A svájci papa és dél-afrikai mama gyermekeként született Roger Federer három-évesen fogott először teniszütőt a kezébe, és tizenkét évesen kötelezte el magát véglegesen a versenysport mellett. Eleinte gyakran repült el az ütő a kezéből, mert fékezhetetlenül indulatos volt. Első mestere, Peter Carter vezette rá, hogy ez milyen hátrányokkal jár – például mennyire kellemetlen lenne, ha a pálya másik oldalán mondjuk, Pete Sampras, egyik példaképe állna (rajta kívül Boris Beckerre és Stefan Edbergre nézett fel leginkább). Carter a helyes viselkedés mellett megtanította a tenisz tökéletes mozdulataira, az alapokat ő tette le a fiúnál. Tizennégy évesen már állami támogatásban részesült, és junior tornákat nyert otthon, tizenhat évesen pedig nemzetközi junior versenyeket is. Annyira a tenisz került élete középpontjába, hogy a tanulmányait is felfüggesztette. 1998-ban, tizenhét évesen megnyerte a Wimbledon Junior bajnoki címét. Tizennyolc évesen a svájci Davis-kupa csapat első játékosa volt, a csapattal bejutottak a legjobb nyolc közé. Az év végére a felnőtt világranglistán már a 64. helyen állt.
Sikert sikerre
Akkoriban kitűzött célja az volt, hogy az ezredfordulóra a legjobb ötvenbe kerüljön, de „fölé lőtt”, mert a 25. helyig jutott. Új edzőjével, Peter Lundgrennel a sydney-i olimpián negyedik lett, egy évvel később pedig már tizenötödik volt a világranglistán. Wimbledonban a 16 között példaképével, a hétszeres bajnok Pete Samprasszal került szembe, akinek 31 mérkőzésből álló sorozatát szakította meg. Innen szinte töretlenül vezetett az út a világelsőségig: miután 2004-ben megnyerte az Ausztrál Opent, megszakítás nélkül 237 héten át vezette a világranglistát. Ez Federer egyik megdönthetetlen rekordja. Ebben az évben 13 döntőt nyert, és ezt folytatva, 2005-ben 24-ig jutott, meghaladva ezzel Borg és McEnroe rekordját.
2018. 03.02. (XXII/9)
