Kereső toggle

Terminátor újratöltve

Agresszív technológia, nukleáris holokauszt

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A Terminátor negyedik részében egy füstös és kopár holnap tárul elénk a jövővíziók szokott leltárával. Romok, fakó színek, leépült emberarcok komputerjáték-háttérben, melynek minden részlete szerepelt már
valahol. Találó jellemrajzok, a jövőt eredeti módon firtató kérdések: mind törölve…

Azok a régi géprombolók megsejthettek valamit. Tán tényleg a gőzgépekkel kezdődött a mára elképesztő függés a technológiától, ami a jövőben egyenesen a gépek ember feletti uralmához vezet. Némelyek szerint e komor jövőbe a fogyasztói kényelemtől elindulva a teljes kiszolgáltatottságig félig már eljutottunk. Míg aztán a mesterséges értelem egy szép (?) napon öntudatra ébred, és az emberi fajt mint kártékony vírust kezdi pusztítani. Sorolni sincs hely e láncolat regényes-filmes variációit; a 2001: űrodüsszeia, Isaac Asimov egyes művei és a Mátrix azért letettek valamit e műfajban. És elismerjük, hogy a Terminátor is, főképp a történet második része, ami a műfaj határait tágítva egész érdekes, mi több, filozofikus vélekedésekig is eljut. Például az emberi faj önemésztő zsákutcáiról - a kötelező dirr-durr és lángtenger prezentálása mellett.

Ez utóbbiakból a mostani részben (Terminátor - Megváltás) még a hócipőnk is megtelik. A ritkább beszélős részekből megtudunk azért új történéseket. Régi ismerősünk, John Connor (ezúttal Christian Bale, ex-Batman játszásában) az ellenállók reménysége, a persze fafejű vezérkarra fütyülve ki akarja szabadítani a Skynet Központba zárt embereket - hisz a gépek már emberi szövetet is másolnak.

A titkos tengeralattjáróról parancsolgató bürokraták viszont elcsentek a gépektől egy csodafegyvert, és azt bevetve máris lebombáznák az egész agyközpontot, feláldozva a foglyokat, embertársaikat is. Az egész filmben tán csak annyi a komoly mondandó (vagy csak beleképzeljük), hogy az emberiség még vész esetén is szörnyen megosztott. Így persze besétál a humánfób gépek csapdájába. Éppen a csodafegyver, egy „robotkikapcsoló" frekvencia vezeti a Skynetet az ellenállás fészkéhez. De hogy mi az Skynet? A korábbi részek szerint egy életre kelt katonai szoftver, ami vírust alkotva megfertőzi az internetet, és az emberiséget nukleáris önpusztításba sodorja. Ez az emberre allergiás program az új részben már tiszta Mátrix. Arca van, teszi a fanyar megjegyzéseket az emberiségre, míg a kulcsember, John Connor egészen Neóra, a Mátrix pszeudomessiására hajaz. Részt kap a mesében még egy felerészt robottá operált, ám „erős szívű" - ez később fontos lesz - halálra ítélt, afféle fordított bádogember tehát.

A film roncstelephangulatát legutóbb az animációs Wall-E kóstolgatta, de itt a látvány sokkal mesterkéltebb. A komoly játékfüggőknél akartak pontot szerezni? Vagy ez már maga a Skynet/Mátrix kivetett hálója? Mindenesetre fordított evolúció történt itt. A kalandfilmből kivált akciófilmműfaj úgy húsz éve árnyaltabb jellemábrázolással és ironikus vagy többértelmű párbeszédekkel tudott jelentőset újítani. A Terminátor - Megváltás alkotógárdája e „frissítéseket" legfeljebb távolról tisztelteti.

A robotok már a kamrában vannak

„Lepd meg aput egy új robottal!” – olvasható az amerikai iRobot cég honlapján. 130 dollárért már csinos takarítórobotot kaphatunk. Persze a hadsereg nem ilyen „jószágok” fejlesztésére szerződött velük, hanem a jövő fegyvereit kialakító programjukban játszanak fontos szerepet. A cég a múlt hónapig mintegy 2400 kis PackBotot szállított le az amerikai hadseregnek, ezek jelentős segítséget nyújtanak a harcmezőn. A kis lánctalpon guruló szerkezetek legnagyobb előnye, hogy „nem emberből vannak”, így beküldhetők a legmeredekebb helyekre is. Segítségükkel útszéli bombákat derítenek fel, ismeretlen épületekbe hatolnak be felderítőként. Minden olyan feladatot elláthatnak, ahol feleslegesen emberéletet kellene kockáztatni. A katonák gyakorlatilag az otthon megszokott videojáték joystickjával irányíthatják a digitális kamerákkal felszerelt robotokat.
Legutóbb a Sasszem (Eagleeye) című alkotásban tűntek fel, így lassan a mozirajongók számára is megszokottá válnak a pilóta nélküli robotrepülőgépek. Ezek, földi társaikhoz hasonlóan, még szintén csak távirányítású „játékszerek”, főleg felderítési célra. De egyes típusaik – egyelőre még emberi gombnyomásra – már életet is kiolthatnak.
Két lábon járó robottal még nemigen találkozhat a harcmezőn gyanútlanul sétálgató járókelő, de valami hasonló már készül.
A Rayteheon cég fejlesztése – szaknyelven külső csontváznak (exosceleton) nevezik – az emberi csontszerkezet külső kiegészítőjeként megnöveli viselőjének teherbírását. Stílszerűen szólva később talán egy felvehető „terminátorruha” válhat belőle. Jelenleg még elég ormótlan, és fejlesztési fázisban van, de az irány elég meggyőző. Segítségével a jövő harcosa elvileg gyorsabban fut, nagyobbat ugrik, és természetesen sokszorosát viselheti majd a jelenlegi felszerelésnek.
Ezek után már csak a mindenek felett álló, mindent összefogó és ellenőrző számítógépes hálózat hiányzik, amit az amerikai hadsereg igen magas költségvetésű modernizációs programja, a Jövő Harci Rendszerei (Future Combat Systems), szintén magában foglal. Ezzel a világ jelenleg – még – vezető katonai hatalma is leteszi voksát amellett, hogy a számítógépes hálózaton alapuló, robotokat is felvonultató hadsereget tartják a hadviselés jövőbeli eszközének. Itt még minden emberi kézben van. (Makki Bálint)

Olvasson tovább: