Kereső toggle

Baji Balázs, aki történelmet írt

Világbajnoki bronzérmes gátfutó

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az atlétika a labdarúgás után a legnépszerűbb sport, amelybe dollármilliók ömlenek, és a világversenyeket hatvan-nyolcvanezres közönség előtt játsszák. Magyarország az elmúlt évtizedekben nemigen tudta tartani a lépést a nagyobb konkurensekkel, a versenyt a nagyobbakkal. Bár dobószámokban korábban hét olimpiai bajnokot is tudtunk avatni, futószámokban csak két ezüst jutott nekünk, az is 61 évvel ezelőtt (Kovács „Bütyök” József 10 000-en, illetve Rozsnyói Sándor 3000 akadályon Melbourne-ben). Sprintszámokban soha, sem olimpián, sem világbajnokságon nem született még magyar érem. És amikor a legélesebb a konkurencia, egyszer csak jött Baji Balázs 110 gáton egy világbajnoki bronzéremmel. Balázs nem csak a sport iránt érdeklődőket döbbentette meg ezzel az eredménnyel.

– Szemvillanás alatt híres ember lettél. Nem terhes még?

– Azért már feszegeti a határokat. Még nincs vége a versenyszezonnak, és van még hátra gyémántliga-forduló és a számomra fontos Universiade, ahol ugye a főiskolás élsportolók méretnek meg, ezért is szükséges még időt szánni az edzésekre és a pihenésre is. Érthető az is, hogy érdeklődnek irántam. Sok felkérés talált meg, de ezt a hetet erre szántam. Azért szívesen adok interjút, mivel szívesen beszélek arról, ami történt velem. 

– Számítottál-e ekkora ünneplésre?

– Sejtettem, hogy sok embernek sikerült örömet szereznem, ez az ünneplés, fogadtatás, azért messze felülmúlta várakozásomat. Azért a barátaimmal, a családommal az ünneplésre még csak ez után kerül sor.

– 110 gáton egy érmesre mennyi fény vetődhet a világbajnokságon, ha azt vesszük alapul, hogy 44 számban 132 érmes helyezés van a váltókon kívül?

– A sprintszámok, és idetartozik a 110 gát is, az érdeklődés középpontjában vannak. Talán a klasszikus 100 méter után ezt a számot várják a legtöbben. Ráadásul Usain Bolt visszavonulása még erre a klasszikusra is némi árnyékot vetett.

– Gondolom a meghívások között most már te válogatsz majd?

– Már az elmúlt években sem voltam hiányában a rangos versenyekre történő meghívásoknak, így eddig is volt lehetőségem ezek között válogatni. Kétségtelen, hogy ezzel az eredménnyel az eddigieknél is elismertebb meghívásokra számíthatok.

– Arra tekintettel, hogy a célod a döntőbe jutás volt, miután ezt teljesítetted, módosítottad-e a cél-kitűzésedet?

– Jelentősen nem kellett ezzel foglalkoznom, mert a világbajnokság során a formám figyelembe vételével úgy alakultak a dolgok, ahogy eredetileg is szerettem volna. Eredetileg is az volt a célom, hogy döntőbe jussak. Kétségtelen, hogy már a korábbi világversenyeken is ezt szerettem volna, de valami kis hibácska mindig becsúszott, ezért ennek a teljesítése lassan mumusszerűvé kezdett válni. Most igyekeztem koncentráltabban versenyezni.

– Gondolom, az elődöntős sikered segítség volt, és kellően építhetted az önbizalmadat a döntőre, de ott sok nálad jobb idővel rendelkező gátspecialista is volt?

– Ennek a világbajnokságnak a középdöntő volt a meghatározó momentuma. Azzal, hogy a futamomat megnyertem, egyrészt egy különleges mentális erőbázishoz jutottam, másrészt a döntő pályabeosztásánál a legjobbaknak járó középső pályák egyikén futhattam. Hatalmas a különbség, hogy ha helyezéssel – ez esetben futamgyőzelemmel – juthatok tovább, és nem csak úgy nagy keservesen épp egy jobb idővel somfordálhatok a következő futamhoz. A középső pályák egyben azt is jelentik, hogy a legjobbak „szorításában” versenyzek, ők szinte húznak végig a cél felé.

– Előtted mindössze egyetlen magyar sprinternek sikerült emlékezeteset alkotnia – Európa-bajnoki dobogóra állnia – Kovács Kléri Józsefnek. Ő 1934-ben győzött 110 gáton és ’38-ban volt második 400 gáton. Ismerted az ő eredményeit?

– Nem volt szerencsém látni az ő korában meghatározó klasszis gátazót, de természetesen olvastam róla, és az eredményeit ismertem. Tán meglepő, de ezek a több mint 80 évvel ezelőtti sikerek is inspiratívak lehetnek egy sportoló számára, ahogy a közvetlen előttem lévő időszak versenyzői is, Bakos György, Csillag Levente vagy Kis Dani. Nekem jó példák voltak arra, hogy egy magyar gátfutó is odaérhet a nemzetközi mezőnyhöz.

– Mi lehet az oka annak, hogy bár sok kiváló dobóatlétánk volt/van, gátfutásban világbajnokságon soha, Európa-bajnokságon is több mint 80 éve ért el magyar sportoló a tiedéhez hasonlítható eredményt? Ennyire összetett a gátfutás szakági mozgássora, hogy ilyen kevesen merik vállalni ennek a magas szintű elsajátítását?

– Sokan próbálkoznak, de kevesen érnek oda, hiszen a sprintszámokban nagyon sűrű és erős a mezőny. Nehéz lenne eldönteni vagy rangsort felállítani valamelyik dobószám vagy más számok mozgásösszetettségén. Nyilvánvaló, mindenki az általa végzett szakágét véli a legbonyolultabbnak. Az kétségtelen, hogy a 110 gát szakágában 10 darab, egyenként közel 110 centiméter magas gát felett kell úgy „átkeveredni”, hogy ahhoz legközelebb légy, de lehetőleg ne érj hozzá, mert ha döntesz, kiesel a ritmusból és még lassulsz is. Tíz gátvétel, tíz leérkezés, a tíz gát közötti sprint, a rajton és a célba érkezésen kívül. Az egyértelmű, hogy ebben a versenyszámban jóval több a hibázási lehetőség, amit sokszor a legjobbak kiesése is bizonyít. Itt nincs hat kísérlet, javítási lehetőség, itt elég egy rontás is a rossz eredményhez. Mindazonáltal én hiszek abban, hogy a mostani eredményem biztatást adhat a fiataloknak, a most kezdőknek.

– Téged mi indított arra, hogy gátfutó legyél?

– A választás döntően adottság kérdése. Sok szakágat kipróbáltam, a testalkatom, izomzatom az atlétikában erre terelt. Mikor a gátfutást kipróbáltam, azonnal jó kihívásnak éreztem, és megszerettem, úgy tűnt, az adottságaim, mozgáskoordinációm is megfelelőek a gátazáshoz. Ügyesnek találtak, és a kezdeti eredmények is azt igazolták, jó döntés volt.

– A sok szükséges képesség közül miben vagy erős, és mi az, amiben fejlődnöd szükséges?

– Talán a munkabírásom, mozgáskoordinációm az erősségeim közé számíthatnak. Sokat jelent az is, hogy nem vagyok sérülékeny, az izomzatom jól viseli a terhelést, ez kiemelten fontos kérdés a versenysportban. Gyorsaságban, erőnlétben és valamennyit hajlékonyságban lehet és kell is fejlődnöm.

– Hogy látod: elérheted-e a 13 másodperces álomhatárt, tekintve, hogy a legfrissebb országos csúcsod 13,15 másodperc?

– Ebben az évben 13,28-ról 13,15-re javítottam az országos csúcsot, ez a javítás vágtaszámban igen jelentősnek számít. A 13 másodperces határt talán a valóságtól elrugaszkodott célnak tartom, de a 13,10 alatti idő most már valós célkitűzés lehet. Azzal már a legjobbak törzstagjai közé számíthatnék.

– Az atlétikában esetleg jártas olvasóink számára kérlek, mondd el a legjobb síkfutó eredményeidet.

– Nem szoktunk síkon versenyezni, ezért nincsenek eredménysorok. Egyszer futottam egy 60 gát után 60 síkot – nem túl pihenten – az 6,85 volt. 100-on réges régről van egy 10,60-om. Talán most tudnék 10,40 körül.

– Aki ismeri a pályafutásodat, az tudhatja, hogy mostani sikered előtt számtalanszor balszerencsésen estél el a döntőbe kerüléstől. Mi adta az erőt a kitartásodhoz?

– Korábban is tudtam, hogy képesnek kell lennem döntős helyre, de fejben nem voltam erre kész. Nem kis feladat volt egy-egy ilyen sikertelenség után újraépíteni az önbizalmam, de segített a hitem, hogy képes vagyok rá. Persze az is fontos volt, hogy szeretem azt, amit csinálok, az edzéseket, a versenyeket. Aztán jöttek a jó edzéseredmények, és ez is segített törölni a nem beteljesült álmokat. Bíztam, és most bejött.

– Ismert, hogy ez évben végezted el az állatorvosi egyetemet, így a doktori címnek is birtokosa vagy. Annyira ez nem jellemző az élsportban. Neked miként sikerült ezt a két, egyenként is teljes embert kívánó feladatot összeegyeztetni?

– Mindkét feladatot én találtam ki magamnak, senki nem erőltette rám. Ezekért a célkitűzésekért sok mindenről szükséges lemondani, de már akár a részeredmények is tudnak erőt adni a kitartáshoz.

– Mennyi időd jut az alvásra?

– Nem mindig annyi, amennyi jólesne. Sokszor sokat kellett éjszakáznom, de viszonylag jól bírtam még úgy is, hogy volt, mikor másnap be kellett térdelnem a rajtgépbe. Koncentráció, elhivatottság, készség a lemondásra, ezekre volt szükség.

– Mostanában nagyon divatos, hogy sikeres vagy kevésbé sikeres sportolók gyakran váltanak edzőt. A ti kapcsolatotok az edződdel teljesen más hozzáállást tükröz. Mennyire szakmai és mennyire emberi tényezők ennek az okozói, és nálatok mitől működik ilyen jól?

– A nevelőedzőm, akire mindig szívesen emlékszem, Medovarszki János volt. Neki köszönhetem, hogy atléta lettem, és ő nevelt belőlem sportolót, sportembert is. Öt évig dolgoztunk együtt, ezt követően kerültem fel Budapestre, és itt ismerkedtem meg jelenlegi edzőmmel, ifj. Tomhauser Istvánnal. Azonban továbbra is támaszkodtunk János bácsi véleményére, gyakran bevontuk döntéseinkbe. Jelenlegi edzőm elhivatott, folyamatosan tanulmányozza a szakirodalmat, és képezi magát, és amit jónak lát azonnal beépíti a felkészülésembe. Nemcsak szakmai, hanem szinte baráti és így erős a kapcsolatunk.

– Usain Bolttal volt-e valamilyen kapcsolatod, miben látod a titkát az ő kiemelkedő eredménysorának és megdönthetetlennek tűnő világcsúcsainak?

– Személyes kapcsolaton nincs vele. Rövid időn belül sztárrá nőtte ki magát. Soha nem akartam csak úgy odamenni hozzá, ezt sokan megteszik helyettem, és nem kívántam ezzel tovább nehezíteni a sorsát. Szinte elvesztette a magánéletét és a nyugalmát. Az biztos, hogy egy kiváló adottságokkal rendelkező atléta, kevés ilyen található a Földön. Az atlétikai adottságaihoz társult még egy különleges karizma, ami által robbanásszerűen sztárra avanzsálódott. Jellemző rá, hogy az olimpiai faluban az ismert, világhírű sportolók is úgy néztek rá vagy vették körül, mintha egy másik bolygóról érkezett volna közéjük. Szinte rajongóként vették körül, így aztán valamelyest zárkózottabbá vált, nem volt könnyű dolga még a sportolók között sem. Az ő adottságai, képességei, stílusa kellett ahhoz, hogy ilyen mértékű legyen a népszerűsége. Sokat tett az atlétikáért és egyáltalán a sportért.

– Egy gyanútlan néző számára mi adhat ebben a sokszor bepiszkolódott, de mégis csodálatos sportágban? Honnan tudjuk, hogy amit látunk, az valódi, tiszta teljesítmény vagy sem?

– Van egy ellenőrző hatóság, akinek az a feladata, hogy kiszűrje a „gonoszt”, és tisztává tegye a sportot. Az a véleményem, hogy aki ott van a pályán és versenyezhet, azt megilleti az ártatlanság vélelme. Külső szemmel ezt megítélni lehetetlen. Aki pedig hibázott, majd letöltötte a büntetését, és kiállt a nézők elé, azt a teljesítményéért, ha az olyan, megilleti az elismerés, mint például most az amerikai Justin Gatlint is, akinek az angol nézők nem kívántak megbocsátani, pedig elismerésre méltó volt a teljesítménye.

– Befejezted az egyetemet, sporttörténelmet írtál csipetnyi országunk számára, most akkor otthon malmozol, moziba jársz és barátkozol?

– Mindenekelőtt még vannak hátra versenyeim, mint említettem, lesz az Universiade. Talán már nem olyan élesek az edzések, a szinten tartás a cél, de az igazi fellélegzés ideje még nem jött el. Szeretném a hátralévő versenyekre ezt a jó formát még megtartani, és szeptember második felétől jöhet egy kis pihenés.

– Mint sportszerető embert nyugtass meg, azért a nem egészséges állatoknak ugye még türelemmel kell várakozniuk, mire hozzájuthatnak a te gyógyítást jelentő beavatkozásodhoz?

– Most is, mint „főfoglalkozású” sportoló azért praktizálok részmunkaidőben az Állatorvostudományi Egyetem Sebészeti Tanszékén. Versenyszezonban ez valamelyest háttérbe szorul, de a szezon végével ismét több időm jut majd a jövőbeni hivatásom gyakorlására, amit már nagyon várok.

– Az úszóvilágbajnokság során, mi-kor Cseh Laci másodikként érte el a medence falát, és győzelmet érő ezüst-érmet nyert, Kovács Erika, a Nemzeti Sport szakírója azt nyilatkozta, hogy az év hátralévő versenyeitől függetlenül az év férfi sportolójának már biztos, hogy őt választja. De jött Baji Balázs vb-bronzérme. Tudsz kettőtök teljesítményéről objektív véleményt alkotni? A Cseh Lászlónak feltett azonos kérdésemre ő határozottan azt mondta, a te vb-bronzérmedet ő értékesebbnek tartja a saját ezüstjénél.

– Nehéz kérdés. Hazai világbajnokságon 12 000 hazai néző előtt egy ezüstéremnek hatalmas értéke van. Volt szerencsém egy nap részese lenni az Aréna hangulatának. Felejthetetlen volt, és egyben merítkezhettem én is ebből. Jó volt ott magyarnak lenni abban a stadionban. Laci fantasztikus sportember, és azért az ezüst csak fényesebb, mint a bronz. Mellettem szólhat viszont az, hogy előttem ilyen eredményt még nem értek el, illetve hogy az atlétikának nagyobb a nézettsége és így a népszerűsége. Szerencsémre nem az én feladatom lesz ennek az eldöntése.

– Magam és az olvasóim nevében kívánok sikereket a további versenyzésedhez.

– Köszönöm.

(Az interjút követő második nap Baji Balázs Birminghamban, a Gyémánt Liga versenyen 4. lett. Ezzel bizonyította, hogy a világbajnoki dobogós eredménye nem a véletlen műve volt.)