Kereső toggle

Semmi sem ér annyit, mint az örök élet

Lucas Moura útja a nyomorból a BL-döntőig

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Mélyszegénységből jött, és számos alkalommal mellőzötté vált, mégis újra és újra talpra tudott állni a Tottenham brazil középpályása, aki előbb a legjobb 16 közé, majd a döntőbe is egymaga lőtte tovább a csapatát. Van azonban egy ennél is fontosabb cél számára: az Istenbe vetett hite.

 

A ki látta a Bajnokok Ligája idei elődöntőit, az nem fogja egyhamar elfelejteni: mindkét mérkőzésről az esélytelenebb, vesztésre álló csapat jutott végül

a döntőbe. A Barcelona háromgólos előnnyel érkezett Liverpoolba, ahol aztán jött az úthenger, és Jürgen Klopp csapata esélyt sem adva a katalánoknak négyet vágott ter Stegen kapujába, és döntőbe jutott.

A másik mérkőzésre az Ajax érkezett egygólos előnnyel, az első félidőben pedig újabb két találatot szereztek

a gyengén muzsikáló Tottenhammel szemben. Úgy tűnt, hogy a hollandok magabiztosan jutnak be a fináléba, de a második félidőre egy egészen más angol csapat futott ki, majd három góllal tönkrezúzták a hollandok BL-álmait. A sporttörténeti meccs hőse kétségtelenül Lucas Moura volt, aki egymaga szerezte a Spurs mindhárom gólját. A brazil középpályás eddigi pályafutását vettük górcső alá.

Drog és erőszak a szegénynegyedben

Annak ellenére, hogy Lucas Mourának gyerekként, majd profi futballistaként is jócskán lett volna oka az önsajnálatra, a vele készült interjúkból kitűnik, hogy a brazil mindig pozitívan beszél, soha nem panaszkodik, a rossz emlékeit maximum csak a tények kedvéért idézi fel, majd gyorsan vált. Pedig finoman szólva sem volt egyszerű gyermekkora, és a profi karrierjében is jócskán adódtak nehézségei.

1992. augusztus 13-án született Sao Paulóban. Apja köztisztviselőként dolgozott, fodrász édesanyja pedig már a kezdetektől fogva azt mondogatta, hogy focista lesz a fiából, annyit rugdalózott az anyaméhben. A kis Lucas szegénységben látta meg a napvilágot, de a szülei a szerény lehetőségeikhez képest igyekeztek mindent megadni neki, és nagy szeretetben nevelték. A nélkülözés ellenére rendre azt nyilatkozza, hogy nagyon szép gyermekkora volt.

Pedig a környezet, ahova született, nem ezt vetítette előre. „Sao Paulo szegénynegyedében nőttem fel. Sorra vesztettem el barátaimat, akiknek a drog vagy az erőszak okozta a halálát. Láttam több rablást is, rosszfiúkat fegyverrel, és kínáltak fel nekem is drogot” – nyilatkozta korábban a FourFourTwo magazinnak. Lucas mégis távol tudta magát tartani a zülléstől, amiben főként az otthon látott jó példa segítette. „Gyakran hálát adok Istennek a jó nevelésért, amit a szüleimtől kaptam” – fogalmazott egy másik beszélgetésben.

Felfelé a futball-ranglétrán

Lucas gyerekkorától kezdve focistának készült. Már hétévesen a Clube Atlético Juventus igazolt játékosa volt, majd három évre rá a Corinthianshoz került. A tizenéves Lucas délelőttönként az iskolapadot koptatta, majd keményen edzett estig. Ez az életforma egy idő után teljesen kimerítette a szervezetét, a helyzetén pedig az sem segített, hogy a családja messze lakott az edzőközponttól, ahova mindennap hosszan kellett buszoznia és vonatoznia.

A Corinthiansnál eltöltött három év alatt elkezdett romlani az egészsége, ezért szülei kérték a klubot, hogy biztosítsanak fiuknak lakhatást és egy táplálkozási szakembert, aki odafigyel Lucasra. Az egyesület elutasította a szülők kérését, ezt követően az ifjú tehetség kikerült az ificsapatból.

Apja azonban továbbra is hitt a fiában, és kétségbeesett kutakodásba kezdett. Felkereste a nagy múltú Sao Paulót is, ahol rövid tárgyalás után tárt karokkal fogadták Lucast. A 13 éves fiú beköltözhetett a klub edzőközpontjába, és elkezdődött felkészítése a profi pályára. Erre a momentumra úgy emlékszik vissza, hogy véget ért a gyerekkora, pedig – ahogy fogalmazott – nagyon élvezte a szülői házban töltött időt.

„A Sao Paulóban kétség nélkül megvalósult az álmom, hatalmas megtiszteltetés volt az egyik legnagyobb brazil klubnál játszani” – fogalmazott Lucas egy áprilisi interjúban, amikor a nevelőegyesületéről kérdezték, ahol végigjárta a korosztályos csapatokat, és rendre kiemelkedően teljesített. Már 17 évesen bekerült a felnőtt keretbe, első szezonjában 4 gólig jutott. A brazil tehetség elmondta, hogy egész életében jó szívvel fog emlékezni a klubnál töltött időre, ahol igazi profit faragtak belőle. Közben bekerült az utánpótlás-válogatottba is, 2011-ben dél-amerikai bajnok lett az U20-as csapattal, Londonban pedig olimpiai ezüstérmet szerzett. 19 évesen a felnőtt válogatott mezét is magára húzhatta.

Fejesugrás a profik közé

A Sao Paulónál végül három szezont húzott le, egyre jobb eredménnyel: a második idényében 13, a harmadikban 16 gólig jutott a közben stabil alapemberré váló középpályás. Ezalatt már Európából is folyamatosan figyelték, és három topcsapat is ajánlatot tett érte: a Manchester United, az Internazionale és a Paris Saint-Germain. Végül a katari milliárdokból kitömött francia csapat lett a befutó, bár az akkor még Alex Fergusonnal remekelő Vörös Ördögök is sokáig licitáltak a fiatal brazilra, végül elengedték az üzletet. A skót edző később úgy fogalmazott: „őrült, aki elkölt 45 millió eurót egy 19 éves gyerekre”.

A csapatválasztásban nemcsak az eurómilliók játszottak fontos szerepet, hanem az is, hogy a párizsiak több brazilt is kiszemeltek. Ez sokat nyomott a latban Lucasnál, aki – bár vágyott az európai futballvilágba – nagyon nehezen szakadt el Brazíliától. „Egy újabb nagy álmom vált valóra azzal, hogy a PSG-hez kerültem, ugyanakkor érzelmileg nehéz volt otthagyni a szülőföldemet, a családomat, a barátaimat. A mai napig az a legnehezebb, hogy távol kell élnem Brazíliától. De ez része a profi pályafutásnak” – nyilatkozta a játékos, hozzátéve, hogy Isten jelenléte segíti át a nehezebb pillanatokon.

Megtérés Franciaországban

A hitét bátran vállaló Lucas Moura néhány hete egy keresztény sportolókkal foglalkozó brit portálnak (Cross the Line) beszélt a megtéréséről. Elmondta, hogy katolikus családban nőtt fel, és egészen az Európába költözéséig katolikusnak vallotta magát, de nem gyakorolta a vallást, és semmiben nem különbözött másoktól. „Többen bizonyságot tettek nekem a Bibliáról, Jézusról, az evangéliumról, de én nem igazán figyeltem ezekre az emberekre, nem akartam tudni az egészről” – emlékezett vissza még a brazíliai évekre. A változás már Európában következett be az életében.

„Miután megérkeztem Franciaországba, találkoztam olyanokkal, akik nagyon egyszerűen, mégis bölcs módon beszéltek nekem Isten Igéjéről és Jézusról” – mesélte a középpályás, aki ekkor nehéz időket élt: gyötörte a honvágy. Sokat gondolkodott azokon a dolgokon, amiket a bizonyságtevők mondtak neki, és elkezdte olvasni a Bibliát, majd egyszer csak – ahogy fogalmazott – megragadta Isten szeretete. „Ettől kezdve elkezdtem megérteni az Igét, és szerelmes lettem a Biblia olvasásába, Krisztus örömhírébe. Ez 2013-ban történt.”

