A szegény ember minden hajnalban elment a gyárba, szerelt, kapcsolt, prog-ramozott, az asszony pedig útnak eresztette iskolás, óvodás gyerekeit, a legkisebbet pedig hagyta, hadd futkosson. Ő azonban nem futkosott, leült a gép elé, és munkába kezdett. Kattintott ide, kattintott oda, s a jó szándékú, bölcs prog-ramozók parancsai szerint működő gép szépen vezette őt az internet világában. Tétován keresgélt, eleinte segítségül hívta a ládán felejtett informatikai magazinokat, azokban ugyan mit írnak az internetezésről
? Hát a sok minden mellett mi mást, mint hogy írjanak cikket a netről, a nyertes munkatárs lehet az újságnál! No, több se kellett a szegény asszonynak, hisz világ életében újságíró akart lenni
! Legott nekiült, s míg kicsi fia a billentyűzeten mászkált, gyorsan bepötyögte néhány interaktív netsztoriját, különös kalandját. Szép csendesen elküldte e-mailben.
Telt-múlt az idő, mikor egyszer csak látja az ember az újságban a felesége nevét. Megnyerte a pályázatot, övé az állás – és az egész világ is! Ez volt az asz-szonyka első gondolata. No, most már újságíró? Nem, kell még a távoktatásos újságíró-iskola, megvan, jelentkezés rendben, már csak pénz kellene.
Munkakeresés, álláshirdetések, "rugalmas munkaidőben nagycsaládos anyuka biciklivel másodállást keres" – és ez is bejött! Megvolt már a munka is, az iskola is, mi legyen a gyerekekkel? – "Jó lenne egy játszótér" – álmodozott a telhetetlen asszony. Erdő még csak akad a faluban, rét is van benne, de hinta, csúszda, sportolás
sport – Sportminisztérium, ez az! www.palyazatok, adatlap, űrlapkitöltés, költségvetés a legnehezebb – a megálmodott játszótér kialakításához kellett még jó pár segítő család, no de egy ilyen kis faluban is akadnak szorgos emberek! A minisztérium szépen csengő forintokkal segített, úgyhogy két játszótér is lett belőle!
No, iskola, munka, játszótér, fizetés, sikeres pályázat, sok új barát, s minden erről az "internet"-ről, ezt már nem bírták nézni a szomszédok, be-belestek, mit csinál a szegény asszonyból lett si-keres asszony. Ha meg már benéztek, kérdeztek, kértek is valamit. Ki angol szavakat akart a mobiltelefonja leírásának lefordításához, ki a menetrendet, ki befőtt-recepteket, ki a legújabb híreket.
De hoztak a szerencsét próbáló legkisebb királyfiak szépen cirkalmazott önéletrajzot, hogy ugyan küldje el már
e-mailben a felséges humánerőforrás-menedzsernek a kidoboltatott álláshirdetésre – s csodák csodája, teljesült a kívánságuk, övék lett az állás, s az ezzel járó fele királyság.
Hát így boldogult az egyszeri asszony az interneten, s ha a falujukban Teleház nem nyílt volna, az én mesém is tovább tartott volna. Itt a vége, fuss el véle,
viszsza a lap tetejére!
Farkasné Fülöp Hajnalk@Exszegény asszony