Kereső toggle

Abától Zsüliettig

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Abától Zsüliettig nem is olyan hoszszú az út, mint mondjuk Antaltól Vivienig.
Akit ugyanis ma Antalnak hívnak, nyugodtan hozzáteheti: bácsi, ugyanis nagy a valószínűsége,
hogy nagyjából harminc évvel ezelőtt jött világra. A Vivienek, Biankák, Dávidok és
Dánielek ezzel szemben még nagyrészt az iskolapadot nyomják. Ilyen a korszellem: a nevünk
is árulkodik a korunkról.

Vannak országok, ahol lehet Örömnek, Kis Bogárnak vagy akár DJ-nek is anyakönyveztetni
egy gyermeket, Magyarországon azonban rend a lelke a névadásnak is: az 1982. évi 17.
számú törvényerej? rendelet intézkedik a névviselésről. A rendelet alól kizárólag
a Magyarországon élő nemzetiségi származásúak, illetve a nem magyar állampolgárok
és a külföldön tartózkodó magyar állampolgárok gyermekei kivételek. Egyebek esetében
két utónév, mégpedig a nemnek megfelelő engedélyezett – természetesen kizárólag
magyar helyesírással, a kiejtésnek megfelelően. Ha a játékos kedv? szülőket
mondjuk az angolszász Jessica név ihlette volna meg, ám legyen: Dzsesszikának anyakönyveztethetik
kislányukat.

Az idén megjelent utónévkönyvben 1163 férfi és 1443 női név szerepel, azaz a legutóbbi,
1971-es kiadáshoz képest összesen hozzávetőleg nyolcszáz névvel több. De nem ez az
egyetlen változás nevek terén 1971 óta. A fantázia szárnyal, már nem arról szól a
névválasztás, hogy csak semmi feltűnősködés, sőt, talán éppen ellenkezőleg.
Gyermekeink legyenek már nevükben is egyéniségek, erről szól ma az utónévkönyv választéka,
amelyet nagyrészt a közhangulat alakított. A magyar valóság államilag irányított
befolyása mindössze az írásmódban nyilvánul meg. Talán a közép-európai
individualizmus első jele mutatkozik meg ebben, a sok évtizedes tömegkultúra tucatszámra
adott nevei után.

A név eredetileg megkülönböztető jelző volt, a megfelelő jelentés megválasztása
tehát szervesen hozzátartozott az elnevezés aktusához. A bibliai nevek egyenesen egy
teljes mondatot tartalmaznak, állítást, illetve kívánságot az újszülött számára.
A görögök szintén "rámondták" a gyerekre a nevét. Bár a különböző eredet?
nevek a mai napig jelentést hordoznak, ma Magyarországon ez nemigen játszik szerepet a
névválasztásnál, legfeljebb az úgynevezett "beszélő nevek" esetében figyelünk
fel a név tartalmára. Érdekes módon nem is ezek a legnépszerűbbek Magyarországon, jóllehet
ma már rengeteg hatóságilag engedélyezett "illatos" név közül választhatunk leánygyermekeink
számára: Jázmin, Petúnia, Hóvirág, Levendula, Liliom, Mályva, Azálea, Gyöngyvirág,
Magnólia, Margaréta, Nárcisz, Mimóza, Szegfű, Tulipán, Tűzvirág, Vadvirág, Ciklámen,
Menta, Zsálya, vagy hívhatjuk őket a kedveskedő Pintyőke, Harmatka, Áldáska,
Avarka, Havaska, Tavaszka, Zöldike, Bársonyka, Üdvöske, Életke, Fehérke, Őzike, Reményke,
Sugárka, Szederke, Hófehérke néven, esetleg válogathatunk a hangulatos Mandula, Kökény,
Málna, Piros, Múzsa, Napsugár, Szellő, Zengő, Gyöngy, Angyal, Balzsam, Ajándék, Délibáb
vagy Gyémánt nevek közül. Fiúk esetében harciasabb elnevezések dívnak, mint például
Acél, Vitéz, Bajnok, Dalia, Bors. Egyébként az ilyen "beszélő" férfinevek ezzel
szinte ki is merültek, leszámítva az olyan közszájon forgó neveket, mint a Győző,
Szilárd vagy Bátor.

A szülőket tehát manapság gyakran vezeti a különlegességre való törekvés a névválasztásban.
Ennek az elvárásnak nem csak az olyan – elsősorban angolszász eredet? – újdonsült
magyar nevek felelnek meg, mint amilyen a Dzsesszika, a Dzsenifer vagy a Dzsoki. A köztudatban
ugyan létező, ám rég nem használatos nevek egy részének használatba kerülésével
megszaporodtak a Benjámin, Áron, Sámuel, Máté, Márk, Ábel, Ádám, Dániel, Dávid,
Mátyás, Jonatán, Jakab, Lea, Anna, Eszter, Sára, Ráhel néven anyakönyvezett
gyermekek – ki tudja ma már, hogy ezek mind bibliai, héber eredet? nevek, az amúgy közkelet?
József, István, Mihály, Tamás, Péter, Éva, Mária, Erzsébet nevekről nem is beszélve?
Előfordul, hogy ez egybeesik azzal a jelenséggel, hogy előtérbe került a nagyszülők
nevének hagyományozása; a mama-lánya, papa-fia azonos elnevezése, ami a hetvenes évek
táján oly divatos volt, ma már elenyésző számban fordul elő. Az utónévkönyv által
régi magyar névnek minősített elnevezések a középkorra nyúlnak vissza, az úgynevezett
népies forrás tehát szintén nem mindennapi nevek választékával szolgál. Így lesz
a fiúkból Soma, Kolos, Csaba, Huba, Botond, Csongor, a lányokból pedig Édua, Tünde,
Réka, Csenge. A garantáltan magyaros hangzás dominál a rendszerváltást követő időszakban
megszaporodott, katolikus szentekről történő névadásnál is: Benedek, Sebestyén,
Domonkos, Orsolya, illetve a divatos nevek mellé kapják második névként egy-egy szent
nevét, például Zsanett Mária. És akkor még nem is beszéltünk a tévés sorozatok
mindenkori, kifogyhatatlan ötlettáráról a hetvenes évektől napjainkig – itt
hosszan sorolhatnánk a példákat.

Józsefek, Istvánok, Gáborok, Gézák, Jánosok, Tiborok, Ferencek, Mihályok, Zsoltok,
Gyulák, Lajosok, Károlyok, Bélák, Árpádok, Györgyök nemigen szerepelnek az óvodák
névsoraiban – lehet, hogy néhány év múlva az lesz az igazán különleges, ha egy
kisfiút Pistikének hívnak? Ma gyakrabban halljuk az anyukákat a játszótéren Dávidok,
Dánielek, Kristófok, Márkok, Krisztiánok, Ádámok, Richárdok, Benjáminok, Kevinek,
Patrikok, Bencék után kiabálni – persze csak a fiús mamákat –, ezt mutatja mind a
tapasztalat, mind az 1996-os statisztikai felmérés. És mi a helyzet a kislányoknál?
Kiveszőben van a jól megszokott Katalin, Zsuzsanna, Erzsébet, Ildikó, Ágnes, Mária,
Éva, Andrea, Mónika, Gabriella, Judit, Erika, Anikó, Rita elnevezés, helyettük
megjelentek olyan nevek, mint például Dorina, Fanni, Fruzsina, Lili, Alexandra, Evelin,
Vivien, Kitti, Petra, Dominika, Vanessza, Gréta, Flóra, Barbara, Eszter, Viktória, Dóra
vagy Klaudia.

A szerkesztőségi közvélemény-kutatás alapján a Krizosztom, illetve a Küllikki
nyerte a legbizarrabb név kategóriájának első helyét – az olvasó fantáziájára
bízzuk, melyik milyen nemű.

Olvasson tovább: