Kereső toggle

Az olajpolgár nyomorúsága

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A Vérző olaj egyedülálló film. Kemény és kegyetlen, de amit bemutat, az
elrettentő és hiteles. Amerikai filmben ritka az olyan életút részletezése, ahol
nincs hit, elfogy a reménység, és a szeretet – vagy valami olyasféle – csak
nyomokban lelhető fel. Itt még az „end” se „happy”, hanem pecsétje egy lélek
elveszésének. Ám ha nem könnyű sztorit sejtve tévedünk be rá, még kaphatunk is
tőle: hogyan ne éljünk, mivé ne váljunk.

Két nagy alapkövét is megmutatja a film annak, amit Amerikának hívunk. Daniel
Plainview, (Daniel Day-Lewis) múlt század eleji „olajfarmer” alulról, a két
kezével építi fel üzletét. Tucatnyi nyers és hűséges férfi kapitánya (mint Bruce
Willis az Armageddonban), életelvük a szabad vállalkozás és a csapatmunka.
Vándorolnak, kopár földeket, gazmezőket vesznek, hogy kisajtolják a látszatra
sivár mezők levét, a fekete aranyat. Így jutnak el a szegényes Little Bostonba,
ahol (itt jön a másik alapkő) a jámbor helyieket a Harmadik Visszajövetel
gyülekezet ifjú pásztora, Eli Sunday tartja össze. A 158 perces film első
harmadáig a „profán” és a „szakrális” világok követei méltányolják egymást; az
olajért cserébe Daniel gyülekezeti ház építését ígéri – csekély viszonzás a
várható profithoz mérve.

Aztán mégis minden felborul. Eli hiába szeretné megáldani az első olajkutat.
Balesetek jönnek, megsérül Daniel fia is, aki mindig vele volt, de most
(süketnémán) inkább a terhére van, ezért intézetbe küldi. Majd dacos pert kezd
Istennel, akit ugyan nem ismer, de a rend kedvéért elfogad létezőnek, és az
emberekkel, akiket viszont nagyon is kiismert, és „mindükben mindig a rosszat”
látta meg. E tapasztalást fejleszti az évek során személyes dogmává.

Aztán mégis elmegy a deszkatemplomba, hogy – látszatra – megváltozzék. A jelenet
provokatív, sőt viszolygást keltő. Eli lelkész a pódiumra állítja, és
kikiáltatja bűneit a gyülekezet előtt, amit Daniel színlelt alázattal
végigcsinál. Mert egy – a néző szemével rokonszenves – helyi farmer csak a
megtérése árán engedi át a tengerig futó olajvezetéket.

Paul Thomas Anderson rendező, aki a filmet Upton Sinclair Olaj című regényéből
készítette, határozottan tagad bármiféle mai párhuzamot. Mégis előfordulhat,
hogy a filmnek eme jeleneteit az idén választópolgárként is jelentős amerikai
Közép-Nyugat és főként a „Biblia-övezet” népéhez vagy a tévéprédikátorok
stílusához hasonlítják majd. Pedig a film nem egyház vagy hit elleni propaganda,
még kevésbé egy Michael Moore stílusú tőkegyűlölő kirohanás, hiszen nem a pénz
az oka Daniel elvadulásának. Inkább az, hogy a rosszért, ami történt vele,
mindig és szándékosan még rosszabbal fizetett. Ily módon a történet a Victor
Hugo írta Nyomorultak ellenpólusaként is értelmezhető. Távolabbi filmes rokona
viszont egyértelműen az Aranypolgár, hiszen itt is karrierje csúcsán lesz a
főhős saját sorsának vesztese.

Daniel Day-Lewis játszott már mozgássérült prolifiút, ír szabadsághőst,
Sólyomszemet szokatlan indiánfilmben, elvetemült falkavezért New York bandáiban.
Mindet elsőrangúan és emlékezetesen alakította. Kétség nem fér hozzá, hogy a
mostani (második) Oscar-díjáért a Vérző olajban alaposan megdolgozott.

Olvasson tovább: