Kereső toggle

MesterM-díj

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Magyarország egykor élen járt a természettudományos képzésben, ma viszont pedagógushiánnyal és a diákok közönyével küzd, miközben ez a tudományterület függ leginkább a pedagógusok személyiségétől. A MOL társadalmi szerepvállalásaként idén létrehozott MesterM díj, a természettudományokkal foglalkozó tantárgyak népszerűsítésére és a reál tantárgyakat oktató középiskolai pedagógusok munkájának értékelésére jött létre. Tíz tanár vehette át az elismerő oklevelet.

A MesterM-díj érdekessége abban rejlik, hogy ezúttal volt diákok értékelik, illetve versenyeztetik volt középiskolai tanáraikat. Több mint száz tanárra érkezett jelölés, ezeket egy öttagú szakmai zsűri értékelt. A szakmaiság mellett nagy hangsúlyt fektettek a tanárok személyiségéből fakadó kvalitásokra, a módszerekre, amelyekkel az órákat színesítik, élvezetesebbé teszik, a diákokkal kialakított kapcsolatukra, valamint azokra a nevelői tulajdonságokra, amelyekkel kiemelkednek kollégáik közül. A díjat olyan magasan kvalifikált középiskolák tanárai vehették át, mint az ország legerősebb gimnáziumaként számon tartott Fazekas Mihály Gyakorló Gimnázium, a Révai Miklós Gimnázium vagy az Apáczai Csere János Gyakorló Gimnázium. Ezekhez csatlakozott idén a Bornemisza Péter Gimnázium is.

 

„Ez nemcsak az én sikerem, hanem az iskoláé”

Néhány sor a ma már egyetemisták által írt ajánlókból: „Kimagaslóan jól tudja magyarázni a matematikát, nála mindenki értett mindent.” „Örök emlékeket jelentenek számomra az órái és szlogenjei.” „A mai napig tartó, értékes kapcsolatot tudtunk vele kialakítani.” „A matek emelt érettségin százszázalékos eredményt értem el. Nagyon sokat köszönhetek neki, és hálás vagyok, hogy ő tanított.”
Mégis mi jutott eszébe, mikor ezeket a méltató sorokat olvasta? – kérdeztük Varga Esztertől, a BPG tanárától.
– Nagyon megérintett. A diákok által írt ajánlások sokkal többet jelentettek, mint maga a díj vagy az egész ünnepélyes átadás, hiszen mi tanárok azért dolgozunk, hogy a magunk kicsi, behatárolt területén valamit hozzá tudjunk tenni ezeknek az embereknek az előrejutásához. A visszajelzések alapján úgy tűnik, hogy voltak diákok, akiknél ez sikerült. Zömmel elit gimnáziumok mellett kaptuk meg a díjat az igazgatómmal együtt, és ez nemcsak az én sikerem, hanem egy közösségé. Kialakult egy olyan iskolai közösség, amelyben van egymás iránti tisztelet, amelyben észreveszik a teljesítményt, van méltánylás, értékelnek minden erőfeszítést, és nem mennek el csak úgy mellette.
Melyik az a sor az ajánlókban, amelyik különösen meghatotta?
– Volt például egy olyan mondat, hogy „segítőkész, hajtott minket, odafigyelt mindenkire, hogy kinek mi a saját szintje, kihozta mindenkiből a maximumot”. Azért esett ez nagyon jól, mert ez az, amiért dolgozom. Igyekszem, hogy ne abszolút mércékhez mérjem a gyerekeket, hanem mindenkinél megtaláljam azt a pontot, hogy meddig terhelhető. Igyekszem minden egyes gyereknél külön-külön definiálni, és vele is megbeszélni, hogy mit tartok nála sikernek. Az iskolánk célja mindig is az volt, hogy segítsünk mindenkinek megtalálni a saját pályáját, és egyfajta életpálya-menedzselést tudjunk megvalósítani.
Úgy tudom, a díjátadón szóba került a fekvőtámasz…, a konkáv fekvő…., és a kőbalta…
– Valamennyi egy-egy diákomhoz kötődik. Megesik néha, hogy egy feladat kitűnő levezetése után az utolsó sorban két, tíz alatti egész szám összeadása nem sikerül. Egy dolgozat hasonló pontján odarajzoltam egy Flintstone-féle kőbaltát. Ez aztán megmaradt a banális hibák jelölésére. A fekvőtámasz egy önként vállalt fegyelmezési formaként született. Sok fiú szívesebben csinál öt fekvőtámaszt, hogy például a késését ne regisztráljam, vagy ha mégis, akkor ne legyek ideges.
Egykori tanítványom felül akarván múlni társait, feltalálta azt a fekvőtámaszt, amit vagy egy pad és két szék, vagy három szék segítségével kell elvégezni. A fekvőtámasz végzése közben a test a fekvőtámasz legmélyebb pontján a konkáv tartományba kerül át, vagyis a két könyököt összekötő vonal a testnek az íve fölött halad – precíz matematikai definíció. Az erejük teljében levő fiatalemberek közt akkora sikert aratott, hogy mozgalommá vált. Egy jelenlegi diákom, azt hiszem, 112 konkáv fekvővel tartja a csúcsot.
Egy másik diákom, aki az árvízvédelmi munkálatokban homokzsákokat pakolt, azt mesélte, hogy nem a testnevelés, hanem a matekórák inspirálták izomzatának fejlesztésében.

Olvasson tovább: