Kereső toggle

Ez egy következmények nélküli ország

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Nagy érdeklődés övezte az Óbudai Liberális Klub minapi rendezvényét, melynek
az ismert hazai irodalmi és politikai hetilap, az Élet és Irodalom (ÉS) vezető munkatársai
voltak a vendégei.

A főszerkesztő-helyettes Váncsa István többek közt arról mesélt: az 1957-ben
indított ÉS-t kezdetben keményvonalas sztálinisták irányították. Amikor 1961-től
kijöttek a börtönökből azok az írók, akiket a békülékenyebb hangú rendszer újra
visszaengedett a kulturális életbe, a hetilapot az írástudó réteg kezdte működtetni.
Ettől az időtől számítható az ÉS viszonylagos önállósodása, majd kialakuló
oppozíciós helyzete, illetve példányszámának felfutása.

A rendszerváltás teljesen megváltoztatta a sajtó rendszerét – fejtegette Kovács
Zoltán főszerkesztő –, új, terhes örökség nélküli lapok jelentek meg (Hitel).
Az ÉS-ből kft. lett, akkori gárdájának jelentős része kicserélődött, 1994 után
új emberek jöttek. Olyan változások játszódtak le az újságnál, amelyeknek Kovács
szerint más lapoknál is meg kellett volna történniük. A hetilap mára a 22 ezres
nagyságrend körül stabilizálódott, ez a szám a mai, csökkenő példányszámú
piacon jónak mondható.

Arra a kérdésre, hogy kortünet vagy kórtünet-e az oknyomozó riportok közlése, a másik
főszerkesztő-helyettes, Tarnói Gizella azt válaszolta: régebben pont erről volt híres
az ÉS. Szerinte a modern újságírás lényege: minél több tényt napvilágra hozni,
ugyanakkor az oknyomozás drága m?faj. Kovács Zoltán szerint az olvasók az élményszerűen
megírt riportra vannak kiéhezve, amelyben a szereplők arccal és személyiséggel
rendelkeznek. A riport idővel húzóm?faj lett az ÉS-ben. Kovács véleménye az, hogy
a tényfeltárás hiánycikk a magyar sajtóban. Sok lap ideológiai megrögzöttség
alapján csak a másik oldal leleplezésén ügyködik.

"Ez egy következmények nélküli ország" – jelentette ki Kovács. Visszamaradott
a politikai kultúra, a háromhetente ülésező parlamentnek kicsi a mozgástere, a sajtónak
még akkora sem. A föltárt dolgoknak kellene eljutniuk az országgyűlésbe, de a magyar
demokrácia intézményei ellehetetlenülnek, amiért a főszerkesztő szerint egyértelműen
a fiatal demokratáké a felelősség.

Némi derültséget keltett, amikor valaki azt kérdezte: van-e manapság élvezhető líra?
Kovács láthatólag gondban volt, az ő nézőpontja szerint a 70-es, 80-as években
versben el lehetett mondani olyan dolgokat, amelyeket a publicisztikában nem, "versfaló
nemzet" voltunk. Ma már a költészetből kiszorult a politika – marad a nyelv, a
verselés, ami nem mindenkit fog meg. Fontosabb a novella, de szerinte már látható,
hogy a fő m?faj a regény lesz.

Élet és irodalom kapcsolatáról a főszerkesztő megjegyezte még, hogy az 1989 után
politizáló íróknak nehéz visszajönniük – Csurkának nem is sikerült, Konrádnak
is csak úgy-ahogy.

Olvasson tovább: