Kereső toggle

Davis-kupa-csapatunk a világ 16 legjobbja között

3:1-re legyőztük Oroszországot

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

2013 áprilisában a magyar tenisz Davis- kupa-csapat a lehető legmélyebbre, az euro-afrikai zóna III. csoportjába zuhant. Ekkor és innen indultunk el felfelé. Sorozatban hét győzelemmel harcoltuk ki a lehetőséget, hogy osztályozót játszhassunk Szlovákiával, ám a világ 16 legjobb csapata közé való belépéshez a kiváló játékosállománnyal rendelkező Oroszország legyőzésére volt szükség.

A sportágak hierarchiájában a tenisz rendkívül előkelő helyet foglal el. Egyszerűen azért, mert ebben a sportban minden megtalálható „egy helyen”: a játék, a küzdelem, az izgalom, az egészségmegőrzés, a versenyzési lehetőség, a látványosság, a szórakozás és a szórakoztatás is. Sok millióan művelik, sok százmillióan nézik. Éppen a sportág népszerűsége okán nehéz a legjobbak közé kerülni, különösen a férfiak között.

Magyarország jelentős teniszhagyományokkal rendelkezik. 100 éve született Asbóth József, az egyetlen férfi Grand Slam-győztesünk, aki Körmöczy Zsuzsához hasonlóan a Roland Garrost nyerte meg. Gulyás István ugyanitt egyéni döntős volt, Taróczy Balázs és Temesvári Andrea párosban voltak szintén itt győztesek, hogy csak a legnagyobbakról tegyek említést.

A tenisz egyéni sportág, azonban a Davis-kupának, ennek a csapatversenynek nagy hagyománya (1900 óta kerül megrendezésre) és rendkívüli rangja van, annak ellenére, hogy nincsenek pénzdíjak.

Jelenleg három különböző zónában, 11 csoportban 110 ország küzd azért, hogy ott lehessen a világcsoport 16 legjobbja között. A magyar Davis-kupa-csapatnak egy alkalommal, 1995-ben sikerült bejutni az elitbe, az akkor 26-szoros győztes Ausztrália legyőzésével. A sikeres csapat páros játékosa volt a mostani kapitány, Köves Gábor. A győzelmünk értékére jellemző, hogy az általuk akkor legyőzött ausztrál csapat négy évvel később ismét elnyerte a trófeát.

Ami a Davis-kupa menetét illeti, a verseny négy egyéni és egy páros találkozóból áll, melyet három nap alatt bonyolítanak le. A három nyert szettekre menő csaták gyakran hoznak ötszettes és váratlan fordulatokkal tarkított mérkőzéseket. A Davis-kupa találkozón a döntő játszma végén nincs rövidítés, és így akár órákig is elhúzódhatnak a mérkőzések, nézők idegeit a végsőkig feszítve. Nem csoda, ha az 1960-as és ’70-es években a margitszigeti Dózsa Stadion 5000 férőhelye gyakran bizonyult szűkösnek a Davis-kupa találkozókon, mikor Gulyás Pisti, Baranyi Szabolcs vagy Taróczy Balázs, Szőke Péter, Machán Robi küzdött a továbbjutásért.

Az euro-afrikai zóna III. csoportjába történt, a már említett kiesésünkkor, 2013-ban Luxemburgtól kaptunk ki, igaz az ellenfél csapatában volt egy top 20-as játékos Gilles Müller személyében. Az akkori kapitány, Hornok Miklós Fucsovics mellett Madarász Gergellyel Filipenkó Viktorral és Gödry Leventével feljuttatta a csapatot a II. csoportba. Miután a kapitány külföldre költözött, a már sok sikert elért Kuhárszky Zoltán lett az utódja.

A győzelmek tovább folytatódtak. Borsos Gábor és Nagy Péter került a csapatba, miközben lassan már a legyőzhetetlenség nimbusza lengte körül a szerény ranglistahelyezésekkel bíró fiúkat. Például Moldávia ellen sikerült Fucsovicsnak és Gödry Leventének egy több mint 5 órás, a Davis-kupák történetében rekordot jelentő páros meccset megnyernie. Ez fordulópont volt a kapitány és a csapat történetében is, majd Bosznia és Bulgária hagyta el a pályát vereséggel a velünk vívott meccseken.

Izrael következett a top 100-as Dúdi Selával. A Városligetben felállított fedett stadion költségei okán sok kritika érte a szövetséget, de amikor már a második nap 3:0-ra vezettünk, ezek a hangok elcsendesedtek. Ezen a találkozón, bevezetőként Nagy Péter megverte öt szettben Selát, ami egyértelműen a jelentősebb bravúrok kategóriájába sorolható. Ehhez tette hozzá a magáét Fucsovics, majd a páros siker már a továbbjutást jelentette. A váratlan győzelem érthetően vonzotta a nézőket, teniszbarátokat.

Ekkor azért jött egy nem teljesen váratlan vereség: itthon az egyértelműen erősebb Szlovákiától kaptunk ki. Kicsit megérintett minket a valóság, de ez csak olyan kis gombóc volt, amit le kellett nyelnünk, viszont hittel mentünk tovább, a mi csapatunkkal, és az új kapitánnyal, Köves Gáborral. (A korábbi sikeres kapitány, Kuhárszky Zoltán egyéni edzői feladatai miatt távozott.)

A sorsolás úgy hozta, hogy az euro-afrikai zóna I. csoport győztesének címéért – ez a csapat játszhatott osztályozót a világcsoportba kerülésért – újra Szlovákia lett az ellenfél, de már idegenben, Pozsonyban.

A hazai sima vereség után ugyan ki adott esélyt a csapatunknak? A kapitány és a játékosai. Az első nap után nyitott maradt a küzdelem, mivel Martin Kližan 3:1-re verte Balázs Attilát, viszont Fucsovics Marci 3:1-re verte Jozef Kovalikot. A DK-ban mindig meghatározó páros meccs a végletig kiélezett volt, de a szív diadalaként a mindent eldöntő 5. játszmát a Fucsovics– Balázs magyar páros nyerte és 2:1-re már mi vezettünk. A harmadik nap első találkozóján került sor a Kližan–Fucsovics derbire. Martin Kližan 36. a világranglistán (volt 24. is) Öt ATP trófea tulajdonosa (ebből kettőt 2017-ben nyert) és a 2017-es Ausztrál Openen a többszörös GS győztes Stan Wawrinkától csak öt szettben kapott ki. Az első játszma a szlovák fiúé lett, de magyar színekben küzdő Fucsovics nem kis meglepetésre megnyerte a következő hármat, ezzel a találkozót is hozta 3:1-re. Így lehettünk mi a kihívók a világcsoportba jutásért.

Hét orosz teniszező tagja a világranglistán a 200-nak, öten vannak a 100-ban és ketten a top 40-ben, míg Fucsovics Márton a 111. és Balázs Attila a 165. Viszont a Davis-kupa kiváló alkalom arra, hogy a versenyzők borítsák a papírformát – és mi borítottuk is. Marci hős vezérként előbb megverte öt szettben azt az Andrej Rublevet, aki néhány nappal korábban a US Openen a negyeddöntőig jutott és csak a későbbi győztes Rafa Nadaltól kapott ki. Majd a második napon, három szettben a kiválóan játszó Balázs Attilával a párost is megnyerték, a befejező napon a mi hősünk hozta a „kötelezőnek minősített” Hacsanov elleni második egyest is.

Milyen könnyű ezt így leírni és milyen hihetetlen akaraterő, szív, hit volt szükséges ezt végigküzdeni, kiharcolni. Magyarország teniszcsapata a világ 16 legjobbja közt. A következő ellenfél az idei döntős, de nem verhetetlen Belgium csapata lesz.

Interjú Fucsovics Mártonnal

– Történelmi esemény amit ez alatt a három nap alatt a teniszezéseddel alkottál. Mik voltak a legfontosabb összetevői ennek az eredménynek?
– A legfontosabb, hogy a Davis-kupa nem egyéni verseny, hanem ez egy csapatküzdelem, mikor is a játékos a magyar színekért küzd. Számomra ez minden más versenynél fontosabb. A hazai pálya és a szurkolók biztatása ezt a különleges motivációt még tovább fokozza. Nagyon szeretek itthon játszani emiatt is.
– Nemcsak jól, hanem rendkívül összeszedetten, okosan játszottál, pedig főleg a második egyes mérkőzéseden hatalmas teherrel kellett játszanod. Ez minek volt köszönhető?
– Meghatározó változásokat hozott számomra az, mióta Sávolt Attilával készülök. Szakmailag, taktikailag és mentálisan is sokat tett a játékomhoz. Sokat segít abban, hogy minél többet hozzak ki magamból. Kapitányunk, Köves Gábor tapasztalata, kisugárzása, és ahogy együtt él a mérkőzéssel, egészen különleges. Személyiségével nagyon sokat tett ezért az eredményért.
– Teniszben rendkívüli jelentősége van az önbizalomnak. Azért most van miből építkezned, hogy stabil top 100-as játékos légy, ahová már sokan most is odasorolnak.
– Néhány hete már sikerült a 100-ba bekerülnöm, de hogy folyamatosan is ott lehessek, valóban ilyen eredményeket kell hoznom, mint most, amikor két, a világranglistán a legjobb 40-ben lévő játékost sikerült legyőznöm. Ez a három nap biztos hozzásegít ehhez.
– Gondolom megtisztelő volt, hogy Roger Federer felkért edzőpartnernek a US Open előtt. Mit sikerült ebből begyűjtened?
– Rogerrel edzeni egészen különleges és felejthetetlen élmény volt. Sokat tanultam az alatt a három nap alatt, főleg, hogy egy mérkőzést is játszottunk.
– Az eddigi pályafutásodban voltak már hullámhegyek és -völgyek. Lehet, hogy sikerül ezeket magad mögött hagyni?
– Biztosan, mert úgy érzem, sikerült felnőnöm, és ennek is köszönhetem a Davis- kupában elért győzelmeket. Életem legboldogabb pillanatát élhettem át, amikor a székbíró nekem ítélte meg – jogosan – az utolsó pontot.

Köves Gábor

A DAVIS-KUPA-CSAPAT SZÖVETSÉGI KAPITÁNYA
– Mit sikerült neked hozzátenned ehhez a korszakos, rendkívüli eredményhez?
– Azt gondolom, erről inkább a játékosokat kellene megkérdezni. Annyit elmondhatok, hogy versenyzőként is a küzdők közé tartoztam, ezt a szellemiséget igyekszem a játékosaimba is beleplántálni.
– Azért itt többről van szó. Megvertük a szlovákokat idegenben és az oroszokat itthon. Mindkét ország válogatottja tele van a mieinknél sokkal magasabban rangsorolt játékosokkal. Ha azt mondjuk, bravúr, az sem fejezi ki megfelelően ezt a sikert. Valami titkodnak csak kell lennie!
– Mindenekelőtt a csapatnak előttem volt két kiemelkedő tudású kapitánya, Hornok Miklós és Kuhárszky Zoltán. Ők sokat tettek azért, ahová eljutottunk, és nekem csak folytatnom kellett a csapat építését. Szerencsés volt a tehetséges Balázs Attila visszatérése is a korai nyugdíjazásából. Azért megemlíthetem az adott pillanatok taktikai tanácsait és a hitet, amiből különleges erő meríthető. Nos, kétségtelen, ezt igyekeztem beléjük pumpálni.
– Rajtad kívül volt-e valaki ebben az országban, aki bízott abban, hogy az oroszokat képesek leszünk megverni?
– Lehet, de én eggyel sem találkoztam. Azért voltak apróságok, amik mellettünk szóltak. Például a hazai pálya, a salakborítás, Marci biztató formája, és az, hogy mi csapat voltunk. Igyekeztem a tapasztalataimból minél többet átadni, és a feszült helyzetekben nyugalmat sugározni. Jó volt látni, hogy segíthetek nehéz pillanatokban, és amint már előbb említettem, fontos volt a magunkban való hit. Ezek vezethettek a sikerhez.

Richter Attila

A TENISZSZÖVETSÉG FŐTITKÁRA
– Sok bírálat ért, hogy milyen sokat áldoztunk mobilpályák építésére. Elhalkultak már ezek a támadások?
– Egyfelől még nem készült el a végleges bázisunk, a Margitszigeti Teniszcentrum, másfelől azért az eredmények elég beszédesek.
– Mennyi munka van az eredmények mögött?
– Nagyon mélyről kellett kapaszkodni, hogy most ott tarthassunk, hogy már van mire visszatekinteni. Jó kijelenteni, hogy nem csak a felszínen vannak eredmények: ATP 250-es torna sok jól rangsorolt versenyzővel, WTA-tornák, a férfi válogatott eredménysora, az utánpótlás területén is kezdünk jól szerepelni.
– A tenisz a legnépszerűbb egyéni sportok egyike, miként juthatunk el arra a szintre, ahol a környező országok legjobbjai vannak?
– Az előrelépés egy meghatározó tényezője az elegendő forrás. A kormány sportpolitikájának köszönhetően biztatók a lehetőségeink. Dolgozni kell tovább türelemmel, elhivatottan. Most szeretnénk kiélvezni, hogy a férfi Davis-kupa csapatunk a világ 16 legjobbja közé jutott, és sok, nagyon sok válogatottnak ez nem sikerült.