A latin-amerikai folyamok jórészt visszaszorultak a Romantika csatornára, amelynek műsorszerkesztői utánozhatatlan érzékkel válogatják össze a m?faj legnézhetetlenebb, dobozáron beszerezhető darabjait.
A viszonylag kevésbé színvonaltalan változatok pedig még tartják magukat a fő kereskedelmi adókon. Ott van például a száznegyvenvalahányadik résznél tartó Vad szenvedélyek az RTL-en. Nos, amikor ennek a párját ritkítóan egyhangú szériának a cselekménye úgy a századik rész körül felgyorsulni látszott, egyszer csak félbevágva kezdték adni a kora délutánonkénti epizódokat: húsz percnyi sugárzás után hirtelen megszakadt, és véget ért a film. Jóból is megárt a sok, ugye. Azonban a régi dicsősége visszaszerzésére újjászerveződött tv2 éppen ekkortájt indította be a kiállításában mindenképp színvonalasabb Yago cím? filmsorozatot – igaz, ami igaz, ütközésmentesen: délután öttől, a munkából hazaesők vélt örömére. Ezt a másik csatorna sem nézhette tétlenül: átrakta a Vad szenvedélyeket ugyanebbe az idősávba, s azt újból teljes időtartamú részletekben sugározta.
Feltehetően egy régóta létező, vitathatatlanul korszakos amerikai találmány némiképp megoldást jelenthetne az ádáz küzdelem okozta áldatlan nézői dilemmára. Ez nem más, mint az osztott képernyőj? televízió, amelyen egyszerre akár négy csatornát is nézni lehet. Így már több példányban nyílna lehetőség a meglehetősen egyforma licenszműsorok sokoldalú megismerésére. Nem kellene lemondani a párhuzamosan futó akciófilmek, hírműsorok, barátok, Mónikák, Szilviák és Claudiák, Leticiák és Melinák egyikéről sem. Nem kellene izgulni, folyton ide-oda kapcsolgatni – biztosan nem maradnánk le a semmiről.
(Makki Marie-Rose)
2002. 08. 23. (VI/34)