Még abban az évben elkötelezte magát Jézus mellett, és elmondása szerint a hite segített neki abban, hogy legyőzze az aggodalmait. „Megtaláltam a békét, és már nem félek a jövőtől. Tudom, hogy Isten megőriz engem, és ez boldoggá tesz” – árulta el Lucas, aki biztos benne, hogy Isten nem véletlenül áldotta meg tehetséggel. „Őszintén hiszem, hogy célja van velem, amit a futballon keresztül akar elérni” – fogalmazott, és hozzátette, imádkozik azért, hogy másokat is ösztönözni tudjon a pályafutásával.

Hullámvölgyben

Eleinte a pályán is sikereket ért el Párizsban, sorra jöttek a gólok: a 2013–14-es idényben 5, a 2016–17-esben pedig már 19 találatot szerzett. A következő szezonra mégis mellőzötté vált. Barátja, Neymar érkezése után már csak epizódszerep jutott neki, volt, hogy még a cserék közé sem ülhetett oda, és a válogatottból is kikerült. A magánélete ennek ellenére jól alakult, 2016-ban feleségül vette brazil szerelmét, Larissa Saadot, akitől azóta egy gyermeke is született.

Pályafutása szempontjából a legjobbkor jött a Tottenham ajánlata, az argentin Mauricio Pochettino egy találkozó alkalmával személyesen győzte meg a mellőzött klasszist, hogy csatlakozzon a londoni klubhoz – annak ellenére, hogy több párizsi csapattársa próbálta lebeszélni, volt, aki lekicsinylően beszélt a Spursről.

Lucas mégis a váltás mellett döntött, mert játszani akart, de jött a következő próba a játékra kiéhezett középpályásnak: első angliai szezonjában mindössze kétszer került kezdőbe. A FourFourTwo magazinnak azonban erről az időszakról sem nyilatkozott keserűen: „Az idény közepén érkeztem, és a srácok kiválóan nyomták, amit kellett. Végül nem is jött rosszul ez a kis idő, mert megszokhattam mindent, ami fontos. Az első hat hónap éppen elég volt arra, hogy megismerjem Pochettino stílusát és a társakat. Ennek köszönhetem, hogy jól indult az új idény” – fogalmazott a brazil, aki kiválóan érzi magát Londonban, bár az autós közlekedést borzalmasnak tartja, ezért ahova csak tud, metróval megy.

Óriásokkal szemben

Az idei szezonja viszont reményteljesen indult: összesen 47 meccsen léphetett pályára, és 15 gólnál jár, ebből kettőt a Manchester Unitednek vágott rögtön az idény elején, a Bajnokok Ligája csoportkörének utolsó meccsén pedig a hajrában szerzett gólt a Barcelona ellen, továbblőve csapatát a legjobb 16 közé. Az Ajax ellen pedig szó szerint a sírból hozta vissza a csapatát.

„Hittem benne, hogy sikerülhet. Eddigi karrierem legszebb pillanata volt, amikor láttam, hogy a labda bemegy a kapuba. Elmondhatatlan érzés” – nyilatkozta a meccs után a Tottenham honlapjának Lucas, aki a családjának, a barátainak és a csapattársainak ajánlotta a győzelmet. A rendszeres igeolvasó focistának egyébként Dávid és Góliát csatája a kedvenc bibliai története, mert gyerekkorától kezdve sokszor érezte magát kicsinek és gyengének az elé tornyosuló „óriásokkal” szemben, de számos alkalommal sikerült győznie.

Arra a kérdésre, hogy profi labdarúgóként nehéz-e megmaradnia kereszténynek, azt válaszolta: szerinte nem csak a labdarúgóknak, de minden embernek kemény kihívást jelent megmaradni az úton, amire maga Jézus mondta, hogy keskeny. „Az egész világgal megyünk szembe” – jelentette ki, majd leszögezte: Krisztusért él, és ezt a világ összes kincséért sem cserélné el. „Semmi nem ér annyit nekem, mint az örök élet, hogy Krisztussal lehetek a mennyben, hogy dicsőségben élhetek a Paradicsomban” – fogalmazott. És bár fontosnak tartja, hogy visszavonulása után emlékezzenek az eredményeire, azt is szeretné, ha mint jó példára és Isten emberére gondolnának rá, aki segített másoknak is megtalálni az igazságot.

 

 

Olvasson tovább: