Solymászat. Vigyázat karmol! Fotó: MTI
Az ünnepélyes megnyitó után a résztvevők – madaruktól függően – 10
csoportra osztva mentek ki a terepre vadászni. A rendezvény szervezője, dr. Lakos
István által vezetett 9-es, sasmadarakkal vadászó csapatban kaptam lehetőséget arra,
hogy egy amatőr szemével, mégis közelről láthassam a ragadozó madarakat. Míg
idehaza egyetlen solymászhölgyről van csak tudomásunk, a németek között például
több női szerelmese is van ennek a sportágnak, de még ott is ritkaságszámba megy
egy-egy hölgy feltűnése a solymászaton. Csapatunk Nagyszénás felé vette az irányt,
ott volt a csoport kijelölt vadászterülete. Velünk tartott egy, a helyet jól ismerő
helyi vadász, valamint egy tolmács is. Megérkezésünk után a solymászokkal és
kísérőikkel (ők cipelték az elejtett állatokat) elindultunk a szántáson. Azt
vártam, hogy mindannyian elengedik madarukat, és azok a zsákmány elejtése után
visszatérnek gazdájukhoz, de nem ez történt. Hosszú időn át meneteltünk, mire
végre feltűnt egy nyuszi a láthatáron. A tőlem balra álló solymász elengedte
madarát, de az mellécsapott. Első kérdésemre a szervező elmondta: mindig azt a
madarat engedik el, amelyik a legközelebb van az "áldozathoz".
Kísérőm, aki szakmájára nézve sebész és traumatológus, szívesen beszélt eme
ősi vadászati módról. Elmondta, hogy Magyarországon mintegy 120-130 solymász van,
jelenleg közel húszan várnak felvételre. A Magyar Solymász Egyesületbe
tömörülnek, ahová minden 18 évet betöltött, erkölcsi bizonyítvánnyal rendelkező
személy jelentkezhet. Ahhoz, hogy valaki taggá váljon, 2 éves solymász tagjelöltség
kell, ami azt jelenti, hogy beosztják egy idősebb solymász mellé, tőle lesheti el a
fortélyokat. A tanulóidő alatt tanmadarat röpíthet, ami többnyire egerészölyvet
jelent. Az állami solymászvizsga mellett le kell tennie az állami vadászvizsgát is,
bár a fegyvervizsga nem kötelező. Az állami solymászvizsga elméleti –
solymászelmélet, természetvédelem – és gyakorlati részből áll. A vizsgán be
kell mutatnia a tanmadarat: milyen a tollazata, hogyan viselkedik emberek között,
mennyire tud vele bánni, hogy tud hozzányúlni, illetve a szerszámozottságát –
béklyók, csörgők –, majd röptetni kell a madarat. Emellett természetesen a
madártartás feltételeinek is meg kell lenniük. Ez lehet egy pár négyzetméteres
gyep, vagy egy minimum 4x4-es volier (azaz röpde), ami biztosítja a madarak zavartalan
pihenését. A feltételek szigorúak, de ezek a követelmények a madarak és az emberek
biztonsága miatt is fontosak. Egy sólyom táplálásához egyébként kétnaponta egy
galamb, vagy egy csirke szükséges, de egérrel vagy hörcsöggel is etethető. Az
idomítás ideje néha meglepően rövid, a héja akár három hét alatt betanítható,
de a sólyom is belejön a vadászatba három hónap alatt.
Kísérőm, aki egyebek mellett Orosháza fősolymásza, egy sikeres röptetés után
elmondta, hogy olykor előfordulhatnak balesetek is. Egy vadászat alkalmával például
az egyik résztvevő nem húzott kesztyűt, a madár így a karmaival kapaszkodott a
gazdájába. Hiába próbálták az állatot lefejteni, a madár annál jobban
kapaszkodott. Meg kellett várni, amíg a madár megnyugodott, de addigra szinte
keresztül lehetett látni a solymász karján, olyan lyuk tátongott rajta. Egyébként
az, hogy egy madár megkarmolja az embert, mindennaposnak számít, a solymászok ilyesmi
ellen már immunisak. Háziállatban is okozhat kárt – megfoghat egy libát, tyúkot, a
kedvenc macskát –, vagy elrepülhet akár 5 km-re, és ott fog meg valamit. A sas akár
egy kutyát is megfoghat: Oroszországban például farkasra is vadásznak szirtisassal.
Beszélgetésünket egy-egy német vagy angol kiáltás szakította félbe. A csapat
tagjai így jelezték egymásnak, ha egy menekülő nyulat vagy hörcsögöt pillantottak
meg. A következő pillanatban már el is engedtek egy sast, amelyik szélsebesen csapott
le zsákmányára. Ezek a ragadozó madarak önkéntes visszatérésre vannak idomítva.
Ennek ellenére a gazdák sokszor futottak kedvencük után, mert nem akart visszatérni a
karjukra. Egy-egy ilyen alkalom után ismét volt idő arra, hogy Lakos István még
többet eláruljon hobbijáról, amely nélkül ma már nem tudja elképzelni az életét.
Elmondta, hogy szívesen olvas középkori leírásokat a solymászatról. Magyar László
– aki Mátyás király idejében volt fősolymász – írt egy solymászkönyvet, ami
sajnos Buda ostrománál elégett. Bár a solymászat a középkorban volt a
legelterjedtebb, valószínűleg a lőfegyverek hiánya miatt, régészeti bizonyítékok
vannak arra vonatkozóan, hogy már kétezer évvel ezelőtt, Mezopotámiában is
használták vadászatra a sólyommadarat. A ragadozó madarakat a nemesek sokszor még a
háborúba is magukkal vitték. A szembenálló felek ilyenkor megegyeztek, hogy másnap
nem harcolnak, hanem solymásznak. Még pápai rendelet is született a solymászattal
kapcsolatban, amely megtiltotta a papoknak a solymászást, mert emiatt egyszerűen
elhanyagolták a misézést.
A vadásznap sikeresnek volt mondható. 15 fácán, 21 nyúl és 15 hörcsög végezte a
madarak karmai között.
"Mindehhez nélkülözhetetlen a család támogatása, egyetértése, amely nélkül nem
lehet nyugodtan solymászni" – mondta végezetül Lakos István, sebész-solymász
kísérőm. És valóban, a rendezvény megszervezésében felesége, fia és lányai is
aktívan segítették.
Az említett madarak – kipusztulóban lévő fajok lévén – szigorúan védett
fajtáknak számítanak Magyarországon, a velük való kereskedelem erős korlátozások
alá esik: kizárólag hivatalos tenyésztőktől származhatnak. Mindazonáltal a
feketekereskedelem őket sem kíméli, a sólymok különösen veszélyeztetettek ebből a
szempontból. Aki szeretne beszerezni egy ilyen madarat, az héját már néhány ezer
forintért kaphat, a sólyomért 100 ezer körüli összeget, a sasokért pedig 200-300
ezer forintot kell fizetnie.
1998. 11. 07. (II/45)
