Kereső toggle

„Képesnek tartom magamat arra, hogy versenyben legyek a fiatalokkal"

Exkluzív interjú Cseh Lászlóval

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Tizenhat éve az úszósportunk fundamentuma, előfordult, hogy ő volt az egyedüli éremszerzője a csapatunknak. Négyszeres olimpiai ezüstérmes, kétszeres világ- és tizennégyszeres Európa-bajnok. Az egyetlen sportoló a világon, aki egymást követő négy olimpián és nyolc világbajnokságon érmet szerzett.

– Sok versenyen és sok helyszínen versenyeztél. Ha tudnád elfogultság nélkül nézni, mit mondanál, milyen volt a Duna Arénában versenyezni?

– Csodálatos volt. Ilyen versenyhelyszínen még nem versenyeztem az életemben. Ráadásként magyar emberekkel volt tele a tizenkétezres lelátó. Amennyiben figyelmen kívül hagynánk, hogy mindez Magyarországon, Budapesten volt, kijelenthető, hogy a világ bármely pontján irigylésre adhat okot ez a létesítmény. Kiemelkedő élmény volt itt úszni. Sem a pekingi, sem a londoni olimpián és egyetlen világbajnokságon sem találkoztam ilyen létesítménnyel, ilyen körülményekkel.

– Mit gondolsz, mitől, miből táplálkozik ez a sport iránti szeretet a magyaroknál?

– Jó kérdés, de mi egyszerűen csak elfogadjuk és élvezzük ezt a szeretetet, buzdítást. Ez a hangulat mondhatni öngerjesztő. Egyik barátom, aki miattam jött ki, annyira a rabja lett a hangulatnak, hogy akkor is ott ült a lelátón, ha én nem álltam rajtkőre. Egy különleges koncerthez volt hasonlítható, ahol jó, ha együtt lehetünk kiváló emberekkel egy különleges atmoszférában.

– Számodra ez a hangorkán erőt adott, vagy valamelyest teher volt az elvárást tekintve?

– Tudtam, hogy ez lesz, és számítottam rá, mégis, amikor a valóságában megtapasztaltam, szinte megdöbbentem. Igyekeztem mentálisan felkészülni erre, mégis a bevonulásokkor voltak „neccesebb” pillanatok, ahol szükség volt erőt venni a koncentráció fenntartásához. Mindent egybevéve pozitívan hatott rám.

– Rio után mit vártál magadtól a hazai vébén?

– Az olimpia után maradt bennem egy erős bizonyítási vágy, hogy hazai közönség előtt úszhatok. Rio után szükségem volt egy, a szokásosnál hosszabb szünetre. Ez ebben a korban már azt kockáztatja, hogy marad-e elegendő idő egy világversenyre történő felkészüléshez. Annyira kérdéses volt a formám, hogy ha ez a vébé nem itthon van, talán ki is hagytam volna. Természetesen tudtam, hogy ez a hazai világbajnokság életre szóló élmény lesz, és erre nekem is szükségem volt.

– Érthetően világbajnok szerettél volna lenni, ennek fényében mit jelentett számodra a 200 pillangó ezüstérme?

– Igen, valóban a célom az volt, hogy a legjobb legyek. Bevallom, hogy azért ez az ezüstérem is tudott örömet adni. Főleg, ha azt is figyelembe veszem, hogy a hosszabb edzésszünet miatt sokkal nehezebb volt visszajutni arra a minőségi szintre, amiből beláthatóvá válhat egyáltalán a dobogóra való fellépés lehetősége. Tekintve, hogy szinte nulláról kellett újra felépítenem magam. Nem beszélve arról, hogy a szerény edzéseredmények az önbizalmamat kellően leépítették. Sokat segített, hogy a verseny napján már az előfutamban jó időt úsztam, és ez valamelyest megnyugtatott. Így utólag – nem szeretnék nagyképű lenni –, de kijelenthetem, nem volt tökéletes a döntős úszásom, de egy Chad le Clos-tól azért szabad kikapni. Elégedettséget adhat az is, hogy ez az ezüst egy nagyon erős pillangós döntőben született.

– Ugye azért azt érezted, hogy mennyire szeretnek itthon téged, és azt, milyen sokat jelentett nekünk a te 2. helyezésed a világbajnokságon?

– Fantasztikus érzés volt ez a kiáradó és a személyemre irányuló érzelmi cunami. Az meg különleges örömöt okozott, hogy a 2. helyezés után nem egy udvarias elismerést kaptam, hanem ellenkezőleg, úgy ünnepeltek, mintha én nyertem volna. Na jó, azért a Himnusz és a címeres zászló onnan középről mégis csak hiányzott.

– 16 éve úszol versenyszerűen, hogy lehet ennyi év és a medencében leúszott ennyi kilométer után, hogy még nem égtél ki, újra és újra neki bírsz kezdeni egy következő versenyszezonnak? Miben találsz mindig motivációt?

– Különleges ajándék, hogy még nem égtem ki. Feltehetően van egy önvédelmi mechanizmusom. Valahogy minden évben találok valami új célt, ami egy sajátos megújulást eredményez. Kritikus vagyok magammal, így mindig találok hiányosságot. Nos, ha ezen tudok javítani, akkor biztos jobb lehetek legközelebb. Most is itt van előttem a következő nagy feladat, javítanom kell a rajtomon. Ez a hiányosságom bőven okozhatta egy még jobb eredmény elmaradását is. Egyébként úgy döntöttem, ha most nem tanulok meg jobban rajtolni, már versenyeznem sem érdemes.

– Biztos, hogy rendelkezel azokkal a biológiai feltételekkel, amik szükségesek egy jobb rajthoz?

– Az edzőmmel úgy látjuk, hogy a mozdulatsort szükséges átalakítani, újratanulni. A kezdetekben ez még nem volt annyira meghatározó, azonban mostanra már minden apróságnak tökéletesnek kell lennie.

– Jelentős a hazai konkurencia, nem gondolod, hogy mégiscsak vissza kellene fordulni a vegyes úszás felé?

– Egyelőre nincsenek ilyen terveim. Úgy véljük, vannak még tartalékok a pillangóúszásomban. Szerencsésnek tartom, hogy erős a hazai pillangóúszás mezőnye, van kivel csatáznom. Képesnek tartom magamat arra, hogy versenyben legyek a fiatalokkal. Amennyiben ennek a kihívásnak már nem tudnék megfelelni, nos, akkor szükséges majd elgondolkoznom a folytatáson.

– Mindenesetre jó példa lehet előtted Roger Federer, aki a napokban töltötte be a 36. életévét, és ismét ott van a csúcson az embert emésztő teniszsportban.

– Igen, ez jó példa számomra is, ha odafigyelünk kellően a terhelés és pihenés arányára, maradnak még lehetőségeim.

– Édesapád kitűnő versenyző volt, jelenleg van-e szerepe a felkészülésedben?

– Van szerepe, rá mindig számíthatunk. Ez évben is az edzőmnek el kellett utaznia az Ifjúsági Európa-bajnokságra, és ő volt, aki – mint régen mindig – a medence partjáról hallatta a hangját. Ő bármikor ott van, ha szükség van segítségre.

– Téged mindenki kedvel, szeret, szerény vagy, mitől van ez, otthonról, vagy te magad alakítgattad a személyiséged szerethetővé?

Gondolom, a személyiséget meghatározza a hozott minta. A családunkban mindig is ez a magatartás volt a jellemző, aztán valahogy ez így is maradt.

– Talán két éve házasságban élsz. Ez a kötelék segítség, támasz, vagy nehezíti felkészülésed, hogy más feladatoknak is meg kell felelned?

– Nem érzem, hogy a házasság nehezítené az életemet, sőt inkább erősíti, jól érezzük magunkat. Mikor fiatalon egyedül laksz otthon, nagy a szabadság, nem kell semmivel foglalkoznod. Felnőttként ez megváltozik, és napi szintre is jönnek új feladatok, de azt gondolom, ez így normális, és ez alól én sem vonhatom ki magam csak azért, mert néhányszor dobogóra állhattam. Egyébként alapvetően lusta ember vagyok, ezért reggel nem az az első vágyam, hogy akkor felcsavarodok a porszívóra, viszont ha legyőztem a porzsákot, már otthon is hozzájuthatok egy kis sikerélményhez.

– Visszatérve az úszáshoz, mit kaptál régi-új edződtől, Plagányi Zsolttól?

– Sok mindent kaptam. Nemcsak edzésmunkában, hanem életszemléletben is. Sok mindent másként teszünk. Talán még többet is kaptam, mint amire számítottam.

– Miként alakult a kapcsolatod Turi Gyurival, a volt edződdel?

– Egy kiegyensúlyozott, normális kapcsolattá formálódott a viszonyunk. Gratulálunk egymás sikereihez, és nem felejtjük el az együtt eltöltött több mint tíz évet.

– Most milyen edzőnek ítéled meg őt?

– Néhány edzésmódszertani kérdésben talán lehet, ma már sokan másként vélekednek. 

– Van-e még rejtett tartalék, amiből táplálkozhatsz egyéni csúcsok vagy országos legjobb eredmények eléréséhez?

– Mindenképpen szeretném az egyéni legjobb eredményeimet tovább javítani. Most például 100 pillangón csak néhány századmásodperc hiányzott ehhez. Hiszem, ha a részleteket sikerül jól összerakni – például a most tervezett feladatot, a rajtomat –, plusz energiabefektetés nélkül súlyos tizedeket javulhatok még.

– Nem nehéz utánanézni, az 50-es medencében van 6 olimpiai érmed (ebből 4 ezüst), 13 vébé-érmed (2 arany), 22 Eb-érmed (14 arany), ez összesen 41 trófea a rövidpályás érmek és az országos bajnoki dobogókon kívül. Tud-e egy új relikvia még boldogságot, örömet okozni úgy, mint a korábbiak? Otthonodban, ha jön egy vendég, mit lát ezekből?

– A vendégek számára láthatók a legfontosabb érmek. Azonban számomra kevésbé fontosak a tárgyak, érmek. Inkább azok a pillanatok, amik a versenyzés során adatnak meg a számomra, ezek adják meg azokat a kellő energiákat, amelyek szükségesek az edzések során a sok-sok fájdalomküszöb elviseléséhez, legyőzéséhez. Az érem talán csak a visszaemlékezéshez egy adalék. Az eredmények, azok a szükséges tényezők. Még mindig van hajtóereje egy korábbinál jobb eredménynek számomra.

– 2015-ben az év férfi sportolója voltál. Kovács Erika, a Nemzeti Sport szakírója a 200 pillangón elért második helyezésed után előre megszavazta, hogy te legyél 2017-ben az év legjobb férfi sportolója. Velem együtt ezt sokan alá is írták volna. Majd jött Baji Balázs, és a világbajnokságon, 110 gáton elért bravúr 3. helye. Talán veszélyeztetheti ezt? Képes vagy-e ezt kívülről megítélni?

– Egyértelműen képes vagyok erre. Őszintén kimondom, Baji Balázs világbajnoki bronzérmét jobb teljesítménynek tartom. Sok érmet gyűjtöttem a sportpályafutásom során, de nemcsak Balázsnak ez az első világbajnoki érme, hanem a magyar atlétika futószámait tekintve is. Boldogságot jelentett, hogy egyenes adásban láthattam. Az atlétika népszerűsége, dominanciája a világ sportéletében meghatározó, ezen belül a futószámoknak és a sprinttávoknak különlegesen nagy a nézettsége. Ezért jelenthetem ki azt, hogy Balázs teljesítményét értékesebbnek ítélem, így aztán ez nem kérdés a számomra. Ha a körülmények úgy hozzák, bátran vállalom, hogy Balázs kezét úgy emelem a magasba, ahogy azt tette velem Chad le Clos.

– Milyen terveid vannak 2017-re, 2018-ra, vagy mondjuk, ha Tokió után már nem versenyzel, hol képzeled el magadat az úszósport palettáján?

– Erre az évre még itt van számomra a rövidpályás Európa-bajnokság, majd a 2018. év fő versenye, az 50-es medencés Európa-bajnokság, ezekre szeretnék a legjobb tudásom szerint jól felkészülni.