hetilap

A kényes ízlésűekre számítanak annak a francia kezdeményezésnek a szervezői, amely össze kívánja gyűjteni a leendő Európai Unió egyesült országainak speciális ételeit. A gyűjteménybe azok az ételek – sőt akár italok – kerülnek majd, amelyek tájjellegűek, egy adott környékhez kapcsolódnak, helyi sajátosságoknak megfelelő technológiával készülnek, a felvevőpiac pedig rendszerint helybe jön. Legalábbis eddig. A gyűjtés ugyanis nem csupán valamiféle tudományos érdeklődés kielégítését tűzte ki célul, hanem ezeknek a sajátos termékeknek a felkarolását az ismertetéstől a gyártáson át az értékesítésig. Hagyományok, Ízek, Régiók – azaz a HÍR nevet kapta a kezdeményezés. A program előkészítőinek meggyőződése, hogy megfelelő propaganda bizosításával elérhető, hogy ezek a különleges, egyedi, történelmi hagyományokra épülő magyar termékek az eredeti termelési helytől távoli pontokon is árusíthatók legyenek. Hosszú távon ez a kis-, és középvállakozások fellendülését jelentené, munkalehetőségeket teremtene, valamint a magyar kistermelőkből gondosan kiölt szakmai büszkeséget is helyreállítaná. A kistermelők anyagi érdekeltségét az a tény szolgálná, hogy a nagy áruházláncok szívesen fizetnek nagyobb összegeket az eredeti, kuriózumnak számító árucikkekért. A fejlett országokban ugyanis a hazainál jóval jelentősebb a kereslet a drágább, de egyedi termékek iránt. Tamás Károly, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium közigazgatási államtitkára is a régiófejlesztés lehetőségeit tartotta legfontosabbnak említeni, egy régi-új gazdálkodói véna erősítésének egyéb előnyei mellett. A termelés során megtartásra kerülne minden, ami az adott étel különlegességét adja, emellett azonban biztosítani kell a korszer? higiéniát, illetve a terjesztéshez nélkülözhetetlen minimális tartósítást. A termék állandó minőségét védjegy szavatolná, és a gazdák (jogos) büszkesége mellett hazánk hírnevét is öregbíthetné. (P.K.)