Kereső toggle

Könyvajánló

Pierre Corneille: Cid

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A Cid a világirodalom egyik legszebb drámája, ezzel szemben a tantervben már nem kötelező. Ez jó azoknak, akik csak azt nem olvassák el, ami kötelező, mert e szó kiejtésekor valami idegen érzés fut végig a hátukon. Nekik is ajánlom Cid, a nagyúr történetét, mely história a szerelmi szálakon keresztül a háttérben zajló mórok feletti győzelemig és a párbajokig mindvégig izgalmas és olvasmányos.

A Nemes Nagy Ágnes-féle fordítás egyszerűen gyönyörű: „Téged elnyert e hős, és az övé leszel./ De szíved bármilyen jogosan nyerte el…/ Késhet a nász, ne is tűzzünk határnapot,/ Hozzáköt amúgy is az eskü és a jog./ Egy év talán elég, hogy felszárítsd a könnyed./ Rodrigo, nekivágsz addig a harcmezőnek…/ A Cid név őnekik rémítő riadó,/ Úrnak hívtak, s leszel te még uralkodó!/ De harcaid során légy hozzá hű szünetlen,/ Térj vissza, ha lehet, rá még érdemesebben."

És ez a szép költészet közel kétszáz oldalon nyújt élményt, ami legalább kétezer sms-nek felel meg, ennyit egy tini két hónap alatt lezavar – akkor már inkább az irodalom. A dráma olyan eszméket emel ki, melyek a szappanoperákon felnőtteknek ismeretlenek, vagy csak poros könyvekből köszönnek vissza, mint: hűség, becsület, önfeláldozás, bátorság. A karakterek igazi jellemek, elveikhez hűek, és eltekintve a vissza-visszatérő önmarcangolásoktól, szinte mind pozitívak. A szerelem nem kerül a hősök elvei elé, és azt is inkább az odaadó várakozás oldaláról mutatja be a mű, nem pedig a ma divatos zsákmányszerző, trófeagyűjtő szokásnak megfelelően. A végén pedig az összes szereplő… de inkább olvassák el!

Olvasson tovább: