Grafikák díszítik a falakat, metropoliszok nyüzsgő "jaj"-a, nagyvárosok biztonságot ígérő büszke tornyai, a régmúlt háborítatlan békéje, vagy nyugtalanító, üres útszél, a rémítő semmi, olykor egy cinikus poén. Összességében nem a hazai mélylélek gyötrelmei, inkább egyfajta felszínesség vagy optimista derű. De azért a művészek itt-ott eltűnődnek a léten. A grafikai technikákban jártasaknak, vagy éppen járatlan érdeklődőknek a tárlat kis tanulmány, hisz a képek alatt sorakoznak az alkotások "eszköztárai". Megtudjuk, hogy hogyan, miből, mivel, de még egy kicsit azt is, hogy miért. A művészek néhány mondattal segítenek képeik megértésében. Vagy nem. Amott egy autó robog, szinte a szél viszi, mellette tábla, s csupa út. Megjegyzés: "A 65-ös úton vezettem, mikor megéheztem. Megálltam vacsorázni. Zárva volt. Körbenéztem, s ezt láttam (autó nélkül)."
A kiállítás helye, a Galéria IX a Magyar Rézkarcoló Művészek Egyesületének – mely mintegy 80 éves múltra tekint vissza – nemcsak bemutatóterme, hanem egyben "látványműhelye" is. Ahogy ezt a látványpékségeknél megszokhattuk, az ember meglát valamit a kirakatban, bemegy, körülnéz, s ha bámész kíváncsisága beljebb viszi, nemcsak az "elméletet", de a gyakorlatot is elsajátíthatja. A kiállítótérből hosszú folyosó vezet, melyből "több száz éves" műhelyek nyílnak. Az érdeklődők betekinthetnek a sokszorosító grafika technikai trükkjeibe, titkos barlangjaiba, megpillanthatják azt is, amit talán még sose láttak, azt, (a)hogy "a művész alkot".
A kiállítás október 18-ig tekinthető meg a Galéria IX-ben, hétköznap 10–18 óráig. (1092 Budapest, Ráday u. 27.) (Finta Szilvia)
2001. 10. 12. (V/41)
