Itt van az ősz, itt van újra, s vele együtt a papírzsebkendő-reklámok ideje. A kórisme:
orrfolyás, gyengeség, rossz közérzet, ízületi- vagy izomfájdalmak, hőemelkedés.
Gyógyszer nincs rá, csupán a néphagyomány és a józan paraszti ész által diktált
gyógy-szerek, és úgy hívják: influenza. Ha ugyanis a fent felsorolt tünethalmazon túl
egyéb tünetek is hozzácsapódnak a napi gyakorlathoz, már nem nevezhető influenzának.
Eddig vírus okozza, ezen túlmenően már baktériumok a felelősek a fellépő
torokgyulladásért, gyerekek esetében gyakran fülgyulladásért, továbbfejlődve
esetleg légcső-, hörgő- vagy akár tüdőgyulladásért. A baktériumokat már lehet
irtani, ellenszerük az antibiotikum, de ez a perspektíva talán megfelelően elrettentő
ahhoz, hogy komolyan tanulmányozzuk a betegség influenza-stádiumban való megfékezésének
lehetőségeit. Annál is inkább, mert cseppet sem fájdalmas, viszont nem is költséges
módjai léteznek, sőt azok számára, akik kedvelik a gyógyfüves teák sajátos ízét,
kimondottan kellemes is lehet a kezelés. Ebben a rohanó világban pedig az a kitétel,
mely szerint ideális esetben egy-két nap otthoni pihenés komolyan felgyorsíthatja a gyógyulás
folyamatát – mivel az immunrendszer, ha felmentjük napi rendes teendői alól, inkább
ráér foglalkozni a betegség leküzdésével –, kimondottan jól is jöhet. Gyermekek
esetében egy nem teljesen kifejlett immunrendszernek kell a küzdelmet folytatnia, nekik
tehát legkevésbé sem ajánlott lábon hordozni az influenzát, dugjuk ágyba, mielőtt
egy kiadós felülfertőzés – középfülgyulladás és társai – valóban leveri a lábáról.
A lábon kihordott influenza felnőtteknél is könnyebben folytatódhat a felső légutak
tekervényes útjain. Ha tehát azt vesszük észre, hogy egyre gyakrabban kell papírzseb-kendő
után nyúlni, pedig nem a moziban ülünk egy romantikus filmen, akkor már készíthetjük
is az ágyunk mellé a hársfa-, kasf?- vagy csipkebogyóteát – esetleg mindezt
egyszerre, mivel amúgy is bőséges folyadékpótlásra van ilyenkor szükség. Érdekes
módon nem is a keser? pirulákat a legnehezebb beadni, hanem éppen ezzel az egyszer?
dologgal birkóznak a legtöbbet a felnőtt betegek, vagyis az elégséges folyadékbevitellel.
Egészséges felnőtteknek testsúlykilogrammonként legalább 35-40 ml-re lenne szükségük,
ez egy 70 kg körüli személy esetében nagyjából 3 litert jelent. Betegség, hőemelkedés,
láz esetén ezt csak fokozni érdemes. A gyengeség leküzdésére legalkalmasabb vitamin
a C, maga Szentgyörgyi professzor ebből három-négy grammot is megevett, ha beteg volt,
egyszerre azonban nem érdemes mindet lenyelni, mivel a C-vitamin gyorsan kiürül a
szervezetből. Élénkítő hatása miatt gyermekeknek öngól lehet este, lefekvés előtt
nagyobb adagot kiporciózni belőle
Bár, mint említettük, az in-fluenzára nincs orvosság (igaz, valahol Amerikában már
kísérleti stádiumban van egy csodaszer) a tünetek enyhítését több medicina is
hirdeti magáról C-vitamin tartalommal is gazdagítva. Egy dologra érdemes figyelni: a
C-vitamin nagyon nem kedveli a hőt. Ha tehát a gyógyszert amúgy forró vízben
javallott feloldani, a C-vitamin tartalomért már hiába fizettünk. A gyógyfüves teákat
is inkább áztassuk, mint főzzük, így a csipkebogyó és a hárs kifejtheti áldásos
hatását.
Ha már úgyis otthon fekszünk, egy finom tyúkhúslevessel vagy zöldséglevessel ötvözhetjük
a folyadék- és sóigényünk kielégítését. Nem terheli meg a szervezetünket,
viszont a só mellett tartalmaz fehérjét és ásványi anyagokat is – és még folyadék
is ráadásul. És ha ez mind nem hatott volna, akkor gondoljunk embertársainkra: az
influenza fertőző, mégpedig cseppfertőző.
1998. 10. 10. (II/41)
