Kereső toggle

A kis generáció az NDK-ba megy

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Hanyas vagy? 67-es? 70-es? 73-as? Akkor érteni fogod, félszavakból is.

Ugyanakkor cseperedtünk, ugyanakkor éltünk a létező rendszerek legjobbikában, és ugyanakkor kezdtünk el oroszul tanulni. Kák tyibjá závut?



Bojtár B. Endre és a szentesi diákok Fotó: Czabán György

Emlékszel? Amikor apád megszólítása csak egyszerűen et. volt, jóval az E.T. előtt? Családi kör: anyád Rakétával porszívózott, majd elolvasta a Rakétát. És csodálkozott, hogy a Nyugat, ahová egy-két rokonod hosszabb tartózkodásra kiszökött, micsoda erkölcsi fertő.

Mert nekünk ott volt a fartő. Meg a hétvégi telek, amelyet hosszú várakozás után a Merkúr-telep nev? istenség adományával közelíthettünk meg. És ha úgy adódott, Jugóba, Csebe, Bolgárba ugrottunk át. Háromévente egyszer arrafelé is elkalandozhattunk, amerre honfoglaló eleink jártak.

De mi már nem akartunk világot hódítani! 

Azt mondod: NOSZF, azt mondom: November 7. tér.

Azt mondod: a kisdobos 6 pontja, azt mondom: az úttörő 12 pontja. Csak a Tízparancsolatot nem tudtuk kívülről fújni.

Emlékszel? Amikor a férfiszíveket a Buzáné Fábri Éva neve gyújtotta lángra? A felvonulók mindig kértek valamit, ha eljött az idejük. Na és március 21-e? A riadólánc? Mi voltunk azok, akik a dicsőséges 133 napot ünneppel köszöntöttük. Felkerestünk néhány reszkető szájú öregembert, hogy megörökíthessük azokat a régi szép napokat.

Mert nekünk saját hősök kellettek. És saját sztárok. Skála-modellek, Fabulon-arcok. Nagy Testvér figyel téged a Kálvin téren. Poszter a Pajtásban, és minden álmok netovábbja: a Füles címlaphölgyei, akiknek príma bajuszt lehetett rajzolni.

Emlékszel a mi tiniénekeseinkre? Sz?cs Judit, Karda Beáta, és a konc: a Zsuzsa. És mi befogtuk a szájunkat. Közös szabályaink voltak: napilapot csak hátulról, a sporttól olvassuk! És legtöbbször meg is álltunk ennél a rovatnál.

Apád ragasztgatta a bélyeget a kis könyvecskébe? Várt rád a SZOT, a KISZ, az MHSZ? Anyád ujjongott az első hűtőszekrénynek? Mert épült és szépült kis hazánk. Zengazének, az úttörőnek kedve mindig jó. Persze más melódiák is hódítottak.

Azt mondod: Hungária, azt mondom: Gombay Dance Band.

Azt mondod: Dzsin-Dzsin-Dzsingisz Kán, azt mondom: Mamma, marija!

A zenéket Komjáthy Györgytől szereztük meg. Csak fiataloknak! Mint az első diszkók a művházban. Akkoriban galeri voltunk, később maszek, majd GMK.

Nekünk azt mondták, hogy ez a harc lesz a végső. Végül feladtuk: sohasem mi nyertük a Ki tud többet a Szovjetunióról vetélkedőt. Hanem a CIA. Ez persze vicc, mint akkoriban sok minden. Három pártfőtitkár utazik egy repülőn, és az Öreg a legfurfangosabb.

Voltál építőtáborban? Hallgattál pattogós kemény szavakat az NDK-s vendéglátóktól? Felüvöltöttél, amikor rádzúdult a hideg víz? Legyőzted-e fociban az öntudatos germánokat? 

Emlékszel, hogy mégis, e szürke, mindent ellepő langyos levesben ficánkolni akartunk, egyszerűen csak jól érezni magunkat, nem törődve a fülünkre szorított eszmetölcsérrel? Fel tudod még idézni, honnan jöttünk? Bevillan-e néha a mi kis hétfői adásszünetes, munkásőrös, Stúdió 11-es Egyiptomunk?

Emlékszel még?

Ha nem, nézd meg A kis utazás cím? filmet, amely jó alakításokkal, néhol didaktikusan, de korh? abszurditással idézi fel ezeket az éveket, amelyeket a kis generáció tagjaiként eltöltöttünk a legvidámabb barakkban.

Olvasson tovább: