Persze ezek is emberekről szólnak. A hol mulatságos, hol groteszk bogárpofákra
nagyon is humán vonásokat gravíroztak az egyre komputerkez?bb alkotók. Szóljon bár
a sztori nemes és nemtelen érzelmekről; az idealista elvágyódásáról, hősies önfeláldozásról
vagy a nyers hatalomvágy cselszőtte intrikáiról – a bumfordi fej-tor-potroh figurákat
tipikus emberi vonások mozgatják.
Az egyén és az őt beolvasztani kívánó katonás (hangya-) közösség számos törvényszer?
konfliktusát ábrázolja a Z, a hangya cím? Dream Works-produkció, csakúgy, mint
Disney-éktől az Egy bogár élete.
Míg az "Egy bogár"-ban Fürge, a kolónia életét minduntalan újításaival, találmányaival
forgatja fel – Z, a meg nem értett lírai alkat a falanszterben, aki a merev osztályviszonyokat
(királynő-dolgozók-katonák) meg meri kérdőjelezni, mi több valóságos társadalmi
reformmozgalmat indít el.
A kivitelezés – még videón nézve is – mindkét filmnél magas szintű, de tipikus
példájaként a mai mozinak, a képi és hangeffektusok teljessége igazán "multiplex
körülmények" között élvezhető.
Figyelemre méltó hangsúllyal uralja a szabadság kérdésköre a rajzkockákat. Z és Fürge
mélyen emberi példázatait pont ezért hasonlítottuk merészen a tekintélyes, régi állatmesékhez.
Az elnyomó az "Egy bogár"-ban visszataszító sáskaraj, akik időszakonként begyűjtik
az "adót" a rettegő, megalázott hangyanéptől. Majd az egységben – és nem az
egyformaságban – levő erő és egy ötletes terv segítségével elűzik sanyargatóikat.
Z-éknél bonyolultabb a kép. E fikció rajzfilmben mérve meglepően magas szintig
eljut: a tökéletes munkamegosztásra épülő hangyakolónia merev kasztjai szándékkal
vagy anélkül, egyenesen Orwell alapkönyvét, az 1984 külső és belső Pártjának
hierarchiáját idézik fel. Itt hangyányival kifejezőbbek egyébként az arcok (és a
jellemek) is, mint a társfilmnél, a fináléban pedig egy olyan, talán kifejezetten
felnőtteknek szánt helyzet bontakozik ki, amely századunk legszörny?bb népirtásának
ideológiáját mutatja be a m?faj eszközeivel.
A hatalomra törő fanatikus hangyatábornok üvöltő szónoklatában a fasizmus ismert tételei
bontakoznak ki: a "nemesebb" faj (a katonák) életterének jegyében kell elpusztítani
az "aljanép" dolgozókat.
Fontos, hogy a film mindezt gyerekek számára is átélhetően, de nem sokkolóan ábrázolja
(hisz végül az egész terv meghiúsul, és a rettentő vízáradat elmossa a gonoszságot).
Jó szívvel ajánlhatjuk ezért e filmeket az egész család tartalmas programjaként, különös
tekintettel a közelgő szünidőre.
1999. 11. 27. (III/47)
