm sok előítéletet oszlat el, és kitűnő példaként tanít, hogy az ember hite, akarata, céltudatossága milyen csodának tűnő, de valóságos eredményeket képes elérni.
S ne feledjük, 2011. május 21-e óta az oxigén nélkül elért új magassági magyar rekord 8516 méter, és azt egy testben és lélekben is Erőss Zsolt tartja. (Kollmann András és Tősér Ádám A Hópárduc talpra áll című filmje az Uránia Filmszínházban tekinthető meg.)

Olvasson tovább: